Elhunyt Vásáry Tamás, világhírű zongoraművész és karmester

Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István-rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel.

Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én született Debrecenben. Zenei csodagyerekként indult pályája: már gyermekkorában rendszeresen adott zongorakoncerteket. Hatévesen – bár még korhatár alatt volt – Liszt II. magyar rapszódiájának eljátszásával nyert felvételt a debreceni Zenedébe. Első nyilvános koncertje egy Mozart-emlékest volt nyolcéves korában. Tízévesen került Dohnányi Ernő tanítványai közé, tizennégy évesen pedig megnyerte a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Ekkor határozta el, hogy karmester is szeretne lenni – olvasható az MMA közleményében.

Tanulmányai és Kodály Zoltán szerepe

1953-ban szerezte meg művészdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén, ahol Gát József és Hernádi Lajos voltak a tanárai. Kodály Zoltán meghatározó szerepet játszott életében, különösen szülei kitelepítése után. Csak Kodály Zoltán és a Zeneakadémia igazgatója, Zathureczky Ede tudta elérni az ifjú zenésztehetség mentesítését. Kodály támogatásával folytathatta tanulmányait, és munkát is kapott a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál.

Vásáry Tamás nemzetközi művészi karrierje Leningrádban és Moszkvában indult, majd az 1950-es években kiemelkedő versenysikerekkel folytatódott Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban. A brüsszeli siker különös jelentőséggel bírt életében: 

amikor 1956 végén édesapját a Kádár-rendszerben börtönbe vetették, a fiatal zongoraművész személyesen Erzsébet belga királynőhöz fordult segítségért apja kiszabadítása érdekében. Édesapját végül kiengedték a börtönből, Vásáry Tamás pedig szüleivel sorsközösséget vállalva elhagyta hazáját. Előbb Belgiumban, majd Svájcban élt.

1958-ban megjelent Liszt-lemezét Angliában „az év legjobb lemeze” címre jelölték. 1960-ban debütált Londonban, 1962-ben pedig New Yorkban, a Carnegie Hallban. Az emigrációban évi átlagban mintegy 100 hangversenyt adott a világ legfontosabb zenei központjaiban. A Deutsche Grammophonnál felvett számos lemez biztosította számára a világhírt és a koncertfelkéréseket, később más kiadóknál (Chandos, Collins) is készített felvételeket. Rendszeres vendége volt a világ legjelentősebb zenei fesztiváljainak: fellépett többek között a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az Edinburgh-i Fesztiválon, a Berlini Fesztiválon, a BBC Proms koncertsorozaton, a Holland Fesztiválon és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Karmesteri pályája

Karmesteri pályája 1970-ben indult, amikor a Montreux-i Fesztiválon a Liszt Kamarazenekart dirigálta. Hamarosan saját zenekara lett, a Northern Sinfonia, majd a Bournemouth Sinfonietta vezetőjeként működött. Vezényelte a világ legjelentősebb együtteseit a New York-i Filharmonikusoktól a Berlini Filharmonikusokig, és karmesterként is készített lemezfelvételeket.

1972-ben járt először újra Magyarországon, rövidesen kurzust is tartott a Zeneakadémián. Állandó „szakmai otthonra” azonban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál talált, amelynek karmestere, majd később főzeneigazgatója lett. Magyar kortárs zenét – például Durkó Zsolt, Balassa Sándor és Szokolay Sándor műveit – éppúgy vezényelte, mint Beethoven-ciklusokat, vagy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Edvard Grieg zenéjét. Beethoventől és Mozarttól több lemezt is rögzített együttesével. Egykori tanárai, Dohnányi és Kodály zenekari műveinek feltámasztását is célul tűzte ki.

2013-ban megalapította a Vásáry Tamás-ösztöndíjat, 2017-ben pedig a Gyermekhíd Alapítványt, amely gyermekotthonban élő gyerekek társadalmi beilleszkedését segíti egyéni mentorok segítségével. A magyar tehetségsegítés nagyköveti tisztségét is magára vállalta.

Díjai és kitüntetései

Számos díj birtokosa volt: Liszt Ferenc-díj (1951), az Erzsébet királyné-verseny díja (1956), Bach–Paderewski-érem (1960), Kossuth-díj (1998), Kölcsey Ferenc millenniumi díj (2001). 2001-ben megkapta a legnagyobb francia művészeti kitüntetést, a Chevalier des Arts et Lettres érdemrendet, 2009-ben a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjat. 2015-ben ismét a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek főzeneigazgatója lett. 2017-ben a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa veszprémi pályázat egyik nagykövete volt, majd ugyanebben az évben a Magyar Szent István-renddel tüntették ki. 2020-ban Dohnányi Ernő-díjban részesült.

2023 szeptemberében, születésének 90. évfordulóján ünnepi hangversenyen köszöntötték a Zeneakadémián. 2024-ben jelent meg az előtte tisztelgő A kilencvenen túl… Hommage à Vásáry Tamás című kötet, és ugyanebben az évben a Bartók Rádió az év életműdíjasa elismerésben részesítette.

Vásáry Tamást a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Kapcsolódó: