A “jobboldali” kormány miniszterelnöke a holland Munkáspárthoz köthető politikus lesz.
Egy új jelenség terjed mostanában Európa-szerte: számos országban az állítólag nacionalista, szuverenista és populista pártok bekerülnek a kormánykoalíciókba. Ez azonban semmit sem változtat ezen országok migrációs, gazdasági vagy nemzetközi politikáján.
Igaz, néhány részletkérdésben nagyon csekély változások történtek, de úgy tűnik, hogy az európai népek hanyatlása és leigázása felé tartó menetelést a “nacionalista” pártok kormányokba való bekerülése a legkevésbé sem zavarja meg. Annál is inkább, mivel ezek a pártok gyakran először lemondtak arról, hogy kilépjenek az Európai Unióból, kilépjenek az eurózónából, vagy hogy a nemzetközi politikában elhatárolódjanak a NATO-tól és az Amerikai Egyesült Államoktól.
Azokat, akik nem módosítják programjukat, brutálisan elnyomják, mert veszélyt jelentenek.
A holland eset különösen látványos: Geert Wilders lemondott az eurózónából való kilépésről szóló népszavazási tervéről, az Ukrajnának nyújtott támogatás ellenzéséről, valamint programjának egyéb, nem túl komoly pontjairól, például a Korán betiltásáról. Emlékeztetőül: a PVV 2021-ben, amikor még ellenzéki párt volt, megszavazta a Covid-oltási programot. Ennek eredményeképpen pártja – amely a 2023. novemberi parlamenti választásokon az első helyen végzett – először vehet részt holland kormányban.
Geert Wildersnek azonban újabb engedményt kellett tennie: nem lesz miniszterelnök.
Egy ideig úgy volt, hogy a holland Munkáspárt korábbi belügyminisztere (2016-2017), Ronald Plasterk lesz a négypárti jobboldali koalíció miniszterelnöke. A választás azonban végül Dick Schoofra esett, aki szintén a Munkáspárthoz közeli politikus. A 67 éves Dick Schoof, aki jelenleg az Igazságügyi és Biztonsági Minisztérium főtitkára, karrierjét magas beosztású köztisztviselői pozíciókban töltötte. Volt a Bevándorlási Hivatal, az AIVD hírszerző ügynökség és az NCTV terrorelhárító szolgálat igazgatója is.
A kormányprogramban a cél a menedékjog szigorítása, és ezáltal az illegális bevándorlás csökkentése. Az új kormány engedélyt fog kérni Brüsszeltől, hogy ne alkalmazza rájuk a közös európai szabályokat (de rendkívül valószínűtlen, hogy az Európai Bizottság ezt megadja Hollandiának). Ami a legális bevándorlást illeti (ne feledjük, hogy a legális bevándorlás többszöröse az illegális bevándorlásnak, sőt, ez még a 2015-2016-os időszakban is így volt), az új kormány a családegyesítésre vonatkozó szabályok szigorítását reméli (ami szintén lehetetlen lesz, hiszen ez a terület 2003 óta szerepel az európai uniós jogban).
Néhány egyéb intézkedés: egészségügyi beruházások ígérete; a 130 km/h-s sebességkorlátozás visszaállítása az autópályán; a holland mezőgazdaságot tönkretevő „ökológiai” intézkedések kismértékű csökkentése).
Hacsak nem történik nagyobb meglepetés, hasonlóan Meloni olaszországi „jobboldali kormányához”, a Geert Wilders és a PVV által dominált holland kormány érkezésével valószínűleg nem történnek jelentős változások.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
