Devizahitel-károsultak reményei, végrehajtási panamák – interjú dr. Fiszter Zsuzsannával

„Napjainkban a sajtó a hitelek kapcsán, a nemrég bevezetett háromszázalékos hitelfelvételi lehetőségtől hangos, s az emberek sajnos elfelejtik, hogy alig húsz éve, ugyanilyen remek lehetőségnek tűnt az ún. devizahitelek felvételi lehetősége is. Az is kihagyhatatlan banki ajánlatnak tűnt, pedig a magyar lakosság jelentős része hatalmas pénzügyi nehézségekkel került szembe, míg visszafizette – ha egyáltalán vissza tudta, s nem ment rá az ingatlana, lakása, egészsége” – értékelte ezt a „kedvező” hitelkonstrukciót dr. Fiszter Zsuzsanna – aki jogászként és a Mi Hazánk szakpolitikusaként – nemcsak a devizahitelesek jogaiért, de a jelentős részben ellenük folyó végrehajtási eljárások törvényességéért is harcba száll.

– Mennyien vannak még, akik devizahitel-csapdában vergődnek?

– Pontos számadatot nehéz mondani, de véleményem szerint ez még mindig több százezer főre tehető, vagyis a devizahitelekkel kapcsolatos problémák mind a mai napig fennállnak. S persze nem szabad elfelejteni azokat az ügyeket sem, amelyeket már lezártak, vagyis: kifizetés, elengedés, vagy árverezés útján térült meg a banki tartozás. Ezekben a kérdésekben is kártalanítani kell az adósokat, bár a kormány a devizahitelesek ügyét szisztematikusan építi le.

– Ehhez kapcsolódóan már a parlamentben is többször felszólaltak a Mi Hazánk képviselői.

– Igen, de valahányszor szóba hozza pártunk ezt a kérdést, válasz mindig ugyanaz volt a kormány részéről: ők már mindent megtettek forintosítással, a Nemzeti Eszközkezelő Programmal, és

ezekre hivatkozva állítják azt, hogy a devizahitelesek problémája megoldódott. Pedig ha valóban így lenne, akkor nem keresnének meg minket naponta, akár tízen is, devizahitel problémákkal.

– Említette a forintosítást, ez valóban megoldás volt?

– Úgy gondolom, hogy nem, hiszen olyan eset is volt, ahol a forintosítás következtében az adós sokkal rosszabbul járt, mint azelőtt. Véleményem szerint az kimondható, hogy a forintosítás intézménye nem igazán kedvezett az adósoknak. Álláspontunk szerint a felvételkori árfolyam lenne a helyes elszámolás alapja.

A Mi Hazánk Mozgalom meggyőződése, hogy a bankoknak kell kártalanítani, s ezen belül fontos megjegyezni azt, hogy csakis a tőke összegét kelljen megfizetni a hitelfelvevőknek.

– Április végén az Európai Unió bírósága egy konkrét ügyben ítéletet hozott – amelynek a jogrendszerünkön belül ajánlásként kellett volna funkcionálnia – de ezt a Kúria elutasította. Mi lehetett ennek az elutasításnak az oka?

– Meggyőződésem, hogy az elutasítás mögött az áll, hogy a kormány paktumot kötött a bankokkal és a pénzügyi rendszerrel, ezért ők nem akarnak szembe menni a bankrendszerrel.

Az egyik ilyen megállapodás volt az EBRD-paktum, amit az Orbán-kormány idején kötöttek, és nevesítették benne, hogy nem lehet olyan állami intézkedéseket az elkövetkező időszakban életre hívni, amelyek a bankok profitját csökkentik, vagy ellehetetlenítik. Ebben a megállapodásban egyébként a kilakoltatások lehetőségéről is szó volt, oly módon, hogy ha a bank azokat megindítja, azt sem lehet akadályozni.

Már évek óta az is a probléma, hogy a Kúria abszolút nem alkalmazza az ajánlásokat, az Európai Unió Bírósága által megalkotott ítéleteket. Hiányzik ezek átvétele, nem alkotja meg saját jogszabályait, és ítéletrendszerében nem alkalmazza ezeket az ítéleteket.

Amit említett, az nem ez az első ilyen ítélet, már 2023-ban is több ilyen ítélet született. Már akkor tüntetett a Mi Hazánk azért, hogy alkalmazzák nálunk is az EU-s döntéseket, konkrétan én is felszólaltam ilyen tüntetésen. De azóta sem sikerült a magyar bíróságnak az uniós jogot alkalmazni, és ez nagy probléma.

– Van bármi esélyük azoknak, akik már kifizették az adósságukat, vagy azoknak, akik még tartoznak, hogy ez a helyzet valaha ténylegesen megoldódik?

– Véleményem szerint,

ha a Mi Hazánk folyamatosan és szisztematikusan napirenden tartja a devizahitelesek kérdését, akkor szükséges lesz a kormánynak, valamilyen szinten ebbe beleállnia, akár szavazatszerzés céljából is.

Nem elképzelhetetlen, hogy ha majd azt fogják mérni a visszajelzések, hogy a kormánypárt a választási előrejelzésekben billegő arányokat mutat, akkor a Fidesz – mintegy aduként – előveszi ezt a devizahiteles kártyát is. Vagyis nem lehet tudni, hogy mikor akarja bedobni, ezt az elég sok szavazatot hozó lehetőséget, mert be kell látni, ez a dolog több százezer embert érint. S ha nem csak a jelenlegi ügyeket nézzük, akkor közvetve több millió embert is érinthet ez a pénzügyi katasztrófa.

– A politika, a pártok hogyan állnak ehhez a kérdéshez?

– A Mi Hazánk Mozgalomnak határozott álláspontja, hogy mindenkit kártalanítani kell, teljes egészében, tehát már a lezárt ügyek tekintetében is kártalanítás kell. Ezt a kártalanítást mindenképpen az elkövetőknek – tehát a bankoknak – kell állniuk, tőlük kell az erre fedezetül szolgáló pénzeket beszedni.

Egy bankadót vezetnénk be, s ebből finanszíroznánk – különféle számításokkal –, hogy melyik adósnak, mennyi jár vissza.

Az is fontos, hogy a devizahitelesek esetében nincs elévülés, a visszafizetendő kártalanítás összegéről pedig nem a bankok, hanem a kormányzat döntene.

A Tisza programjában is szerepel a devizahitelesek számára kártérítés, de ez jelképes lenne. Öt éven keresztül tízezer és százezer forint közötti összeg kerülne kifizetésre, és így ez senki esetében – bármekkorát is bukott a hitelfelvételen – nem érné el még az ötmillió forintot sem. Másrészt pedig az ő terveik szerint nem a bankok által fizetett adó adná a fedezetet, hanem az állam állná ezt a költséget, vagyis a kártalanítást tulajdonképpen minden magyar állampolgár fizetné. Ezt abszolút nem tartjuk járható útnak, amellett hogy a kártalanítás összegét is mindenki számára alantasnak, megalázónak tartjuk.

Ráadásul a programjukhoz Magyar Péter még azt is hozzátette, ha kormányra kerülnek, egyeztetnének még a bankokkal is, s tudjuk, hogy ezek az egyeztetések a bankokon kívül másnak nemigen szoktak előnyösek lenni. De nem is várhatunk mást olyan valakitől, akiről tudni lehet, hogy kormányra kerülése esetén is elsősorban a globalisták érdekeit szolgálná ki.

Mint említettem, a Fidesz – valószínűleg a pénzügyi körökkel kötött alkuk miatt – eddig nem igazán foglalkozott ezzel a problémával.

– Van olyan külföldi példa, ahol a devizahitelesek problémáit sikeresen megoldották?

– Igen, több is, s ez is bizonyítja, hogy csak politikai akarat kellene hozzá a Fidesz részéről is.

Vehetnék a lengyel, a román, vagy a horvát sikeres példákat, sőt, ha Izlandot nézzük, ott még politikusokat is felelősségre vontak: devizahitel-csalás kérdésében folytattak nyomozást a miniszterelnök személyével kapcsolatban; egyes banki vezetők pedig börtönbe is kerültek.

– A bebukott devizahitelekhez szorosan kapcsolódik az a végrehajtói hálózat, amely bűnös tevékenységére a Mi Hazánk Mozgalom hívta fel elsők között a figyelmet. Ezen a vonalon melyek az új fejlemények?

– A legújabb publikus fejleményeket a Mi Hazánk elnökének YouTube-csatornáján megosztottuk. Amit fontos megjegyezni, hogy nagyon sok információnk van, és olyan informátorokkal is rendelkezünk, akik készek nyilatkozni a hatóságok előtt mint tanúk, vagy akár mint feljelentők is. Ezeknek az embereknek a nagy része végrehajtóként tevékenykedett – vagy még jelenleg is végrehajtóként tevékenykednek –, ők benne voltak ezekben a körökben, és nyilván tudnak olyan információkat, amelyek terhelőek lehetnek a különböző törvényszegő végrehajtókra.

– Ezek szerint ezt a vonalat a Mi Hazánk tovább is fel akarja deríteni?

– Mindenképpen, hisz azok ellen a végrehajtók ellen, akik részei ennek a maffiának,

a küzdelem a mi részünkről nem áll le, az folytatódik, ezért folyamatosan derítettünk fel új információkat az elmúlt időszakban.

A háttérben folyó munkálatoknak tudható be, hogy vannak is érdekes fejlemények, bár még minden részletet nem tártunk a nyilvánosság elé.

– Mi lehet az oka, hogy ezen a területen ennyi törvénytelenségre bukkantak?

– A végrehajtókról azt mindenféleképpen tudni kell, hogy a jelenlegi rendszerük, az teljes egészében nyitott kapuja a korrupciónak. Amíg ezt a profitorientált működést törvényileg nem szabályozzák le, vagy nem módosítják ezt a rendszerüket, addig teljes egészében a korrupció melegágyai maradnak olyan folyamatok, mint a végrehajtói kinevezések, és a végrehajtói helyek leosztása.

– Említene erre egy példát?

– Elmondok egy egykori érdekes kezdeményezést, amelyre most figyeltünk fel.

2015-ben Schadl György – Trócsányi Lászlóval közösen – kitalálta, hogy a végrehajtói tevékenység végzéséhez jogász diploma szükséges. Előtte közel 25 éven keresztül semmilyen diploma, semmilyen végzettség nem kellett ahhoz, hogy valaki végrehajtói irodát vezethessen. Tehát ők tíz éve bevezették ezt a szigorítást, utána pedig rögtön megjelentek azok az emberek – hiszen a rendelkezés miatt megüresedett jó néhány végrehajtói pozíció –, akik jelezték, pénzt adnának azért, hogy végrehajtói helyekhez jussanak. Elsősorban a budapesti, és a megyeszékhelyi végrehajtói pozíciók voltak kívánatosak, ezeken a helyeken lehetett a legjobban keresni. Megjegyzem már hat végrehajtó be is ismerte a bűnösségét a Völner–Schadl-ügyben, és ezeket a végrehajtókat mind 2015 után nevezték ki.

Határozott álláspontom és meggyőződésem, hogy a 2015 után kinevezett végrehajtók mindegyikének utána kellene nézni, ezeket átvizsgálni és átnézni a hatóságoknak, mert ez akkor egy olyan kiskaput nyitott ki, amely teljes egészében a korrupcióra adott lehetőséget.

– Ez azt jelenti, hogy ezekre a helyekre meg lehetett vásárolni a kinevezést?

– Vagy egyszeri alkalommal megvásárolták, vagy havonta, folyamatosan fizettek érte. Annak nyilván már csak a kreativitás szabott határt, hogy milyen módon kaphatták meg ezeket a helyeket, de én úgy gondolom, hogy Schadl senkinek nem a két szép szeméért adott végrehajtói pozíciókat.

De időközben az is kiderült, hogy Schadl György csak egy szint ebben az összefonódásban, tehát nem ő volt a csúcson. Mindenféleképpen nagyon magasra vezetnek ezek a szálak, erről több nevet, több részletet is már felszínre hoztunk. De még mindig vannak nálunk, eddig nem publikált információk, és folyamatosan érkeznek be újak is. Nyilván mi is próbáljuk felderíteni ezeket a kérdésköröket, választ adni a kérdésekre – bár nyilván a nyomozásokat nem szeretnénk hátráltatni –, mert annál többen mernek megnyilatkozni azok, akik valamilyen szinten érintettek a dolgokban.

– Ha a szálak magasra vezetnek, a kormánynak mi lehet az érdeke?

– Valószínűleg a kormánynak nem lesz érdeke teljes mértékben felfedni minden részletet. Mert én úgy gondolom, ha fel akarta volna számolni ezt a helyzetet a kormány, akkor az általa életre hívott Nemzeti Védelmi Szolgálat, olyan nyomozási cselekményeket vitt volna végbe, Völner Pál ellen, ami megfellebbezhetetlen és megcáfolhatatlan lenne a bírósági szakaszban. Mert jelenleg ott állunk a Schadl–Völner-féle korrupciós büntetőügyben, hogy a Schadl ellen vannak bizonyítékok – nagyon sok tanúvallomás, tárgyi bizonyítékok, meg minden egyéb –, de az kérdéses, hogy a nyomozóhatóságok Völner Pált például miért nem próbálták meg tetten érni, amikor lehetőségük kínálkozott rá.

– Tehát Schadl beáldozták, és Völnert megmentik?

Lehet, hogy megmentik, vagy kisebb büntetéssel meg fogja úszni a dolgot. De úgy gondolom, az elmondások, és a hangfelvételek alapján – amelyeket már publikáltunk –, hogy erről nagyon sokan tudhattak a Fidesz felső vezetéséből, sokaknak az nyitott könyv volt, hogy adják-veszik ezeket a helyeket.

– Megoldás lehetne a végrehajtás nonprofittá tétele?

– Egyes nemzetközi példákból eredeztetve vetettük fel itthon is, hogy módosítani kellene ilyen irányba a végrehajtási törvényt. 1994 előtt nálunk is nonprofit jellegűen működött a végrehajtás, Európában pedig – ha megnézzük a tendenciát – fele-fele arányban oszlik ez el. Van, ahol nonprofitként működik, van ahol pedig ugyanígy, mint jelenleg nálunk, magánvállalkozásokként működnek a végrehajtók.

Én úgy gondolom, hogy ezek a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy erre a nonprofit megoldásra kellene lehetőséget nyújtani nálunk is.

Amikor ezt felvetjük, akkor nagyon sokszor hallom rögtön erre azt a viszontválaszt: a kormány miből tartaná el a végrehajtókat, az apparátust; miből finanszírozná a tárgyi eszközök beszerzését, az irodák fenntartását?

Az az igazság, hogy a végrehajtók úgy is, hogy mindent fenntartást maguk fizetnek, több tíz-, több százmillió forint plusz hasznot tudnak kivenni a végrehajtó irodából. S ha csökkentenénk a végrehajtási jutalékokat, meg a díjakat, még akkor is nullszaldósra ki lehetne hozni a működtetést. Mert azok a tíz- és százmilliók, amik most magánzsebekbe vándorolnak, kerülhetnének az államháztartásba is, és így abból tudnánk finanszírozni ennek az egész végrehajtási rendszernek a működését.