„Egyetlen más NATO-tag sem járt el ilyen durván a saját katonáival szemben”

A Covid-járvány idején az oltást elutasító honvédek közül sokan fizetés nélküli szabadságra kerültek, majd elveszítették szolgálati jogviszonyukat. Bár az érintettek előtt megnyílt a visszatérés lehetősége, többen teljes körű rehabilitációt és kártérítést követelnek. A HVG részletes cikkben foglalkozott az üggyel, bemutatva a katonák történetét, a jogi eljárások ellentmondásait és a politikai rendezés lehetőségeit.

„Egyetlen más NATO-tag sem járt el ilyen durván a saját katonáival szemben” – így összegzi Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt a kálváriát, amit a Covid-járvány idején az oltást elutasító katonáknak végig kellett járniuk. Kádár, aki jogi segítséget nyújtott az oltatlan honvédeknek, úgy véli: „Ahogy a kormányzat kezelte ezt a helyzetet, az teljességgel érthetetlen és indokolhatatlan.” Bár az ügy érdemi részét illetően soha nem tudtak pert nyerni az érintettek, és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sem vette napirendjére az ügyet, a honvédek nem adják fel. A HVG több érintettel és a folyamatokra rálátó szakértővel beszélt, és számos ellentmondásos részletet, különös esetet talált.

Forrásaik szerint 2021–2022-ben összesen mintegy 1200 katonát érintő ügynek két szabály a gyújtópontja. Az egyik: 2020 novemberétől egészen a kormányváltás utánig – először a világjárványra, majd az ukrajnai háborús veszélyhelyzetre hivatkozva – a honvédek nem szerelhettek le egyoldalú döntéssel. A másik szabály pedig az, ami a Covid-járvány miatt 2021 végétől minden állami és önkormányzati szférában dolgozónak, így a honvédeknek is kötelezővé tette a koronavírus elleni oltást.

A két előírás együttes alkalmazása teremtett lehetetlen helyzetet.

Az egyik szabály alapján az oltást megtagadó katonákat 2022 januárjától egyéves, illetmény nélküli szabadságra küldték, utána pedig jó részüket nem engedték leszerelni a másik előírás miatt. Mindeközben pedig – és ezt többük dokumentumokkal is igazolta a HVG-nek – sokak számára nem engedélyezték másodállás vállalását, ami lényegében „kiéheztetéses” nyomásgyakorlással ért fel.

Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, de a HVG-hez több forrásból is eljutott becslések szerint az 1200 oltatlan katona felét engedhették leszerelni közös megegyezéssel. Az egyéves semmittevésre ítélt 600 katonából pedig kicsivel több mint 300-an vették fel időközben az oltást, s tértek vissza a seregbe.

A vakcinát elutasítókat azonban 2022 márciusától sem engedték vissza, pedig akkortól, a járványhelyzet enyhülésével, már a közszféra minden szegmensébe, a rendőrséghez, a büntetés-végrehajtáshoz, de még az egészségügybe is visszatérhettek az oltatlanok. Mindezek után 2022 decemberében, egy nappal a járványügyi készültség vége előtt a fizetés nélküli szabadságon lévő, oltatlan katonák jogviszonyát megszüntették.

A történtek azt a látszatot keltik, hogy az ügyet egyre kevésbé egészségügyi kérdésként kezelték. Kádár András Kristóf hangsúlyozza: nem azzal volt probléma, hogy kötelezővé tettek oltásokat és korlátozásokat alkalmaztak, hanem az, ahogyan ezt intézték. Elfogadhatatlan például, hogy az egyéves fizetés nélküli szabadság alatt nem engedték őket leszerelni és másodállást vállalni.

A HVG beszélt Pálóczi Zoltán egykori honvéd századossal, aki kicsivel több mint kétszáz érintettet fog össze, és kvázi szóvivőjükként képviseli az ügyet. A most 43 éves férfi Debrecenben volt felderítő, majd vezényelt kórházparancsnokként ő fogadta a Magyarországra érkező első vakcinaszállítmányt. Ezt követően az iraki misszióban vett részt, ahonnan három hónap után, soron kívül, egy nappal azelőtt hozták haza, hogy elkezdték volna kiemelni az oltatlanokat a beosztásukból.

Az általa képviselt csoport összetétele életkor és rendfokozat szempontjából is vegyes, ahogy az oltás visszautasításának motivációja is. Elmondása szerint nyilván voltak néhányan, akik valamilyen összeesküvés-elméletnek felülve nem akarták beoltatni magukat. Sokan viszont egészségügyi okok miatt nem kértek a vakcinából. Volt, akinek olyan magas volt az ellenanyagszintje, hogy az orvosok sem vállalták volna a szérum beadását. Mint több, közel-keleti műveleteket megjárt katona elmondja: több, vastag oltási könyvük van teleírva a missziók miatt – ebből is látszik, hogy nem az oltás volt számukra a probléma. Pálóczi fő oka viszont már az volt, hogy a katonai és politikai vezetés el akarta mismásolni az egészet.

„Nem voltak hajlandók szabályos parancsot kiadni az oltásra, mert nem merték vállalni a felelősséget. Kihasználták a magyar katonák jogi alulképzettségét, és azt, hogy úgy szocializálódnak: ez ne is számítson”

– fogalmaz.

Vannak arra utaló jelek, hogy évekkel a Covid-járvány után már az Orbán-kormányban is érzékelték a feszültséget, talán az eljárás túlzott szigorát is. A korábbi vezérkari főnök, Böröndi Gábor 2024-ben engedélyezte, hogy visszatérjenek az oltatlanság miatt kirakott katonák, csakhogy erős korlátokkal: mivel nemhogy a régi beosztást, még a korábbi rendfokozatot sem garantálták, kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. „Várjuk azokat is, akik a Covid–19 elleni védőoltás fel nem vétele miatt veszítették el szolgálati jogviszonyukat, és szeretnének csatlakozni a honvédelemhez” – ezt már idén nyáron, a kormányváltás után az új honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz jelentette be.

Ez azért is érdekes, mert az oltatlanok kiemelése idején éppen ő volt a vezérkari főnök. Az ellentmondást, hogy az oltatlanok kizárása és visszafogadása is hozzá köthető, úgy igyekezett feloldani: ma sem döntene másként, ha az orvosok és katonaorvosok azt mondják, hogy az oltással lehet megelőzni a pandémiát. Ugyanakkor – olvasható a honvédelmi tárca lapján, a honvedelem.hu oldalon lévő nyilatkozatában – azzal már nem értett egyet, hogy az akkori politikai vezetés nem engedte ezeket a katonákat másodállást vállalni. Ezért döntött most úgy, hogy visszavárja őket.

Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszterként beválthatja a Tisza Párt ígéretét: visszatérhetnek a NER alatt a fiatalításra hivatkozva kirúgott katonák. A gyógyuláshoz időre van szükség, a sebekre helyezett ragtapasz sem feledteti, hogy a rendszer megújulásra szorul. Ez az utolsó lehetőség a rehabilitációra. Csakhogy az érintett katonák többet kívánnak annál, mint hogy valamilyen pozícióba, talán nem is katonaként, visszavegyék őket. Pálóczi Zoltán elmondása szerint teljes körű rehabilitációt szeretnének: pénzügyi kártérítést a munkanélküli, egyéves periódusért és a 2022-ben osztott hathavi fegyverpénzért – amit szintén nem kaptak meg –, továbbá a méltányos visszaszerelés lehetőségét. Az oltatlan honvédek ügyét felkaroló Mi Hazánk képviselője, Novák Előd határozati javaslatot nyújtott be a rehabilitálásukra, a parlament Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottsága szeptember végi ülésén tárgyalta is a javaslatot, ám az elakadt a testületben.

A bizottság tagjai a szimpátiájukról biztosították az ügyüket az ülésen előadó három volt honvédet, ám a tiszás többség nem hozott érdemi döntést, a fideszes képviselők pedig abszurd módon úgy beszéltek az elégtétel szükségességéről, mintha nem az ő kormányzásuk alatt robbant volna ki az ügy.

A kormánypárti képviselők is nehéz helyzetben vannak, mert annak a Ruszin-Szendinek a felelősségéről kell véleményt mondaniuk, aki most honvédelmi miniszter.

„A megoldás érdekében próbáljuk nem sarokba szorítani őket azzal, hogy erre emlékeztetjük őket” – mondja Novák arra a kérdésre, hogy ez mennyire hátráltatja a folyamatot. A testület tiszás elnöke, Bakos Csaba végül kijelentette, hogy megvárják a minisztérium állásfoglalását. Az pedig hamar kiderült, hogy mi a tárca álláspontja.

A Honvédelmi Minisztériumban október 5-én fogadta az oltatlan katonák képviselőit Baráth Ernő humánstratégiáért felelős helyettes államtitkár. Pálóczi elmondta a követeléseiket, amiket a volt százados beszámolója szerint Baráth meghallgatott, majd közölte: ha sérelmeik vannak, forduljanak bírósághoz.

A formalitások viszont még hátravannak, ugyanis a benyújtott határozati javaslatról dönteni kell, amire a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottság keddi ülésén kerül sor. A testület először zárt ülésen hallgatja meg Ruszin-Szendi Romuluszt, majd már nyilvánosan szavaznak a rehabilitációról.

Ez talán az utolsó lehetőség, hogy az állam – immár politikai szinten – orvosolja a sérelmeket, mert eddig nem jártak sikerrel a bíróságokon az ügyüket perre vivő katonák. „A jogi úton már megpróbáltunk végigmenni, és az nem volt járható” – rögzíti Pálóczi.

Válaszol a Honvédelmi Minisztérium

A honvédelmi tárcát minden, a cikkünkben érintett részletről megkérdezték, amire elismételték, hogy a katonák már visszatérhetnek. A jogi kontextus kapcsán a leszerelésekről ezt írták nekik: „A Covid–19-járvány idején az oltást megtagadó katonák szolgálati viszonyának megszüntetése az akkor hatályos jogszabályok alapján történt”. Az oltás kötelezővé tételéről pedig a honvédek jogállásáról szóló egykori törvény vonatkozó paragrafusára hivatkoznak, mely úgy fogalmaz, hogy „a kötelező védőoltást a Honvédség közegészségügyi–járványügyi hatósági feladatokat ellátó szerv vezetőjének javaslata alapján a Honvéd Vezérkar főnöke rendeli el”.

Az oltatlan katonák szerint nem adták parancsba a vakcina felvételét 

A volt honvédek annak ellenére sem jártak sikerrel jogi úton, hogy akadnak máig tisztázatlan ellentmondások a honvédségi eljárásban és az igazságszolgáltatás döntéshozatalában is. Részletkérdésnek tűnik, de sokat elárul az eljárás átgondolatlanságáról az egyik katona, a rendészeti bizottság előtt is felszólaló Pintér Zoltán volt őrnagy esete. Ő azt nehezményezte: neki a kötelező ellenanyagszint 26-szorosát sem fogadták el, pedig elvileg a védettség kiválthatta volna az oltást. Az viszont már az összes oltásmegtagadó katonát érinti, s ez az ügy egyik kulcskérdése, hogy milyen parancs alapján várták el a vakcina beadatását a honvédektől. A hivatkozási alap a vezérkari főnök 285/2022-es parancsa, ám ez 30 évre „nem nyilvános” minősítést kapott.

Az akkor még vezérkari főnök Ruszin-Szendi Romulusz a minisztere utasítása alapján kiadta az illetékes parancsnokoknak, hogy oltassák be az alájuk tartozó állományt, ám a HVG értesülései szerint ez már az egyéves illetmény nélküli szabadság felénél, az egészségügyi veszélyhelyzet után történt. Pálóczi szerint viszont a parancs sosem érkezett meg az alakulatokhoz, helyi szintre lebontva, az egész minősített parancsból a katonák csupán a „Felhívás a kötelező védőoltásra” című mellékletet kapták meg. A helyzet visszásságát mutatja, hogy a HVG-hez került iratok szerint a parancs létéről, nemlétéről, milyenségéről a tárca és a honvédség is eltérő módon nyilatkozott.

Eljutott például hozzájuk egy irat, amelyben egy honvéd másodállásra kért engedélykérelmét azzal utasította el a Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred állományilletékes parancsnoka, hogy „nem hajlandó végrehajtani az oltásra vonatkozó parancsot”.

Ehhez képest egy oltott katona által – részben épp a parancsok tisztázatlansága miatt – indított perben a honvédelmi tárca a HVG-hez került ügyirat szerint azzal védekezett: „A felperes állítása, miszerint parancsba kapta a védőoltás felvételét, valótlan. Ilyen, személyére vonatkozó parancsot felperes nem tudott felmutatni, hiszen nem is létezik ilyen.” A tárca arra hivatkozott, hogy valójában nem személyre szabva rendelték el a védőoltást. Az akkori honvédségi vezetés egyébként következetesen azzal próbálta védeni az álláspontját, hogy parancsmegtagadónak bélyegezte a katonákat, s azt állította, rombolta volna a harckészültséget az oltás hiánya, jóllehet a velük együtt szolgáló önkéntes tartalékosoknak soha nem volt kötelező felvenniük a vakcinát, és ki se rakták őket annak hiányában.

Ruszin-Szendi viszont egy éve már azt mondta arról, hogy volt-e parancs, vagy sem:

„Abba most ne menjünk bele, hogy parancs vagy körlevél, a szándékot érteni kellett volna.”

Olyan azonban a HVG információi szerint nem történt, hogy bárkit bíróság elé állítottak volna az oltás visszautasítása miatt, márpedig ha parancsmegtagadás állt volna fenn, az büntetőjogi tétel. Miért nem jelent jogi problémát, ha több száz katonát egy éven keresztül minden fizetés nélkül akarnak tartani? Érdekes álláspontja volt az Alkotmánybíróságnak, amely jó néhány katona hosszú pereskedése után vizsgálta a kötelező oltást elrendelő kormányrendeletet. A testület arra jutott, hogy minden rendben van a jogszabállyal, az oltást megtagadóknak volt választásuk, a vakcina helyett ugyanis ott volt az illetmény nélküli szabadság.

„Bizarr érvelés, hogy akár azt is választhatom, hogy éhen halok”

– összegzi Kádár András Kristóf, aki szerint „az Alkotmánybíróság ebben az ügyben sem végzett jó munkát”. A parlamenti bizottság ülésén Bakos Csaba felvetette, hogy a katonák az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnának, ám Kádár szerint ebben téved a testület elnöke. Ő ugyanis már készített beadványt Strasbourg számára, ahonnan arra hivatkozva dobták vissza az ügyet, hogy egy vonatkozó törvényt nem támadtak meg az Alkotmánybíróságon, így nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeket. Mostanra pedig mindkettőnek lejárt a határideje.

Sokat elárul a helyzet kaotikusságáról az is, hogy miként próbáltak szabadulni a honvédségtől a fizetés nélküli szabadságra kényszerített katonák közül azok, akik sem leszerelésre, sem másodállásra nem kaptak engedélyt, és anyagi vagy más okok miatt megelégelték a semmittevést. Pálóczi tud olyan esetről, hogy

egy társa a tiltás ellenére vállalt hivatalos másodállást, majd feljelentette magát a parancsnokánál, aki így kénytelen volt megválni tőle. Többen éltek szerinte azzal a módszerrel, hogy beléptek egy pártba, jellemzően a Mi Hazánkba, mert ez olyan összeférhetetlenséget eredményezett, ami leszerelést vont maga után.

„Több tucat ilyen katona volt, és nem is feltétlenül árulta el mindegyik, hogy mi van a jelentkezési szándéka mögött. Kezdetben működött, hogy ennek nyomán legalább kirúgták őket, később, amikor kezdett üzemszerűvé válni, akkor inkább csak fegyelmit indítottak ellenük” – emlékszik vissza Novák Előd. Azok sem jártak jobban, akik kivárták a járványhelyzet végét, abban bízva, hogy visszakerülhetnek a sereghez. 2022. december 18-án hatályát vesztette a járványügyi készültség, ám az oltatlan honvédek jogviszonyát egy nappal korábban megszüntették. Sokaknak több évtizedes szolgálat után, végkielégítés nélkül tették ki a szűrét.

A december 17-étől hatályos leszerelési parancsot az érintettek csak egy hónappal később kapták meg – ezt több dokumentum is igazolja –, ami miatt Pálóczi arra gyanakszik, hogy csak később végeztek a papírmunkával, és visszadátumozták az eltávolításukat. Kádár András Kristóf szerint mindez teljesen szürreális: akkor küldték el őket, amikor az oltatlanság kérdése már irrelevánssá vált.

Nyugati mintavétel

Amerikában a republikánus hatalomátvétel után – jórészt ideológiai okokból, bár az oltás egészségügyi megítélése is változott azóta – elnöki rendeletben intézkedtek az oltatlan katonák rehabilitációjáról. A durván 1,3 millió fős hivatásos (a Nemzeti Gárdával úgy kétmillió fős) haderőből 8400 embert küldtek el, jóllehet ott a mentesítő egészségügyi körülményeket is elfogadták. A visszahívás mellé minden érintett személyre szabott bocsánatkérő levelet kapott, kompenzációként pedig az illetményüket kapták meg az azóta szerzett jövedelmük, a veteránoknak járó juttatások és a végkielégítésük levonásával. A 8400 fő arányaiban elenyésző a magyar számokhoz képest, ami a HVG becslése szerint a hivatásos és szerződéses állomány 5 százalékát tehette ki. Idén nyári adatok szerint Amerikában csupán 230-an tértek vissza. Itthon Ruszin-Szendi bejelentése szerint 51-en mentek vissza a honvédséghez a Bálnában tartott tájékoztatót követően, ám a miniszter együtt kezeli az oltatlanokat az állomány fiatalítására hivatkozva elküldöttekkel, s a HVG úgy tudja, a visszatérők zöme az utóbbi kategóriába tartozik. Ruszin-Szendi az augusztus elsején a Bálnában tartott tájékoztatóján – a HVG információi szerint – továbbra is kiállt a döntése mellett, ám azzal zárta mondandóját, hogy figyeli a nyugati, különösen az USA-ban zajló folyamatokat. Ennél láthatóan még nem jutott tovább.

A NATO-tagok haderői szinte egyöntetűen megváltak az oltást visszautasító emberektől, de nem vetették őket alá a magyarhoz hasonló fizetés nélküli kényszerpihenőnek. Észtországban szintén leszerelték az oltatlan katonákat, de ezt a döntést az észt közigazgatási bíróságok az alapvető jogokba ütközőnek ítélték. Lengyelországban eredetileg az egészségügyi dolgozók, a tanárok, valamint a rendvédelmi szerveknél és a fegyveres erőknél dolgozók számára írták elő a kötelező oltást, 2022 februárjában azonban úgy döntöttek, hogy ezt csak az egészségügyi dolgozóknál tartják fenn, 2021-ben pedig Litvánia határozott úgy, hogy nem ír elő kötelező oltást foglalkozási alapon. Európa-szerte abban voltak különbségek, hogy kiadták-e parancsba az oltást, és hogy milyen feltételekkel tették ki az érintetteket. Németországban például kötelezővé tették a vakcina beadását, így kötelességszegésnek minősítették annak elmulasztását, ám olyan országok is vannak, ahol csak korlátozások alá helyezték az oltatlan katonákat.

Kapcsolódók: