Véleménycikket tett közzé az egykor Jámbor András nevével is fémjelzett Mérce. Az oldal publicistája írásában arról értekezik, hogy szerinte miért nem működik az antifasizmus, de szóba hozza a tavaly februárihoz hasonló erőszakos megmozdulásokat is.

Sok karaktert nem is kellene vesztegetni Lehoczki Noémi véleménycikkére, amely a szélsőbaloldali Mérce oldalán jelent meg, ugyanis a címet egyszerűen nyugtázni is elegendő lenne. A szerző azonban olyan gondolatokat is megfogalmazott az antifasizmus állapotáról és jövőképéről Magyarországon, amelyeken megéri végigmenni és egy kicsit elidőzni.

Aki nem antifasiszta, csak egy kicsit lesz fasiszta

„A fasizmus már Olaszországban és Németországban is reneszánszát éli, és csakúgy mint idehaza, ott sincs potens baloldali erő, ami szembeszállhatna vele, csak a haldokló liberalizmus és a moderált, fasizálódó jobboldal” – állapítja meg a szerző némileg eltorzítva a valóságot. A cikkben Lehoczki kifejti, hogy szerinte a jobboldaliság ma a „normális” állapot a világban, a szélsőjobb pedig csupán ennek extrém megnyilvánulása. Érdekes látásmód, de egyáltalán nem újdonság ez a baloldalon.

„Aki nem antifasiszta, nem fasiszta. Csak egy kicsit”

– jegyezte meg annak idején Tamás Gáspár Miklós, és az a gondolat a Mérce publicistájának írásában is visszaköszön.

Megérti az antifasiszta erőszakot

Az eszmefuttatásban természetesen szóba kerültek a tavaly februári, külföldi antifasiszta elvtársak által elkövetett támadások is. Emlékezhetünk egyébként, a Mérce korábban már értekezett a nácik elleni erőszakos cselekmények legitimitásáról, és a most közzétett gondolatok bár óvatosabban lettek megfogalmazva, lényegüket tekintve ugyanazt sugallják.

„Sem Németországban, sem az Egyesült Államokban, egyáltalán, semelyik országban, egyetlen antifasisztának nem jutna eszébe nyers és értelmetlen erőszakhoz folyamodni, ha nem érezné, hogy vesztes ügyért harcol, kisebbségben”

– kezdi a téma felvezetéseként Lehoczki. Kiemeli, hogy a tavaly februárban az antifasiszták által brutálisan összevert emberek nem „egyszerű járókelők”, hanem szélsőjobboldaliak voltak. Nem új ez a retorika, miszerint azért is igazságtalan a „Budapest-ügy”, mert a magyar fővárosban valójában „nácik” lettek megverve, ez pedig – mint azt a szélsőbaloldali felületek sugallják – nem is igazi bűncselekmény.

Muciológusököl, vasököl, ott oktat ki, ahol köll

Lehoczki Noémi kissé zavaros eszmefuttatásában megengedi azért, hogy „az egyszerű járókelő” ne legyen fasiszta, csak része legyen „egy fasizálódó társadalomnak”. Ennél a résznél pedig előjön belőle a diplomás muciológus, a szélsőbalos „JóEmber”, aki mindenkinél IS jobban tudja, hiszen tanulta(?). Megállapítja tehát a „fasizálódó társadalom” nem fasiszta „egyszerű járókelőjéről”, hogy:

„Soha nem lehetett része olyan közösségnek, amelyben megtanult volna szabadon és félelem nélkül élni. Valószínűleg soha nem volt lehetősége részt venni olyan szerveződésben, amelyben az emberek az érdekeik alapján, nem az etnikai hovatartozásuk szerint szerveződnek, azaz soha nem volt tagja aktív szakszervezetnek vagy sztrájkmozgalomnak.”

Eddigi, a termelésben eltöltött hosszú pályafutásom során egyébként nem sok olyan „melóssal” találkoztam, aki a szakszervezetben vagy a sztrájkmozgalomban találta volna meg a félelem nélküli szabad életet, igaz, nem is nagyon keresték abban az ilyesmit. Talán majd a bangladesi vendégmunkások kaphatóak lesznek erre is, bár az ázsiai munkakultúrát ismerve kevés esélyt látok rá.

Tudja a megoldást is

A Mérce munkatársa szerint a megoldás az lehet, ha ők, vagyis az antifasiszták elkezdenek szólni „az egyszerű járókelőhöz”. „Türelemmel, de kritikusan” – teszi hozzá. Ez sem feltétlenül újdonság, hiszen a Gazdagréten megtámadott férfit is először megszólították, érdeklődve arról, hogy „egyszerű járókelőként” részt vesz-e a Kitörés túrán? A „kritika” pedig csak a szólás utána jött.

„Ne azt mondjuk neki, hogy nyomja el magában fasisztoid érzéseit, hanem azt, hogy ne tegye magáévá saját elnyomói ideológiáját”

– vélekedik Lehoczki, jelentsen ez bármit is. Szerinte ezért is kell mindennek megváltoznia, hogy ne legyen soha többé fasizmus. Ezek után nem is értem, miért nem működik az antifasizmus. „Csak egy kicsit.”

L.T.