Számos egészségügyhöz köthető kihívással küzd ma Magyarország, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ezek hosszú távú kezelése csak átfogó, megelőzésközpontú és fenntartható megközelítéssel lehetséges. Dr. Haris Hajrulahovic, a WHO Magyarországi Irodájának vezetője a Pénzcentrumnak adott, exkluzív interjújában beszélt a hazai egészségügy állapotáról, a krónikus betegségek és az egészségtelen életmód következményeiről, az öregedő társadalom kihívásairól, valamint a szervezet által javasolt fejlesztési és finanszírozási irányokról. Az interjúban beszéltünk az együttműködések lehetőségeiről, nemzetközi jó gyakorlatokról és arról is, hogyan válhat Magyarország egészségügyi rendszere igazságosabbá és ellenállóbbá a következő években – tette közzé a Pénzcentrum.
A WHO magyarországi vezetője szerint hazánk előtt álló népegészségügyi kihívások, mint a krónikus betegségek magas aránya, a kedvezőtlen életmódbeli mutatók és a társadalom gyors ütemű elöregedése szemléletváltást sürgetnek. Dr. Haris Hajrulahovic szerint olyan gondolkodásra van szükség, amelynek középpontjában a megelőzés, az egészségtudatosság, az alapellátás megerősítése, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése áll – írták.
A Pénzcentrum interjúját változtatások nélkül közöljük.
– Pénzcentrum: Hogyan értékeli hazánk jelenlegi egészségügyi helyzetét nemzetközi összehasonlításban?
– Dr. Haris Hajrulahovic: Az újszülöttkori halálozási ráta kulcsfontosságú mutatója annak, mennyire jól működik egy ország egészségügyi rendszere. Ez a szám azt mutatja meg, hogy ezer élve születésre hány olyan csecsemő jut, aki az élete első 28 életnapján belül elhalálozik. Ebben a megközelítésben az alacsony újszülöttkori halálozási arány a hatékony egészségpolitikai intézkedésekre, jól képzett egészségügyi személyzetre és fejlett anya-újszülött ellátásra utal.
Magyarországon ezer élve született csecsemőből átlagosan 2,2 halt meg 2022-ben az első 28 életnapon belül, és ez az arány megegyezett Németország és Belgium értékével, de kissé magasabb volt, mint Ausztriáé (2,0) és Dániáé (1,9), ugyanakkor kedvezőbb, mint Franciaország (2,5), Hollandia (2,6), az Egyesült Királyság (2,7) és Svájc (2,9) mutatói. Magyarország továbbá kiemelkedően teljesít az átoltottság terén: 2023-ban a gyerekek több mint 95 százaléka megkapta a diftéria (torokgyík) tetanusz (merevgörcs) és pertusszisz (szamárköhögés) (rövidített, összefoglaló angol nevén DTP) védőoltás mindhárom adagját, ami biztosítja a betegségek elleni hatékony védelmet.
Ugyanakkor a krónikus betegségek komoly aggodalomra adnak okot. A magyar lakosság az uniós átlaghoz képest többet dohányzik és magasabb az elhízás aránya is. Külön figyelmet igényel a gyermekkori elhízás: egy 2018–2020 közötti felmérés szerint a 7–9 éves magyar gyermekek 30 százaléka túlsúlyos, 13 százalékuk pedig elhízott. Viszont pozitívumként említhető, hogy Magyarországon alacsonyabb az erős alkoholfogyasztás szintje, mint az Európai Uniós átlag.
A várható élettartam majdnem húsz éven át gyorsabban nőtt Magyarországon, mint az Európai Unió többi országában. Ezt a kedvező folyamatot azonban megtörte a COVID-19 világjárvány. A legutóbbi adatok szerint 2022-ben a születéskor várható élettartam Magyarországon 76,2 év volt.
– Milyen kihívásokkal kell most szembenéznie a magyar egészségügyi rendszernek?
– Magyarország három fő közegészségügyi kihívással küzd: a krónikus betegségek terhével, az egészségtelen életmóddal, valamint a gyorsan öregedő társadalommal. A problémák kezelése a következő évtizedekben alapvető fontosságú az egészségügyi eredmények javítása és az ellátórendszer fenntarthatósága szempontjából.
Fontos megjegyezni, hogy a krónikus betegségek régóta jelentős egészségügyi problémát jelentenek nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára. Az országban a keringési betegségek, köztük az ischaemiás szívbetegség és a szélütés vezették a halálozási okok listáját 2021-ben, ezek az összes haláleset több mint 40 százalékát okozták. A daganatos megbetegedések közül a tüdőrák számít a leggyakoribb haláloknak, amit a vastagbél- és az emlőrák követ.
Az úgynevezett viselkedéssel összefüggő kockázati tényezők szintén meghatározó szerepet játszanak a magyar lakosság egészségi állapotának romlásában. A halálesetek közel fele összefüggött az életmóddal 2019-ben. Az egészségtelen étrend az elhalálozások 24 százalékáért tehető felelőssé, ami jelentősen meghaladja az EU-átlagot (17 százalék).
A dohányzás – beleértve a passzív dohányzást is – a halálesetek 21 százalékához, az alkoholfogyasztás 7 százalékához, a mozgáshiány pedig 2 százalékához járult hozzá. Ezeknek a kockázatoknak a kezelése elengedhetetlen az egészségünk javításához. A WHO támogatja a kormányokat például a káros termékek (alkohol, dohány) csomagolásán megjelenő figyelmeztetések bevezetésében, az egészségtelen élelmiszerek marketingjének szabályozásában, és az aktív életmódot ösztönző környezet kialakításában.
– Említette a gyorsan öregedő társadalom problémáját az országban.
– Az elmúlt évtizedben Magyarország népessége gyorsan öregedett: a 65 év felettiek aránya 2012-ben még csak minden hatodik lakos volt, 2020-ra azonban már minden ötödik. Az előrejelzések szerint 2050-re minden negyedik magyar állampolgár 65 év feletti lesz. A WHO az idősödő népesség támogatására irányuló politikák, hosszú távú ellátási modellek és időskorbarát környezet kialakítása kapcsán tud iránymutatást adni.
A mi megközelítésünk az integrált, személyre szabott ellátást hangsúlyozza, amely előtérbe helyezi a korai diagnózist, a rehabilitációt és a krónikus betegségek kezelését, amivel segít abban, hogy az idősek minél tovább megőrizzék az egészségüket és az önállóságukat. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Semmelweis Egyetem Megelőző Orvostani és Népegészségtani Intézete a WHO együttműködő központjává vált az egészséges idősödés terén, amivel jelentős szerepet vállalhat a kutatásban, a szakpolitikai fejlesztésben és a kapacitásépítésben, nemcsak Magyarország, hanem az egész európai régió területén.
– Milyen WHO-ajánlások segíthetik a fenntartható egészségügyi finanszírozást?
– Az egészség alapvető emberi jog. Így az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek mindenki számára elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie. A WHO többféle stratégiát javasolhat a fenntartható egészségügyi finanszírozás biztosítására, hogy az országok rugalmas, igazságos és hatékony egészségügyi rendszereket tudjanak kiépíteni.
Ezek középpontjában az egyetemes egészségügyi lefedettség áll, amely szerint minden embernek anélkül kell hozzáférnie az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, hogy az súlyos pénzügyi terhet jelentene számára. A WHO emellett azt tanácsolja, hogy az országok fektessenek be az alapellátásba és a megelőző szolgáltatásokba, mivel ezek hosszú távon csökkentik a költségeket, például a kórházi ellátások elkerülésével és a betegségek korai felismerésével.
Kulcsfontosságú továbbá az irányítás, az elszámoltathatóság és az átláthatóság megerősítése az egészségügyi finanszírozási rendszerekben, ami növelheti a közbizalmat, és biztosíthatja, hogy az erőforrásokat mindig a lehető leghatékonyabban és célszerűen használják fel.
Támogatjuk az úgynevezett innovatív finanszírozási mechanizmusok feltárását is. A stratégiák ötvözése az igazságos hozzáférés előmozdításával, a pazarlás csökkentésével és az innováció ösztönzésével megalapozhatja azokat a fenntartható egészségügyi finanszírozási rendszereket, amelyek hosszú távon is képesek megóvni a közegészséget.
– Hogyan vonatkoztatható ez Magyarországra?
– A magyar egészségügyi hatóságok már bevezettek számos átfogó reformot a hatékonyabb és betegközpontú ellátás érdekében, különösen az alapellátás megerősítése révén. A reformok közé tartoznak a szolgáltatók díjazási rendszerének korszerűsítésére irányuló intézkedések, valamint az intézményi és klinikai irányítási keretrendszerek megerősítése, amelyek célja egy olyan modell kialakítása, amely egyaránt biztosítja a klinikai hatékonyságot, a betegbiztonságot és a minőséget.
Ennek jegyében a hatóságok pilot (kísérleti) jelleggel bevezették a „csomagalapú finanszírozás” rendszerét a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kezelésére. Ez az újszerű megközelítés egyetlen, átfogó díjban foglalja össze a teljes betegellátási folyamatot, tehát a kórházi és járóbeteg-ellátás költségeit. Az eredmények biztatóak: csökkent a kórházi kezelések aránya, javult a betegkommunikáció, és nőtt a betegek együttműködése az előírt kezelési terv követésében. A módszert most kisebb léptékben, korlátozott körben tesztelik, mielőtt szélesebb körben alkalmaznák.
– Ön szerint milyen hosszú távú egészségfejlesztési stratégiák segíthetik a hazai egészségügyi kiadások csökkentését és a gazdaság tehermentesítését?
– Ahhoz, hogy csökkenjenek az egészségügyi kiadások és javuljanak egy ország egészségügyi ellátásának eredményei, több dolog szükséges. Ugyanúgy kell fókuszálni a megelőzésre, mint a digitális megoldások bevezetésére, a fenntartható finanszírozásra, valamint azokra a társadalmi és piaci hatásokra, amelyek rontják az emberek egészségét.
Mindez összhangban áll a WHO célkitűzésével, ami olyan egészségügyi rendszerek kialakítását szorgalmazza, amelyek mindenki számára elérhetőek, igazságosak és ellenállnak a kihívásokkal szemben. Úgy gondoljuk, hogy az alapellátás megerősítése az egyik legfontosabb tényező, hiszen ez biztosítja az általános egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, teszi lehetővé a krónikus betegségek hatékonyabb kezelését, és csökkenti a drága kórházi ellátások iránti igényt azáltal, hogy már korai szakaszban felismeri a problémákat.
A digitális egészségügyi megoldások és a mesterséges intelligencia alkalmazása szintén növeli a hatékonyságot, csökkenti a pazarlást, erősíti a betegjogokat, és javítja az ellátás minőségét. Ilyenek például a távgyógyászat, a mesterséges intelligencia alapú diagnosztika vagy az elektronikus egészségügyi nyilvántartások. És igen, fontos stratégiai elem a humánerőforrás optimalizálása is: ha egy ország befektet az egészségügyi dolgozók képzésébe, toborzásába és megtartásába, az költséghatékonyabbá és elérhetőbbé teszi az ellátást.
Ezzel párhuzamosan elengedhetetlen az ellenálló egészségügyi rendszerek kiépítése, amelyek képesek gyorsan reagálni a fertőző járványokra, természeti katasztrófákra. Ez magában foglalja a betegségmegfigyelő rendszerek, a felkészültségi tervek és az orvosi készletek tartalékainak fejlesztését, ami csökkenti a vészhelyzetekből fakadó költségeket és zavarokat.
Végül, de nem utolsó sorban, az egészségügyi kiadások hosszú távú csökkentése érdekében kiemelten oda kell figyelni az egészséget meghatározó kereskedelmi tényezőkre. Ez magában foglalja a káros termékek, többek között dohány- és alkoholtartalmú termékek, egészségtelen élelmiszerek, cukros italok reklámjának és forgalmazásának szabályozását, amelyek számos krónikus betegség, például elhízás, rák, szív- és érrendszeri megbetegedések fő kiváltói.
– Melyek a WHO jelenlegi fő célkitűzései hazánkban?
– Több cél érdekében együttműködünk a kormányokkal és partnereinkkel annak érdekében, hogy megvalósuljon az „egészség mindenki számára” elve. Ez alapján:
- Egészségfejlesztés: az egészségesebb életmód és jólét előmozdítása betegségmegelőzéssel, egészségneveléssel, valamint az egészség társadalmi meghatározóinak kezelésével.
- A világ biztonságának megőrzése: a globális egészségbiztonság megerősítése az egészségügyi vészhelyzetekre, világjárványokra és járványkitörésekre való felkészülés és reagálás révén.
- A sérülékenyek szolgálata: az egyetemes egészségügyi ellátás biztosítása, az igazságos hozzáférés előmozdítása és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése a marginalizált csoportok körében.
- A létfontosságú gyógyszerekhez és egészségügyi technológiákhoz való igazságos hozzáférés biztosítása: a gyógyszerek, vakcinák és orvosi technológiák elérhetőségének, megfizethetőségének és minőségének világszintű előmozdítása.
Fontos információ, hogy Magyarország az Egészségügyi Világszervezet 194 tagállamának az egyike. Partnerségünk kölcsönösen előnyös, hiszen támogatjuk a magyar egészségügyi hatóságokat a közegészségügy fejlesztésében, miközben tanulunk az ország gazdag orvostudományi örökségéből, és ezt a tudást megosztjuk az európai régióban és azon túl.
A WHO technikai szakértelemmel, tudományos bizonyítékokkal és kapacitásfejlesztéssel támogatja az egészségügyi hatóságokat az egészség javítása és az egészségügyi rendszer megerősítése érdekében. Ez magában foglalja a nemzetközi szabványok, normák és bevált gyakorlatok megosztását, a betegségek megelőzésének és kezelésének előmozdítását, a vészhelyzetekre való felkészültség fokozását és az egészségügyi egyenlőség előmozdítását.
– Tudna friss és aktuális példákat mondani a magyarországi közös munkára?
– Hármat is. Az első, hogy a WHO támogatja az országot a fertőző betegségek, köztük a pandémiás influenza, az új kórokozók és a gyógyszerrezisztens fertőzések detektálásában és kezelésében. A szervezetünk európai regionális irodája összesen 376 500 nyers jelzést elemzett 2024-ben, ebből 1700-at potenciális jelzésként, 780-at tényleges jelzésként azonosítottunk, 11 esetben kértünk visszaigazolást a WHO-tagállamoktól, és 60 akut közegészségügyi eseményt regisztráltak. A magyar közegészségügyi szakemberek teljes jogosultsággal férhetnek hozzá ezekhez az adatokhoz.
A második példa, hogy támogatjuk Magyarországot a közösségi egészségfejlesztő központok megerősítésében, valamint a mentális egészségügyi politikák és beavatkozások fejlesztésében. Itt kiemelten kezeljük az egészségügyi dolgozók mentális jóllétét. A „Mentális egészségügyi kihívások kezelése az EU tagállamaiban, Izlandon és Norvégiában” című projekt célja a mentális egészség kutatásának és szabályozásának támogatása, beleértve az átfogó felméréseket és a célzott kapacitásfejlesztést is.
A WHO emellett egységes osztályozási rendszert biztosít a betegségek nyilvántartására, jelentésére és nyomon követésére. Három éve kiadtuk a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (ICD) legújabb változatát, ami lehetővé teszi, hogy Magyarország más országokkal egységesen ossza meg adatait, ami elősegíti az egészségügyi döntéshozatalt, a pontos diagnózist és a célzott beavatkozásokat.
(Képek: Jeki Gabriella)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
