Miközben az életellenes liberálisok és sötétzöld álkörnyezetvédők rendre a túlnépesedés démonával nevelik gyermektelenségre a befolyásolható tizenéveseket, addig a valóság ezzel szemben az, hogy az északi civilizáció népei egyre drasztikusabb mértékben fogynak. Ez alól pedig Japán sem kivétel.
A legnagyobb különbség talán az európai államok és az ázsiai szigetország között, hogy
kontinensünkön a kulturmarxista kormányok soha vissza nem térő lehetőséget látnak a népességfogyásban, és az őshonos európaiakat fekete afrikaiakra és arabokra cserélik.
Ma ezt már olyannyira nem kell titkolniuk, hogy újságcikkek sorozata szól arról, a „bevándorlásnak hála” Németország népessége történelmi csúcson áll. Mr. átlagpolgár pedig boldogan vigyorog, mert neki azt mondták, az ugandai mérnökök, meg a nigériai orvosok majd kitermelik a nyugdíját, és tovább tekerik a gazdaság motorját, melyet ő gyermektelen jólétben élvezhet.
Egyik európai társadalom sem jut el odáig, hogy vigyázó szemeit Dél-Afrikára vesse, ami állatorvosi lova lesz minden olyan népnek, mely elveszíti uralkodó többségét saját országában.
Ez alól egyébként mi magyarok sem vagyunk kivételek, csak minket nem a most érkező afrikaiak „szülnek ki” hazánkból, hanem egy olyan – minden bizonnyal – Indiából jött népcsoport, mely már 5-600 éve köztünk él, ám integrációja teljes csődnek bizonyult. Ennyi év alatt még a nyelvünket sem sikerült tökéletesen elsajátítaniuk.
Japán helyzete annyiban előnyösebb, hogy ellentétben az európai kormányokkal, az ottani vezetés az elmúlt évszázadokban következetesen elutasította az idegen kultúrák beáramlását, így nekik a népességfogyás mellett nem kell az ebből fakadó egyéb, még súlyosabb problémákkal is megküzdeniük. (Egy etnikailag homogén ország, idegen bevándorlók nélkül. Bizonyára véletlen, hogy ezzel párhuzamosan a világ 3 legbiztonságosabb városából két helyet, az elsőt és a harmadikat, japán város foglalja el. A második pedig Szingapúr, ami szintén nemet mondott a bevándorlásra.)
Nyugaton beszélni sem illik se a bevándorlással összefüggő bűnözés, se az őshonos lakosság fogyásának problémájáról, hiszen a gyermektelenség és a (fehér) népességfogyás jó, a bűnözés pedig a „nagyvárosi élet része”. Ellenben Japánban nyíltan ki lehet mondani, hogy a baj óriása, mely azonnali megoldásért kiált. Kisida Fumino miniszterelnök egyenesen kijelentette: vagy most oldják meg a népességfogyás kérdését, vagy soha:
Nemzetünk az utolsó órában van, hogy képes legyen fenntartani társadalmi funkcióit.
A parlamenti ülésszak kezdetén tartott politikai beszédében kifejtette, hogy
a demográfiai politikára fordított költségvetési pénzek megduplázására vonatkozó javaslatokat fog előterjeszteni, és áprilisban egy új kormányügynökség jön létre a válság kezelésének érdekében.
Nagy a baj
A nagyjából 125,7 milliós Japánban a kormány becslései szerint 2022-ben kevesebb mint 800 ezer gyermek született élve.
Kisida Fumio ennek kapcsolatában komoly politikai reformokat sürgetett, szerinte ugyanis
a gyermeknevelés megkönnyítését célzó politika a leghatékonyabb befektetés a jövőbe.
A miniszterelnök célja olyan gazdaság és társadalom megteremtése, amelyben a gyermekek az elsők, emellett erőfeszítéseket tesz arra, hogy megfordítsa az ország születésszámának zuhanását, amely hátráltatja a termelékenység hosszú távú növekedését.
Ezzel a vállalásával nem kis fába vágta a fejszéjét. Noha Japán sok nyugati dekadenciától sikeresen megvédte magát, az ottani kultúrára jellemző „munkamánia” a női emancipáció nyomán a társadalom teljes rétegére kiterjedt, így már nem csak a férfiak döntő többsége, de jellemzően a nők is teljességgel a karrierükre koncentrálnak a családalapítás helyett. Ez olyannyira igaz, hogy pár éve az akkor még miniszterelnök Abe Sinzo beszédében arra kérte a lakosságot, ne csak dolgozzanak, vásároljanak is, mert így nem „pörög a gazdaság”. Ezen felül ráadásul a japán modell nagyon hasonlóan épül fel, mint a magyar, vagyis minden a fővárosra és térségére koncentrálódik, miközben vidéken alig van bármiféle lehetőség, kiváltképp a diplomás fiatalok számára. Így az aggromeláció elnéptelenedik, Tokió pedig túlzsúfolttá válik, ahol az ember joggal érezheti úgy, „nincs hely” a családalapításra.
Kiemelt képünkön Kisida Fumio, fotó: MTI
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
