A duguláselhárítás szakmai tartalma nem feltétlenül követi azt a határt, amelyet a jogi és statisztikai besorolás az épület fala vagy a telekhatár mentén húz meg. De mi történik akkor, ha ugyanaz a szolgáltatás attól függően kerül más kategóriába, hogy a hiba végül hol található?
Amikor a szakmai kérdésből besorolási kérdés lesz
A duguláselhárításról szóló sorozat korábbi részeiben abból indultunk ki, hogy mindenekelőtt magát a szakmai tevékenységet kell megérteni. A megrendelő számára ugyanis a probléma egyszerűnek tűnik: nem folyik le a víz, lassan ürül a mosogató, visszajön a szennyvíz, esetleg időről időre újra kialakul ugyanaz a dugulás.
A szakember számára azonban már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A látható tünet és a tényleges hiba helye nem feltétlenül azonos. Ahogy az sem mindegy, hogy egy cső teljes keresztmetszetét egy mechanikus akadály zárja el, zsír- vagy lerakódás okozza a problémát, gyökérnövekedés alakult ki, megsüllyedt vagy sérült a vezeték, esetleg egy korábbi szakszerűtlen beavatkozás miatt nem megfelelő a rendszer működése. Vagyis a duguláselhárítás valójában diagnosztikai folyamat is. A szakembernek fel kell tárnia a hibajelenséget, meg kell határoznia annak okát és lehetőség szerint a helyét, ki kell választania a megfelelő technológiát, majd ellenőriznie kell, hogy a beavatkozással helyreállt-e a rendszer működése.
Éppen ezért fontos kérdés, hogy a gazdasági tevékenységek hivatalos besorolása mennyiben követi ezt a szakmai logikát. Magyarországon 2025. január 1-jétől az ÖVTJ-25 van hatályban. Az Önálló Vállalkozók Tevékenységi Jegyzéke a TEÁOR-nál részletesebben sorolja be az egyéni vállalkozók által végzett gazdasági tevékenységeket; a kód hat számjegyű, amelyből az első négy a TEÁOR-kóddal azonos.
A duguláselhárítás szempontjából azonban egy különösen érdekes határvonal rajzolódik ki.
370001 és 432203 – két külön kategória
A korábbi, 2024 végéig hatályos részletes ÖVTJ-besorolásban a 370001 – Szennyvíz- és csapadékvíz-csatorna tisztítása, dugulás megszüntetése megnevezés szerepelt. Ugyanakkor ugyanebben a besorolásban az épületben lévő szennyvízcsatorna tisztítása és dugulásának elhárítása már a 432203 – Szennyvízcsatorna-, vízvezetékszerelés kategóriához került.
Ez első látásra akár logikusnak is tűnhet, hiszen más tevékenység az épületen belüli, és más az azon kívüli csatorna tisztítása. Csakhogy a gyakorlati munkafolyamat nem feltétlenül így működik, mert például egy családi ház konyhai lefolyója nem ürül. A szakember megvizsgálja a rendszert, majd kiderül, hogy a dugulás nem közvetlenül a mosogató alatt, hanem az épületen kívüli szakaszon található. A megrendelő ugyanazt a problémát jelezte, ugyanazt a rendszert kell megvizsgálni, ugyanaz a diagnosztikai folyamat vezet el a hibához – csupán a hiba pontos helye derül ki másként.
A fordított helyzet sem elképzelhetetlen, például kívül jelentkezik a probléma, de a vizsgálat során kiderül, hogy az épületen belüli vezetékszakasz okozza. Itt válik fontossá három fogalom szétválasztása: a tünet helye, a hiba tényleges helye és a hiba oka nem feltétlenül ugyanaz.
Ez pedig azért lényeges, mert a besorolás egy olyan körülményhez köti a tevékenységet, amelyet sok esetben éppen a szakembernek kell a munkafolyamat során megállapítania.
A rendszer nem az épület határán változik meg
A szennyvízelvezető rendszer műszaki értelemben összefüggő rendszer. Attól, hogy egy vezetékszakasz fizikailag kilép az épületből, a víz- és szennyvízáramlás, illetve a hiba kialakulásának folyamata nem feltétlenül változik meg egyik pillanatról a másikra.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden, a csatornarendszerrel kapcsolatos munka ugyanaz a szakmai tevékenység lenne. Egy komplett csatornahálózat kiépítése, egy vezeték áthelyezése, egy sérült csőszakasz szerkezeti javítása vagy egy közműcsatlakozás kialakítása nyilvánvalóan más jellegű munka lehet, mint egy meglévő rendszer dugulásának megszüntetése. A kérdés ennél szűkebb. Indokolt-e magát a duguláselhárítási folyamatot két eltérő kategóriára bontani pusztán azért, mert a diagnózis végül az épületen belül vagy azon kívül mutatja ki a problémát?
Ez azért sem lényegtelen, mert a szakembernek sok esetben éppen azért kell diagnosztizálnia, hogy ezt a különbséget egyáltalán megállapíthassa.
Ugyanaz a probléma, eltérő követelményrendszer?
A besorolás nem pusztán statisztikai kérdés. A tevékenységi körhöz kapcsolódóan képesítési, bejelentési és adott esetben kivitelezési követelmények is megjelenhetnek. Az épületek víz- és csatornarendszereivel kapcsolatos szakmai tevékenységek körében például létezik a Víz- és csatornarendszer-szerelő önálló szakma. Az IKK ismertetése szerint a szakember víz-, tűzivíz-, csatorna- és vizes technológiai hálózatokat épít ki, a meglévő rendszereket felülvizsgálja, feltárja azok hibáit és megjavítja azokat. A szakma a telekhatáron belüli víz- és csatornahálózatokkal is foglalkozik.
Persze nem lenne helyes azt állítani, hogy a víz- és csatornarendszer-szerelő képzésnek semmi köze a duguláselhárításhoz. A meglévő rendszerek hibáinak feltárása és javítása ugyanis a szakma része. A probléma inkább az, hogy a duguláselhárítás önálló szakmai tevékenységként nincs ugyanilyen egyértelműen körülhatárolva és egységes kompetenciarendszerben meghatározva. Más szóval külön kell választani egymástól három dolgot: milyen gazdasági tevékenységet végez a vállalkozó, milyen szakmával rendelkezik, és pontosan milyen kompetenciát kell igazolnia ahhoz, hogy egy adott szolgáltatást szakszerűen elvégezzen. Az ÖVTJ-kód önmagában nem képesítés. A képesítés pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy annak birtokosa minden, a duguláselhárítás során előforduló speciális diagnosztikai és technológiai helyzetre azonos mélységű felkészültséggel rendelkezik.
Éppen ezért lenne szükség a fogalmak világosabb elhatárolására. Mit jelent valójában az, hogy „duguláselhárító”? A fogyasztó szempontjából a kérdés még egyszerűbb. Ő nem ÖVTJ-kód alapján keres szakembert. Nem azt írja be az internetes keresőbe, hogy „370001-es tevékenység végzésére jogosult vállalkozó”, hanem azt, hogy duguláselhárító. Azt várja, hogy amikor a szakember megérkezik, felismerje a problémát, feltárja annak okát, meghatározza a szükséges beavatkozást, elvégezze a munkát, majd ellenőrizze annak eredményét.
A fogyasztó ugyanakkor jellemzően nem tudhatja előre, hogy a dugulás pontosan hol található. Sőt, sok esetben éppen ezért hív szakembert. Ha a szakmai és jogi követelmények attól függnek, hogy a hiba az épület egyik vagy másik oldalán található, akkor a fogyasztótól gyakorlatilag azt várnánk el, hogy előre ismerje azt a műszaki körülményt, amelynek megállapítása maga a szakember feladata. Ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszer minden fogyasztóvédelmi problémája ebből következik. A tisztességtelen árképzés, a megtévesztő tájékoztatás, a hiányos számlázás vagy a nem megfelelő munkavégzés önálló fogyasztóvédelmi problémaként is megjelenhet. A kérdés azonban ettől még fennáll: létezik-e ma olyan egyértelmű, a fogyasztó számára is értelmezhető szakmai minimum, amely önmagában a „duguláselhárítás” szolgáltatásához kapcsolódik?
A besorolás gazdasági következményekkel is járhat, de itt különösen fontos a pontos fogalmazás. Nem állítható, hogy egy vállalkozó automatikusan azért fizet több vagy kevesebb adót, mert az adott dugulás az épületen belül vagy kívül található. Az adózás tényleges szabályai ennél összetettebbek: függhetnek többek között az adózási módtól, a vállalkozó státuszától és a ténylegesen végzett tevékenységtől. Ugyanakkor a tevékenység besorolásának lehetnek adózási és működési következményei.
Az átalányadózásban például 2026-tól az általános legalacsonyabb költséghányad 40 százalékról 45 százalékra emelkedett. A költséghányad azonban a végzett tevékenységtől is függhet. Egyszerű példával: egymillió forint bevételnél 45 százalékos költséghányad mellett 550 ezer forint minősül átalányban megállapított jövedelemnek, míg egy 80 százalékos költséghányadra jogosító tevékenységnél 200 ezer forint. Ez természetesen nem maga a fizetendő adó, hanem az átalányban meghatározott jövedelem számításának alapja.
Mindez azt mutatja, hogy a tevékenység besorolása nem feltétlenül puszta adminisztratív részlet. A besorolásnak lehet szakmai, képesítési, működési, fogyasztóvédelmi és gazdasági jelentősége is. Éppen ezért különösen fontos, hogy a besorolás alapja szakmailag is védhető és egyértelmű legyen. A valódi kérdés az tehát, hol húzzuk meg a határt? A jelenlegi rendszer mögött érthető logika fedezhető fel: más kategóriába kerülhet az épületen belüli és az épületen kívüli csatornaszakasz.
A megrendelő tünetet jelez, a szakember diagnosztizál. A diagnózis alapján derül ki a hiba helye és oka. Ezután választható ki a megfelelő beavatkozás. Ha tehát a tevékenység jogi besorolása attól függ, amit csak a diagnózis után lehet biztosan megállapítani, akkor érdemes feltenni a kérdést: nem célszerűbb-e magát a szakmai tevékenységet egységesebben meghatározni? A cél természetesen nem az lehet, hogy egy szakma indokolatlanul átvegye egy másik szakma feladatait. Éppen ellenkezőleg. A tiszta kompetenciahatárok minden érintett számára előnyösek: a fogyasztónak, a tisztességesen működő vállalkozónak, a képző intézményeknek és az ellenőrző hatóságoknak egyaránt.
A duguláselhárítás esetében ezért nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy „bent vagy kint van-e a cső?”
Hanem az, hogy: mi minősül duguláselhárításnak, milyen szakmai kompetenciát igényel, hol ér véget ez a tevékenység, és mikor kezdődik egy másik szakma vagy egy magasabb szintű szerkezeti beavatkozás? Ezekre a kérdésekre jelenleg nem minden esetben ad egyértelmű választ a pusztán helyszín alapján történő besorolás. A következő lépés már nem a probléma feltárása, hanem a megoldás. A probléma feltárása azonban önmagában nem elegendő. Ha a jelenlegi besorolási rendszer szakmai, képesítési és fogyasztóvédelmi szempontból is felülvizsgálatra szorul, meg kell határozni azt is, milyen elvek mentén rendezhető egységesebben a duguláselhárítás helyzete.
A következő részben ezért már nem azt vizsgáljuk, hogy mi a probléma, hanem azt, hogyan lehetne azt szakmai és szabályozási szempontból rendezni. Bemutatjuk a duguláselhárítás egységes szakmai meghatározásának lehetőségét, a kompetenciahatárok kijelölésének szempontjait, valamint egy olyan szabályozási és képzési keret alapelveit, amely egyszerre biztosíthat magasabb szakmai minimumot, nagyobb fogyasztói biztonságot és kiszámíthatóbb működési feltételeket a tisztességesen dolgozó vállalkozások számára. A következő részben tehát már a megoldás kerül a középpontba, hogyan lehetne a duguláselhárítást önálló, egyértelműen meghatározott szakmai tevékenységként kezelni úgy, hogy közben a kapcsolódó szerelői szakmák kompetenciahatárai is világosak maradjanak.
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Kép forrása: andrassegit.hu
