„Ha nincs víz, el lehet menni” – mondta a lesenceistvándi polgármester

A Lesenceistvánd külterületén, az úgynevezett Kő orra alatt élő több mint száz ember – köztük sokgyermekes családok – vízellátásának problémája sok éve megoldatlan kérdés, holott az önkormányzatnak törvényi és egészségügyi hatósági előírás szerint is kötelessége a lakosság számára a vízellátás biztosítása.

„Legutóbb október másodikán tartottak lakossági fórumot, ahol jelen volt a polgármester, Tóth Csaba, a Dunántúli Regionális Vízmű két képviselője és egy ügyvéd is. A fórum eredménytelenül zárult, mert arra akarták rávenni a lakosokat, hogy saját pénzből építsék ki a vízhálózatot. Néhányan vállalták volna, de a többség nem” – számol be a fórum tapasztalatairól Orlovszki Péter, az egyik érintett ingatlantulajdonos.

„Jelenleg kannákkal hordjuk fel a vizet, de ha télire elzárják a temetői közkutat, teljesen víz nélkül maradunk”

 – mondja Orlovszki Péter. 

„Amikor idekerültem, derékig érő tó volt az ingatlanom előtt, idejártak inni a szarvasok. Hömpölygött a víz a kerítésem előtt, a bővizű patakra hidat is kellett építeni. Aztán elzárták a forrásokat, magántavakba vezették a vizeket.

Azóta már a talajvíz is annyira eltűnt, hogy a fúrt kutakban sincs víz. Itt állattartás is folyik, az állatok is szomjaznak.

A polgármester pedig arcátlanul azt válaszolta a felszólalásomra: ha nincs víz, el lehet menni. Harminc éve költöztem vissza Németországból, azóta itt élek. A polgármester szerint el lehet menni innen nyolcvanévesen” – sorolja tovább méltatlan helyzetüket.

Levelének további részében kifejtette, hogy „a külterületi termőfölddel és gazdasági épülettel rendelkezők (mert csak ilyen van a hegyben) tisztában vannak azzal, hogy senkitől nem követelhetik azt, hogy számukra vezetékes ivóvízhálózatot építsen ki”.

A továbbiakban beszámolt arról, hogy tudomása van az – elsősorban – ásott kutakat érintő talajvíz-csökkenésről. Ezért is 

kezdeményezte néhány ott lakó magánszemély, köztük maga a polgármester is egy polgárijogi társulás létrehozását egy gerincvezeték kiépítése érdekében.

Gárdonyi Alajos, szintén helybeli lakos hozzátette, hogy 

érdemes lenne a hatóságoknak azt is megvizsgálni, hogy az uzsai bazaltbánya működése szabályos-e, nem szivattyúznak-e ki túl sok vizet a karsztvízrétegből. 

A tapolcai Malom-tónál is a túlbányászat vitte el a vizet, amikor abbahagyták, visszatért a víz.

„Húsz éve a szomszédom szeméttel töltötte fel az ivóvizet biztosító forrást. Jelentettem az önkormányzatnak, felvették a jegyzőkönyvet. A szemetet a forrásról úgy tüntették el, hogy földet hordtak rá, tehát a szemét továbbra is elzárja a forrás útját, és ehhez az önkormányzat asszisztált. 2006 óta minden iratanyagom megvan. Kértem, hogy intézkedjenek a források felszabadításáról, de csak mossák kezeiket. Újság és jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy itt mennyire nem fontos a hegyben élő lakosok ivóvízzel való ellátása és a környezet védelme, és hiába írtam az országos szerveknek is, legutóbb augusztus 27-én Gajdos László miniszternek, ők sem válaszolnak” – teszi hozzá Orlovszki Péter.

Az ügyben Tóth Csaba polgármester és dr. Benkő Réka Zsófia jegyző is közölte az önkormányzat álláspontját. 

A jegyző asszony a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 13. paragrafusának (1) bekezdése alapján megállapítja: bár „az egészséges ivóvízellátás önkormányzati kötelező feladat, a jogszabály azonban ebből a rendelkezésből önmagában nem mondja ki, hogy minden külterületi ingatlanhoz vezetékes vízbekötést kell létesíteni, minden külterületi lakóépülethez új elosztóvezetéket kell építeni, és a külterületi ingatlan tulajdonosának nem kell viselnie semmilyen hálózatfejlesztési vagy bekötési költséget.”

Kapcsolódók: