A hidegháború idején végzett atombomba-kísérletek adatai segítik a kutatókat a hosszú életű cetcápák korának meghatározásában – írja az MTI.
A világ legnagyobb halának számító cetcápák lassan mozgó, tanulékony állatok, amelyek elsősorban a trópusi vizekben élnek. Hosszú életűek, a kutatóknak azonban problémát okoz a veszélyeztetett állatok életkorának megállapítása.
Eddig a tudósok az elhullott állatok csigolyáiban található, jól kivehető gyűrűket próbálták megszámolni, amelyek a fák évgyűrűihez hasonlatosan folyamatosan gyarapodnak. De nem biztosak abban, milyen gyakran és mikor formálódnak új gyűrűk. Egyesek szerint évente egy, mások szerint félévente egy formálódik.
A kutatók most úgy tűnik, sokkal pontosabb módszert találtak a cetcápák korának meghatározásához – olvasható a BBC hírportálján.
Az 1940-es évek végén számos ország, köztük az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína is végzett atombomba-kísérleteket különböző helyszíneken. A robbantások egyik mellékhatásaként megduplázódott egy atomtípus, a szén 14-es tömegszámú radioaktív izotópjának jelenléte a légkörben.
A bolygó minden egyes élőlénye magába szívta ezt a plusz szénizotópot, és a folyamat ma is fennáll. Mivel a kutatók ismerik az izotóp bomlásának sebességét, ez egy fontos eszköz a kormeghatározásban. Minél idősebb egy élőlény, annál több 14-es szénizotóp található a szervezetében: ez azt jelenti, hogy a tudósok rendelkezésére áll egy időmarker a csigolyákban.
Mark Meekan, a Perth-ben lévő Ausztrál Tengerkutató Intézet munkatársa kollégáival hozzájutott két régen elpusztult cetcápához, amelyeket Pakisztánban és Tajvanon őriztek. Eredményeiket a Frontiers in Marine Science című tudományos folyóiratban mutatták be.
Vizsgálatuk eredményeként megállapították, hogy ezek az élőlények hihetetlenül hosszú életet élnek. A maximális élethosszuk akár 100-150 év is lehet.
„Ennek jelentős következményei vannak a fajra nézve. Arra utal, hogy fokozottan veszélyezteti őket a túlhalászat” – mondta el Meekan. Hozzátette, eredményeik magyarázatul szolgálnak arra, miért csökkent jelentősen a cetcápák száma például Thaiföldön és Tajvanon, ahol halászatot folytatnak.
„Egyszerűen nem arra teremtődtek, hogy az emberek kizsákmányolják őket” – mondta Meekan.
A kutatók remélik, az új információ segítheti a cetcápák védelmét. Az egyedek korának pontos meghatározása révén pontosabb iránymutatás adható arra, mennyire érzi jól magát egy adott populáció és milyen mértékű halászat engedélyezhető a környezetükben.
(MTI, Fotó: octopus.org.nz)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
