Keressen cikkeink között...

Ez a nap más, mint a többi: nyolcadik születésnapját ünnepelte Ásotthalmon a Mi Hazánk Mozgalom

2026. jún. 29. 09:49

19 perces olvasmány

Toroczkai László beszédét mondja Ásotthalmon, a Mi Hazánk Mozgalom nyolcadik születésnapján | Fotó: Magyar Jelen

Születésnapot ünnepelni mindig örömteli esemény. Így van ez abban az esetben is, ha nem egy személy, hanem egy szellemi kezdeményezés, egy mozgalom jut el abba az időszakba, hogy éveinek száma nő eggyel. A Mi Hazánk Mozgalom még alig lépett a kiskamaszkorba, mégis már olyan értékeket tud felmutatni, amelyek egy több évtizedes történelmi pártnak is a becsületére válnának. Volt tehát ok az örömre a zászlóbontás nyolcadik évfordulóján.

A mozgalom születésnapját idén is a már jól megszokott helyszínen, Ásotthalom határában ünnepelte meg a párt vezetősége. A rendezvényre sokan már visszatérő vendégként érkeztek, hogy koccintsanak az „ünnepelt” egészségére, míg mások most először látogattak el az eseményre. A megjelenteket a hagyományos üdvözlőpálinkával és friss pogácsával fogadták, megalapozva a jó hangulatot. Dél körül a menetrendnek megfelelően, egy rövidfilm levetítését követően Toroczkai László, a párt elnöke lépett a mikrofonhoz. Beszédében górcső alá vette az aktuális politikai helyzetet, kijelölte a követendő irányvonalat, és felvázolta, honnan számíthatnak új szavazókra, valamint milyen belpolitikai fejlemények várhatók. Bár az elnök rendkívüli önuralommal a szokásosnál rövidebbre fogta felszólalását, ebben a tömörségben is sikerült minden lényeges szempontot professzionálisan felvillantania.

Az elnöki beszédet dörgő tapsvihar követte, ám a gondolatok hosszas mérlegelése helyett hamarosan a gasztronómiáé lett a főszerep: a vendéglátók egy-egy tányér gőzölgő, tartalmas gulyással kedveskedtek a megjelenteknek. A kötetlen ebédidő alatt pezsgett az élet, a résztvevők örömmel keresték fel régi ismerőseiket, és új, értékes barátságok is köttettek. Vendégszeretetük jeléül a szervezők délután a születésnapok elmaradhatatlan fénypontját, az ünnepi tortákat is felszelték. Bár a távolabbról érkezők a naplementéhez közeledve lassan útra keltek, a „kemény mag” egészen kora estig kitartott, hiszen a közös élményekből és a kötetlen beszélgetésekből kifogyhatatlan volt a társaság.

Az idei születésnap a megszokott mederben, rendkívüli események nélkül, ám a védjeggyé vált, fergeteges hangulatban telt. A programot felszabadult jókedv és könnyed vidámság hatotta át – talán éppen a mindenkire ráköszöntő, hamisítatlan nyári hőségnek köszönhetően.

Stábunk a helyszínen a párt vezetőségének gondolataira, iránymutatására fókuszált. Elsősorban azt kerestük, mit adtak számunkra az elmúlt évek, s milyen jövőkép körvonalazódik a következő időszakra.

Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke és parlamenti frakcióvezetője ekképpen tekintett vissza az elmúlt nyolc esztendőre, amely nem csupán az ő pályafutásában, hanem a hazai belpolitika közelmúltjában is sorsfordító pillanatokat eredményezett:

„Nyolc évvel ezelőtt úgy gyűltünk itt össze, hogy ha kevesen leszünk, szalonnát sütünk, ha viszont elegen, akkor a vezetésemmel megalapítunk egy pártot. Végül ez utóbbi valósult meg, ekkor jött létre a Mi Hazánk Mozgalom.

Én harmincegynéhány évvel ezelőtt elindultam egy úton, és ez alatt a koncepcióm nem változott: a haza szolgálatában kihozni magamból a maximumot úgy, hogy eközben nem adhatom fel az elveimet. Az eltelt évek alatt végig tudtam, mit képviselek, és mit akarok elérni.

Amikor 2016 után kiderült, hogy Vona Gáborék valami egészen szörnyű árulást hajtanak végre – hiszen a Momentummal való közös kormányzásról álmodoztak –, előttem két lehetőség kínálkozott. Az egyik az volt, hogy átveszem a Jobbik irányítását, de ezt – nem túl tisztességes eszközökkel – sikerült megakadályozniuk. Ezért csak a másik lehetőség adódott járható útként: vagyis létrehozni egy új mozgalmat, egy új pártot. Megjegyzem, ma már az is látható, hogy ha ez akkor nem történik meg, ennek a tiszta nemzeti gondolatnak – mondjuk úgy, a Szabó Dezső-i gondolatnak – ma nem lenne képviselője abban az Országgyűlésben, amely ma már csak három pártból áll.

A Mi Hazánk Mozgalom zászlóbontásakor nulla forint volt a zsebemben, és olyan ígéret vagy lehetőség sem volt a láthatáron, ami biztosította volna azt, hogy ez a párt mindenféleképpen eljut a parlamentbe kerülésig. De mégis eljutottunk! Én ezt szó szerint úgy fogalmaztam meg annak idején – az első parlamentbe jutásunkkor –, hogy ez egy csoda, ami történt velünk.

Ha visszatekintek az eredményeinkre, az egyik legfontosabb, hogy kétszer is bejutottunk a parlamentbe, és ezzel politikai teljesítmény szempontjából túlszárnyaltam az általam ma is nagyon tisztelt egykori tanítómesteremet – Csurka Istvánt –, hiszen neki MIÉP-esként nem sikerült az újrázás.

A másik dolog, amire nagyon büszkék lehetünk, hogy teljesen saját erőből, kizárólag személyes baráti kapcsolatokon keresztül sikerült egy új európai pártcsaládot, egy új európai parlamenti frakciót létrehoznunk, a Szuverén Nemzetek Európáját. Én ezt tartom az eddigi legnagyobb teljesítménynek, de ezzel a Mi Hazánk Mozgalom története még nem ért véget, sőt igazából még csak most kezdődik el igazán.

Az elmúlt nyolc évben letettük azokat az alapokat, amelyekre építkezhetünk. Már van egy rendkívül stabil, erős, összetartó csapatunk és egy szilárd hátországunk, amely a mozgalmunk tagságának szervezeti hálóján alapszik. Így most már megnyílhat előttünk a lehetőség, hogy egy másik »ligában« szerepeljünk. Az a célunk, hogy ne egy hétszázalékos párt legyünk, hanem előbb-utóbb akár választást is nyerjünk.

Ehhez az is hozzájárul, hogy nagyon sok a csalódott fideszes szavazó, akik abban a pártban nem találták meg azt, amit szerettek volna, így most esélyük van minket választani. Nekünk mindenki a szavazónk lehet, akit jelenleg az eddigi pártja nem képvisel már – ők pedig elég komoly társadalmi csoportokat alkotnak.

A másik változás, amely hozzájárul a lehetőségeinkhez, hogy pártelnökként minden nap akár órákon keresztül is tudok vitatkozni a parlamentben a miniszterelnökkel. Ez megadja számunkra a lehetőséget, hogy az emberek megismerjék a Mi Hazánk álláspontját – amit eddig minden oldal igyekezett elhallgatni –, és eljussanak az üzeneteink a választókhoz. Ha pedig ezt ilyen módon sikerül elérnünk, biztos vagyok benne, hogy ez újabb jelentős mennyiségű szavazatot hoz majd számunkra.”

Dúró Dóra elnökhelyettes, az Országgyűlés alelnöke szintén mérleget vont az elmúlt időszakról:

„Nyolc éve természetesen itt voltam a zászlóbontásnál, és szívesen emlékszem vissza az akkori eseményekre. Amit a kezdetekkor elképzeltünk, az nagyrészt megvalósult, hiszen a Mi Hazánk Mozgalomból életképes parlamenti párt lett. Ezt bizonyítja az is, hogy a mozgalom azt az óriási vihart is túlélte, amely idén április 12-én rázta meg a magyar politikát. Ami még várat magára, az a százalékos növekedésünk. Úgy gondolom, ebben a ciklusban történelmi lehetőséget kaptunk erre, és a mostani tendenciákat látva rendkívül valószínű, hogy ez meg is fog valósulni.

Optimistán tekintek a jövőbe, hiszen mi vagyunk a legegységesebb magyar párt, amely hosszú távon olyan erőt képvisel majd, ami megkerülhetetlen lesz a törvényhozásban is. A közéletben már most is tényezők vagyunk: számos olyan javaslatunk volt a korábbi ciklusban, amelyet az akkori kabinet vett át. Emellett olyan pontok is akadnak, amelyeket a jelenlegi kormány emelt át a programunkból és valósított meg, így a Mi Hazánk története már most is igazi sikertörténet.

A párt a nyolc év sikerei mellett azt is fel tudja mutatni, hogy rendkívül sok civil program vált az életünk részévé. Ez igazolja, hogy nem csupán politikai szervezetként működünk, hanem valódi mozgalomként és közösségként is. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most is kötetlen formában, remek hangulatban ünnepeljük együtt a zászlóbontásunk nyolcadik évfordulóját.”

Az elhangzottakhoz Novák Előd alelnök, országgyűlési képviselő az alábbiakat tette hozzá:

„»Írjunk történelmet!« – ezt a jelszót nemcsak a Mi Hazánk reklámtollaira írtuk rá, hanem valóban van egy küldetésünk. Nem örök ellenzékiségre készülünk, és főleg nem elvtelen megalkuvásra a hatalomért.

A kormányzásig még nem jutott el a Mi Hazánk, de készen állunk rá. A szakmai kabinetjeink segítségével megalkotott Virradat Programunkon túl az

eredményeink közül ki kell emelnem értelmiségi holdudvarunkat: a Fekete István Szabadegyetem keretében már több mint ötven előadót vonultattunk fel. A Hungulf Expó és Konferencia, a Hazai Vásárok, a Pajtárs Mozgalom vagy hazánk legnagyobb majálisa, illetve a Bűnvadászok mind-mind sikertörténetek.

Sikerült elérnünk a készpénzhasználat alkotmányos védelmét, megálljt parancsoltunk a Covid-diktatúrának, és egyelőre sikerült meggátolnunk a digitális állampolgárság kötelezővé tételét is. A titkos vitnyédi migránstábor építésének leleplezésével felfüggesztettük azt a beruházást, és még hosszan sorolhatnánk az eredményeinket.

Programpontjaink többségének megvalósítása ugyanakkor még a jövőbeli Mi Hazánk-kormányra vár. Amikor a Fidesz 1994-ben másodszor jutott be az Országgyűlésbe, ez mindössze hétszázalékos eredménnyel sikerült, a ciklus végére mégis a legerősebb politikai erővé vált. Most nekünk is hasonló célt kell magunk elé tűznünk, és ehhez minden feltétel adott.”

Dr. Apáti István alelnök, országgyűlési képviselő egyéni látásmódja ugyancsak számos figyelemre méltó gondolatot tartogatott:

„Amikor csatlakoztam a Mi Hazánk Mozgalomhoz, tudtam, hogy a munkánk nem lesz könnyű, hiszen nekünk minden egyes szavazatért, szimpátiapontért, tizedszázaléknyi támogatásért, minden önkormányzati, vármegyei vagy parlamenti mandátumért százszor, ezerszer keservesebben, jobban meg kell majd dolgoznunk, mint bármely politikai riválisunknak. De ennek megvan az a nagy előnye, hogy amit egy egész közösség ilyen keservesen kivív, azt nagyon gyorsan megtanulja sokkal jobban megbecsülni, mint az ellenfelei.

Napjaink politikájára rátérve: 2018-ban még nem látszott, hogy a Fidesz mikor fog megbukni, kik és hogyan lépnek a helyére. Az viszont nem meglepő, hogy végül Orbán Viktorra és a kormánypártra a saját csahosaik támadtak rá. Hiszen a mostani Tisza-imádók tömege – vagyis inkább katyvasza – jelentős részben olyan másod-, harmad- és negyedvonalbeli fideszesekből áll, akik az eredeti, ma már csak pislákoló Fideszben nem jutottak szerephez, mert még oda is alkalmatlanok voltak. El lehet képzelni, hogy rövid időn belül ezek az emberek milyen korrupciós étvággyal rontanak majd rá az országra, és mit fognak művelni.

Másrészt a Tiszában a régi balliberális világ szereplői – vagy az ő csatolt részeik, embereik – is jelen vannak. Mindezek miatt egy minden eddiginél nehezebb időszak következik, és most ráadásul egy olyan karakterű személy lett az ország miniszterelnöke, aki véleményem szerint alkalmatlan, méltatlan és érdemtelen arra, hogy az országot vezesse.

De hozzáteszem azt is, hogy sokkal inkább a Fideszt hibáztatom a most kialakult helyzetért, mint másokat. Szerintem, ha a kormánypárt nem lopja szét ennyire szélsőségesen az országot, ha nem működtet egy kétségkívül rendkívül komoly maffiagépezetet a közpénzek lenyúlására, ha nincs ez a mértéktelen hatalmi arrogancia, pökhendiség, az emberek nagy részének semmibe vétele és ez a mérhetetlen önzés, akkor nem tudott volna kétharmaddal nyerni a Tisza.

Ha a saját eddigi tevékenységünket nézzük, nyilván mi is elkövettünk hibákat; sajnos – vagy talán hála Istennek – mi sem vagyunk tökéletesek. De inkább azt látom, hogy ez a pohár félig már tele van, s nem azt, hogy félig még üres. Hiszen ha számításba vesszük, milyen erőforrások csaptak össze a Fidesz és a Tisza párharcában, s hogy milyen anyagi lehetőségekből, milyen médiaháttérrel, létszámmal és körülmények között kellett kampányolnunk, valóságos csoda, hogy 2022-ben bekerültünk, 2026-ban pedig bent tudtunk maradni a parlamentben. Nyilván nagyon örültem volna annak, ha kétszer-háromszor ennyi képviselőnk lenne, mert egyrészt akkor sokkal többen szereznének parlamenti rutint, másrészt a munkaterhek is jobban eloszlanának.

Le kell vonnunk a múltból a tanulságokat, a saját és a mások hibáit egyaránt figyelembe kell vennünk. Reméljük, hogy 2030-ban lényegesen jobb választási eredményünk születik majd, függetlenül attól, hogy akkor még nehezebb körülmények között kell megvívnunk ezt a küzdelmet.

Növekedésünk elsődleges alapja, hogy sokan csalódtak a Fideszben – ahol teljesen más volt a felszín, mint a valóság –, ám az általuk keresett értékek vegytisztán megtalálhatók a mi programunkban.”

Dócs Dávid alelnök, országgyűlési képviselő szintén figyelemre méltó gondolatokkal egészítette ki az elhangzottakat:

„Nyolc éve én is személyesen jelen voltam a Mi Hazánk Mozgalom alapításakor, a 7. számú párttagkönyv birtokosa vagyok.

Azt is el kell mondanom, hogy még nem értük el azt a szintet, amelyet terveztem; sokkal nagyobb ütemű fejlődést szerettem volna látni a párt életében. Úgy gondoltam, 2026-ban már középpártként, ráadásul a mérleg nyelveként működhetünk, de ez egyelőre még nem adatott meg számunkra.

Meg is tudom indokolni, miért alakult ez így. Az elmúlt két országgyűlési választás arról szólt, hogy a két nagy tömb közül melyik kerekedjen felül. Mindkétszer a két nagy malomkő között őrlődtünk, de végül sikerült talpon maradnunk.

Siker, hogy mindkétszer sikerült bekerülnünk az Országgyűlésbe, de sajnos mindkétszer csak hat fővel, emiatt nem sikerült erősödnünk. Most az a helyzet, hogy nagyon leegyszerűsödött a politikai paletta, hiszen van egy olyan kormánypárt, ami most már közel hetven százalékos támogatottsággal bír, és van egy olyan bukott kormánypárt, ami éppen széthullik és szétforgácsolódik atomjaira. Mellettük vagyunk mi, akik kis pártként kerültünk be, de innen már csak növekedni tudunk. Úgyhogy azt mondom, hogy első körben nekünk kiábrándult fideszes szavazókat kell megfogni, második körben pedig – ezekből lesz bőven – a heterogén összetételű, csalódott tiszás szavazókat. Azt gondolom, ha mindezt meg tudjuk valósítani, akkor, mint párt, egy lényeges erősödésen mehetünk keresztül.

Ehhez az is alapot ad, hogy a Tiszát most még a győztes tudata összetartja, sőt Magyar Péter populista felvetései még viszik is előre. De azt gondolom, ez egy idő után már kevés lesz a társadalom azon rétegének, amely azért szavazott a Tiszára, mert nem akarta tovább Orbán rendszerét. Ők valami ellen, és nem valamire szavaztak, és a Tiszánál nem fogják megtalálni azt, amire vágytak. Mert a Tisza gyakorlatilag másolja a Fideszt, Fidesz 2.0-ként működik. Teljes mértékig visszaél a túlhatalmával, sőt olyan szinten, amit a Fidesznél sem lehetett soha látni.

Ha a Mi Hazánk helyzetét nézem, úgy látom, reánk megadták a kilövési engedélyt, minket el akarnak pusztítani, a földdel akarnak egyenlővé tenni. Erre egyrészt azt tudom mondani, hogy teher alatt nő a pálma, másrészt pedig remélem, ez egy kontraproduktív folyamat lesz, vagyis minél inkább támadnak minket, mi annál erősebbek leszünk.”

Szabadi István pártigazgató, országgyűlési képviselő ugyancsak derűlátóan tekintett a holnap elé:

„Én a zászlóbontás után, 2018 őszén vettem fel a kapcsolatot Novák Előddel, és onnantól kezdve – ahogy tudtam – segítettem a mozgalom munkáját. Hivatalosan 2019. január elsejétől vagyok a párt tagja, nem sokkal ezután alakítottuk meg a mozgalom kiskunhalasi és kecskeméti szervezetét.

Azért csatlakoztam a párthoz, mert tudtam, hogy az a munka, képesség, az a céltudatosság, ami bennem van, csak akkor tud érvényesülni az ország javára, ha ezt egy közösségben teszem meg csapatjátékosként.

Ha arra gondolok, mi lehet a legnagyobb siker, amit elértünk, akkor én nem egy konkrét dolgot említenék, hanem azt, hogy megadtuk a reményt az embereknek. Azt a reményt, hogy a magyarság, a nemzeti értékek, az emberi értékek még nincsenek elveszve.

Mert ha valakiben ilyen gondolatok megfogalmazódnának, azt azzal tudja megválaszolni, hogy létezik a Mi Hazánk Mozgalom, amely kiáll ezen értékek védelmében, küzd ezekért az értékekért. Sok más elért eredményünk mellett én ezt gondolom a legnagyobb sikerünknek.”

Végezetül Binder Csaba, a Mi Hazánk Ifjai elnöke osztotta meg gondolatait arról, miként látja fiatalként az előttünk álló időszakot:

„Amikor nyolc éve zászlót bontott a Mi Hazánk Mozgalom, én – ugyan még nagyon fiatalon, tizenhét évesen – már itt voltam. Az alakulástól kezdve beléptem a pártba, mert nagyon szimpatikus volt számomra, amit Toroczkai Lászlóék képviseltek. Akkor a legfontosabb elvárásom az volt, hogy ha akár évek múlva ugyanide eljövünk ünnepelni a születésnapot, akkor is még ugyanazon az úton járjunk, amin elindultunk. Szerencsére elmondhatom, hogy ezt abszolút sikerült elérni.

A közelmúlt sikerének érzem, hogy abban a három pártban, amely megmaradt a választások után a parlamentben, benne van a Mi Hazánk is. Tehát nagy múltú pártok tűntek el a 2026-as választásokon, de mi viszonylag új pártként – kevesebb mint tízévesen – meg tudtunk maradni, és ezt a sikert nem szabad lebecsülni. Személyes sikernek pedig azt élem meg, hogy itt, ebben a szervezetben sikerült egy jó közösséget, egy második családot találnom.

Azt, hogy milyen perspektívák állhatnak a párt előtt, egy személyes példával is meg tudom erősíteni. Éppen tegnap beszéltem egy házaspárral, akik fideszes szavazók voltak. Megdicsérték nekem Toroczkai Lászlót, amiért olyan jól osztja Magyar Pétert a parlamentben, és elismeréssel szóltak a Mi Hazánk Erzsébet hídi zászlós akciójáról is. Ezek után hozzátették, hogy ők eddig szinte nem is hallottak sem a pártról, sem az elnökéről, mert számukra csak a Fidesz létezett, de most változott a helyzet. Azzal tehát, hogy most a Fidesz »elapátlanodott« – gyakorlatilag elvesztette az eddigi vezetőjét –, nekünk pedig megmaradt az erős vezetőnk, és bővülnek a szervezeteink, eddig nem látott lehetőségek nyílhatnak meg számunkra.”

Kapcsolódó:

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

További cikkeink

Összes

Rogán Antal embere a választások után találkozott Radnai Márk édesapjával

A 444.hu cikke szerint öt nappal a választás után, április 17-én találkozott egymással Shabtai Michaeli és Radnai László egy, a Bazilika környékén található vendéglátóhely teraszán.

Menü

Ez a nap más, mint a többi: nyolcadik születésnapját ünnepelte Ásotthalmon a Mi Hazánk Mozgalom