Deklaráció a jogállami büntető igazságszolgáltatás tíz pontjáról – Schiffer András és Tóth Máté is az aláírók között

Jogászok egy csoportja megfogalmazta a jogállami büntető igazságszolgáltatás tíz pontját, mely – értékelésük szerint – világos határvonalat húz a jogállam és a rendőrállam közé, s garantálja az egyén szabadságát a hatalom szabadságával szemben. A tíz pont megfogalmazói úgy érzik, ez a „37 esztendős vívmány” került most veszélybe.

Lássuk hát a tíz pontot. Elsőként megfogalmazták, hogy egy jogállamban az alapvető emberi jogok mindenkit egyformán megilletnek, így a törvény ellen vétőket is. Szerintük egy jogállamban még akkor is be kell tartani az előírt eljárásmódot, ha a társadalom adott ügyben jogosan várja el az elszámoltatást.

Ahogyan az is meggyőződésük, hogy a jogállamban mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ez pedig megköveteli, hogy a gyanúsítottakat ne talpig vasban állítsák a hatóságok elé, ha nincsen konkrét biztonsági kockázat. Értékelésük szerint ezt, illetve a tisztességes eljárás követelményét sérti az a gyakorlat, amely a büntetőeljárásokat médianyilvánosság előtt zajló, megalázó és megfélemlítő politikai látványossággá alakítja. 

Harmadik és negyedik pontjukban előbb emlékeztetnek arra, hogy a jogállamban a letartóztatás nem egyenértékű az előrehozott büntetéssel, csupán „a terhelt személyi szabadságának szükséges és arányos elvonása a büntetőeljárás sikeres lefolytatásának érdekében”. Ahogyan a jogállam pedig arról ismerszik meg, hogy a letartóztatás szigorú törvényi feltételekhez kötött intézmény: kizárólag a szökés, az elrejtőzés, a bűnismétlés vagy a bizonyítás megnehezítésének valós, megalapozott veszélye esetén alkalmazható. „Teljesen abszurd ezekre az okokra hivatkozni olyan személyeknél, akiknél fogalmilag kizárt a bűnismétlés, akik hónapok óta tisztában voltak a készülő eljárásokkal, önként jelentkeztek a nyomozó hatóságoknál és ha arra irányuló szándékuk van, már régen megsemmisíthették volna a bizonyítékokat” – írják a negyedik pontban.

Ahogyan arra is felhívják a figyelmet, hogy jogállamban nem szokás azért letartóztatni valakit, hogy megtörjék, hogy vallomást kényszerítsenek ki belőle. Ez egyfajta kínzás az értékelésük szerint, ami nem a törvényességet, hanem az erődemonstrációt szolgálja. 

„Egy jogállamban a szabadságelvonás feletti bírói hatáskörnek jogvédelmi funkciója van. A büntetőeljárási kódex 1989-es módosítása, így az – akkori nevén – előzetes letartóztatás bírói hatáskörbe utalása, az állam és az egyén közti viszony megváltozott felfogását, a személyes szabadság felértékelődését tükrözte. Az automatikusan elrendelt letartóztatások kiüresítik és feleslegessé teszik a bírói jogvédelmet” – fejtik ki a hatodik pontban. 

A hetedik és nyolcadik pont rögzíti, hogy bilincsben és vezetőszáron akkor szokás elhurcolni valakit, ha fennáll a szökés vagy támadás veszélye, nem pedig megalázó, megfélemlítő szándékkal, s főleg nem „politikai látványosság” céljából. Ahogyan szerintük a védőügyvéd megfigyelésére sincs elfogadható magyarázat. 

A tizedik és egyben utolsó pont pedig arról szól, hogy a büntetőeljárásnak kizárólag az objektív igazság feltárása lehet a célja, és nem egy politikai koncepció igazolása.

A jogállami büntető igazságszolgáltatás tíz pontját számos ismert közéleti szereplő aláírta, köztük Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő és Tóth Máté energiajogász, a Mi Hazánk alelnöke is. A teljes lista és a tíz pont Schiffer András Facebook-bejegyzésében olvasható: 

Kapcsolódók: