Nem is olyan rég még központi téma volt, de a fertőzöttek számával arányosan alább hagytak azok a vizsgálatok, kutatások is, amelyek azt próbálták kideríteni, hogy miben mások a koronavírus idején született gyermekek. Különböznek-e egyáltalán a többiektől? Van-e bármilyen téren lemaradásuk? Kell-e őket segíteni valamilyen módon? A szakemberek szerint mihamarabb pénzt, időt, és figyelmet kell szentelni ezen kérdések megválaszolására. Napra pontosan három év telt el azóta, hogy a koronavírus-járvány első hulláma után Budapesten is feloldották a kijárási korlátozást. Már ezekben a hetekben megjelentek azok az elméletek, hogy vajon a bezártság, a stressz és a bizonytalanság miként hat majd hosszú távon a gyerekekre, különös tekintettel azokra a csecsemőkre, akik a karantén alatt születtek – írja az Index.
2020 tavasza és 2021 decembere között, vagyis, mikor igazán tombolt a Covid-hisztéria, a KSH adatai szerint 170 212 gyermek született Magyarországon. Ebben az időszakban számos olyan tényező volt, mely igencsak megviselhette a várandós édesanyát: maga a fertőzés, a média által keltett pánik, az értelmetlen döntések nyomán kialakuló létbizonytalanság, a lezárások, a bezártság, és még sorolhatnánk.
Az Index megkereste Dettre Imola gyógypedagógus, integrált szülő-csecsemő konzulenst, akitől afelől érdeklődtek, hogyan látja, van-e bármilyen kihatása a Covid-időszaknak a „Covid-babákra”?
A szórás ellenére egyértelműen az látszik, hogy a járvány óta nagyobb számban jelennek meg az ellátórendszerben olyan szülők, akik általános nevelési kérdésekben, illetve regulációs zavarokban kérnek segítséget. Kontrollcsoport híján persze nehéz megállapítani, hogy a felmerülő panaszok valóban a pandémia számlájára írhatók-e, de mára egyre biztosabb, hogy a családok egy jelentős részében a karanténidőszak nem múlt el nyomtalanul
– jelentette ki Dettre Imola.
A szakember szerint az egyik legfontosabb tényező ebben a periódusban a stressz. Ebben az időszakban az édesanyák vitathatatlanul többet szorongtak a szülés környékén, mint az azt megelőző évtizedekben bármikor.
Hasonlóképpen látja a helyzetet a Másállapotot a szülészetben! mozgalom egyik alapítója, Keszler Viktória, aki az Index kérdésére elárulta, ők is azt tapasztalták, hogy a bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó információk, a segítségnyújtás hiánya, és a betegutak tisztázatlansága extra terhelést jelentett a kismamák számára, nem beszélve arról, hogy az egyébként is kiszámíthatatlan ellátás ebben az időszakban még kiszámíthatatlanabb, egyúttal még önkényesebb lett. Keszler Viktória emlékeztetett: még ha az aktuálisan érvényben lévő eljárásrendek haladó szellemben is készültek, azokat a kórházak nem minden esetben tartották be.
Ide tartozik például, hogy az orvosok törekedtek a nem szükséges beavatkozások és kezelések minimalizálására, de előfordultak olyan intézmények is, ahol a Covidra hivatkozva korábban megindították a szüléseket, vagy tüneteket nem produkáló, de – papíron – fertőzött anyákon császármetszést hajtottak végre.
Hiába jelezték azt a tudományos bizonyítékok, hogy a szülés módját, a szoptatást nem kell hogy befolyásolja a nő fertőzöttsége, úgy tűnt, a logisztikai, szervezési okok felülírhatják a szakma szabályait, és fontosabb szempont volt, hogy a műtét során jobban kontrollálható legyen.
Indokolatlan túlbiztosítás jellemezte a Perinatális Intenzív Centrumokat is, pedig köztudott, hogy a koraszülöttek és újszülöttek védekezőképességét, gyógyulását a bőrkontaktusból, anyatejből származó immunanyagok, antitestek csak növelik. Mindezek ellenére gyakori jelenség volt a szeparáció.
S hiába mondta ki mind a minisztérium, mind a tiszti főorvos, hogy az apák és a kísérők ott lehetnek a vajúdó nő mellett, számos kórház önkényesen, hatalmával visszaélve korlátozta a kísérők jelenlétét.
Később, az oltásterror idején, az oltatlan kismamákkal való bánásmód újabb stresszfaktorrá vált.
A Másállapotot a szülészetben! mozgalom tagja a jogsértések mellett arra is rámutatott, hogy a járvány idején a várandósok gondozása, felkészítése is a megszokottól eltérő módon zajlott. Ezzel kapcsolatban kiemelte:
A betegutak tisztázatlansága miatt előfordult, hogy a genetikai vizsgálatok csúsztak, melynek eredményeként sokan a babavárás alatt vagy a szülés után komplikációval, illetve valamilyen egészségügyi problémával szembesültek.
A lezárások és korlátozások idején ráadásul a támogatói csoportok és felkészítők sem működtek, így a párok a kérdéseikkel és aggályaikkal teljesen magukra maradtak. Dettre Imola ez utóbbihoz kapcsolódva megjegyezte: a szülőknek az újszülött megérkezése után is meg kellett küzdeniük a magánnyal, hiszen aggodalmaikat később sem tudták megosztani azokkal a szakemberekkel, akiknek a szava ezekben a hetekben hatalmas megnyugtatást jelentett volna: elérhetetlen volt a gyermekorvos, a védőnő, és a szakszolgálatok sem a hagyományos módon működtek.
Nehezebb volt kialakítani a kötődést
A szakértő rámutatott arra is, az anyára nehezedő stressz jelentősen megnehezítette a babával való kapcsolat kialakítását, éppen abban az időszakban, mikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Szintén ide kapcsolódik a figyelem hiánya, mely ugyancsak összefüggésbe hozható a szorongással.
Ha a csecsemő úgy érzi, hogy feszült a légkör, akkor lekapcsolja az agyát, így az nem fejlődik, figyelemzavar alakul ki. Ennek a következményeivel szembesülhet most az ellátórendszer, ahol nagyon nagy számban jelennek meg két és fél, illetve három év körüli, figyelemzavarral küzdő gyerekek
– mutatott rá Máté Gábor. Ezen felül egyre több gyermek küzd regulációs zavarokkal, ami jelentkezhet rossz alvás, nehézkes táplálkozás, csillapíthatatlan sírás, de akár nyűgösség formájában is.
Dettre Imola emellett a beszédfejlődéshez köthető hátrányokat is fontosnak tartotta megemlíteni, mint mondta: a segítő szakmában dolgozók nyelvi késésekkel is egyre gyakrabban találkoznak.
„A nyelvi fejlődésnek alapfeltétele a mozgás, ami viszont háttérbe szorult a pandémia miatt, és ennek a beszédkésésen túl is megvannak a maga következményei: sok kisgyereknél lemaradást látunk a finommotorikában, és bizony ahol ezt nem korrigálták időben, ott később már nehezebb lesz segíteni” – figyelmeztetett a gyógypedagógus, aki nyelvi nehézségekre visszatérve arra is rávilágított, hogy a verbális kommunikáció késése a viselkedésszabályozásban is problémát okozhat, hiszen mindenkit frusztrálttá tesz, ha a környezete nem érti meg. „Ezért gyakori az agresszív viselkedés is” – tette hozzá.
A korai szocializáció hiánya
A karantén idején jelentősen leszűkültek az emberek szociális kapcsolatai, ami jelentős hátrányt jelentett a csecsemők személyiségfejlődésében. Ennek következtében a járvány alatt született babák az átlagnál jobban félhetnek, tartózkodóbbak lehetnek.
„A korai szocializáció hiánya miatt az érintett gyerekeknek nehézséget jelenthet a kortársakkal való konfliktusok rendezése, de kihívás lehet például az osztozkodás is” – mutatott rá a szakember, majd kitért az izoláltság egy másik érdekes következményére is, miszerint
a Covid-babák nehezebben dekódolhatják az érzelmeket, több ideig tarthat számukra beazonosítani az emberi gesztusokat, mimikákat, és ebben a maszkviselés is döntő szerepet játszott
– fejtette ki.
Az okostelefon nem pótolja az emberi kapcsolatokat
S noha korunk embere előszeretettel ringatja magát abba az illúzióba, hogy a technológia és az internet helyettesítheti az emberi kapcsolatokat, a kisbabáknak még mindig szükségük van „hús-vér interakciókra” embertársaikkal, úgy mint baráti közösségek, bölcsőde, óvoda, játszótér stb. Mivel ezen érintkezések minimálisra csökkentek, az édesanyák kevésbé kaptak visszajelzést arról, hol tart a gyermekük a fejlődésben.
„Azzal viszont, hogy az élet visszatért a normális kerékvágásba, nem oldódott meg minden egyik pillanatról a másikra, hiszen időbe telik, mire a kisgyerekek hozzászoknak a nagy dózisban kapott ingerekhez” – emelte ki Dettre Imola, aki úgy látja, hogy a hosszú távú következményeket illetően egyelőre csak találgatni lehet, de a 0–3 éves kor között szerzett hátrányok, hiányosságok a felnőttkorra is hatással lehetnek.
A gyógypedagógus szerint ezért is lenne indokolt komoly mennyiségű időt és pénzt szentelni a Covid-babákat érintő kutatásokra.
„Egyelőre mindenki a maga útján próbál segítséget kérni, és bár a perinatális tanácsadók, a szülő-csecsemő konzulensek, és a pszichológusok már gond nélkül elérhetők, a magánellátást nem mindenki engedheti meg magának. Az állami rendszerben is lehetőséget kellene biztosítani a gyerekek fejlesztésére, terápiájára, fontos, hogy a szülők megértsék: sosem késő lépni” – tette hozzá.
Végül a Másállapotot a szülészetben! mozgalom alapító tagja is arra hívta fel a figyelmet, hogy a várandósság alatt, illetve a kórházi ellátás közben elszenvedett traumák sosem feloldhatatlanok, ha úgy tetszik, nem „mindent vagy semmit jellegű folyamatok”.
Ami ekkor sérült, elmaradt, abból van mód gyógyulni, de fontos, hogy a társadalom ne bagatellizálja el azt, amit a szülők és a gyerekek átéltek a járvány alatt
– tette hozzá Keszler Viktória.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
