Nyugati nacionalisták már régen rávilágítottak, a „sokszínűség” valójában a fehérellenes politika szépen csengő hívó szava. Amikor globalista-liberális politikusok, művészek és újságírók „sokszínűségről”, „diverzitásról”, meg reprezentációról beszélnek, azt valahogyan mindig a fehérek kárára teszik. Minél kevesebb fehér van valahol, annál jobb, annál „sokszínűbb”.
Fordítva ez azonban nem igaz. Ha valahol kevés a fehér, vagy egyáltalán nincs is belőlük, azt nem kell kompenzálni. Tíz néger önmagában elég „sokszínű”, ahogyan Nigéria, a szavannák és Uganda is nagyon jó úgy, ahogy van. Ezeknek a fehérellenes felforgatóknak a multikultura csak Európában és Amerikában üdvözlendő, Afrikában, Ázsiában és a világ más részein meg kell őrizni az adott terület etnikai homogenitását, annak eltörlése csak a fehér nemzetekben kívánatos.
Egyszínűség a sokszínűség nevében
Munkájuk gyümölcse az elmúlt évtizedekben beérett, és a „sokszínűség” nevében átformálták Európa nagy, történelmi városait egy sivár, egyszínű olvasztótégellyé. Ma már teljesen mindegy, hogy Berlinben, Párizsban, Londonban vagy Rómában járunk, mindenhol ugyanaz a vegyes összetételű, hasonló ruhákba öltözött, identitás és kultúra nélküli színes massza néz vissza ránk. A valódi sokszínűség, mely megkülönböztette a németet a hollandtól, a spanyolt a franciától, a svédet az olasztól, teljesen eltűnni látszik. Ez alól a jelenség alól természetesen Budapest sem kivétel, ahol egy-egy este szinte már magyar szót sem hallani. Minden normálisan gondolkodó embernek ez közönséges tragédia, Budapest főpolgármesterének azonban olyasvalami, amit bizony ünnepelni kell. Meg is tette. Karácsony egy csodálatosan „sokszínű” képet posztolt, mely árnyalatai alapján készülhetett volna akár egy svéd vagy angol óvodában is.
Budapest sokszínű és soknemzetiségű város. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint közel százezer külföldi állampolgár él itt
– örvendezik oldalán a globalista városvezető. Meg is hívta a „legértékesebb” idegeneket, hogy velük ünnepelje meg a „sokszínű Budapestet”. 
A csodálatos „sokszínűség” – a kép akár Stockholmban vagy Londonban is készülhetett volna
Az angol és egyéb idegen nyelv a domináns, hiszen az itt éléshez nyelvtudás nem szükséges
„A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület közösségi fórumán arról beszélgettünk Soproni Tamással és Pikó András polgármesterrel, mit kínál Budapest az itt letelepedő külföldiek számára, miben számít rájuk, hogyan lehet Budapest az ő otthonuk is” – teszi hozzá Budapest főpolgármestere.
Mi, magyarok, pedig mindössze annyit kérdezhetünk, mikor lesz végre olyan politikus, aki azon tanakodik, mit kínál Budapest az itt élő magyarok számára? Miben számíthatunk rájuk, hogyan lehet ez a mi otthonunk is? Mert manapság az utcákat járva ez már aligha tűnik egy magyar városnak. Sok körúton magyar feliratot alig látni, magyar éttermet, vállalkozást még annyit se. Az utcákon nyugati mintára, formaruhába öltözött bevándorlók hordják az éltelt, a piacot maffiamódszerekkel leuraló két nagy kiszállító valamelyikének zsoldjában, az üzletek árakat már régen külföldiekre szabták, a forintra már a vásárokban is csak fintorognak, nem hiába, sok bodé már az összeget is euróban adja meg, egyértelművé téve, kiket is vár. Egy főpolgármesternek talán előbb ezeket a problémákat kéne megoldania…
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
