Leírni is abszurd, hogy a magyarság ősi jelképét, egy Turult ábrázoló szobrot fenyeget az elbontás és meggyalázás veszélye a nemzet fővárosában 2024-ben, a 14 éve tartó „patrióta” kormányzás idején! Ráadásul nem is előzmény nélkül történik mindez, hanem már megint ugyanaz a kör fenyeget! Azok, akik ismétlődően feltűnnek a történelem színpadán és hol a kommunista, hol a liberális szélsőségesség jelmezébe bújva játsszák olcsó kutyakomédiájukat. Korábbi próbálkozásaikat a fideszesek még visszaverték, csakhogy a választók bizalmával együtt elvesztették a kerületet és ma már egyedül a Mi Hazánk Mozgalom az, amely felveszi a magyarok elé dobott kesztyűt. Bertók T. László írása.
Budapest XII. kerületének idén megválasztott polgármestere, a Kétfarkú Kutyapárt elnöke, Kovács Gergely 2024. június 9-én félreérthetetlenül kijelentette a Partizánban, hogy a Turul-szobor nem fog a helyén maradni, hanem a Szoborparkba fog kerülni. Később a 444 kérdésére azt taglalta, hogy „Zsidó áldozatok nevét felhelyezni egy turulra, ráadásul harminc méterre attól a helytől, ahol ölték a nyilasok őket, ez szürreális. […] Csak azt tudom támogatni, hogy az önkormányzat elbontsa.” Az Index kérdésére a következőképpen fogalmazott: „Személy szerint nem tartom megfelelőnek, hogy egy kardot tartó turulmadarat emeltek a javarészt zsidó származású áldozatok emlékére.”
Kevéssel később, miután a Mi Hazánk Mozgalom elnöke, Toroczkai László a Turul-szobor védelmére kelt, Kovács Gergely egy soron következő 444-interjújában, 2024. június 20-án finomította korábbi kijelentését: „Nem tartozik a tíz legfontosabb ügy közé a Turul-szobor […] megkérdezünk szakértőket, történészeket, és igyekszünk – már amennyire lehetséges – ebben az ügyben konszenzusos megoldást találni.”
Tehát a rafinált jelszó ekkortól így hangzik: „konszenzusos megoldás”. De vajon miféle konszenzusra gondol a költő és vajon kik és kik között köttetne az a bizonyos kompromisszum? Az nem kérdés, hogy kiknek fontos ez a jelkép: az egészséges lelkületű, normális, hazafias értékrendet valló nemzettársainknak, keresztényeknek és zsidóknak. Akiknek van egy szobruk. És itt a pont! Az ettől való bármiféle elmozdulás egyoldalú meghátrálás volna a magyarellenes erők nyomására, amire aligha van oka a Kárpát-medencében élő többségnek.
A hegyvidéki Turul
De akkor vajon kik akarhatják időről időre elmozdítani a helyéről a 2005. október 22-én felavatott Turul-szobrot és kik tervezik szoborparkba – tehát ugyanoda, ahová a százmilliókat legyilkoló kommunista önkény, a térségünket nyomorba taszító szovjet birodalom és helyi népnyúzó vazallusainak szobrait száműztük?
Kik ők?
Történelmi tény, hogy a trianoni diktátum után az utódállamok módszeresen távolították el a magyarság jelképeit – köztük a Turulokat – a nekik juttatott területeken. Rákosiék sem szűkmarkúskodtak a magyarok alázásában, ők belföldön irtották ezt a szimbólumot, mondván a nyilasok használták jelképként az árpádsávval együtt. Mintha legalábbis erről a jelkép tehetett volna! Ezt a gyakorlatot folytatta az SZDSZ, és viszi tovább jelenleg a Kétfarkú Kutyapárt.
Az nem valószínű, hogy egy történelemmel és kultúrtörténettel mély kapcsolatot még szőrmentén sem ápoló politikai kalandor egyszer csak magától kitalálja, hogy el kéne tüntetni a Turult. Életszerűtlen, hogy egy minden értelemben súlytalan politikus saját jogon volna ennyire elbizakodott. A magyarok provokálása mögött általában veszélyesebb figurák állnak. Persze nyilván akad a budai „káderdűlő” környékén pár frusztrált SZDSZ-es és neo-marxista elmebajnok, akik elhitették „nyúlbélánkkal”, hogy politikusként megengedheti magának egy magyar jelkép megtámadását, de ez csak jóindulatú feltételezés a részünkről.
Hamisítatlan SZDSZ-es projekt
A tényleges sugalmazót keresve érdemes felidézni a Turul eddigi történetét, amelynek hivatalos összefoglalását a Hegyvidéki Önkormányzat honlapján – egyelőre még – olvashatjuk. E szerint „Mivel 1945 után az emberek évtizedeken át nem tudtak megemlékezni nyilvánosan a második világháborús áldozatokról, létező igény volt az országban, így a XII. kerületben is, hogy legyen hol leróni a kegyeletet a halottak előtt. Az Önkormányzat éppen ezért 2002-ben felhívást tett közzé a Hegyvidék lapban, hogy akinek családtagja, rokona elhunyt a második világháborúban, jelezze ezt, mert emlékmű készül a kerületi áldozatok tiszteletére. Néhány év múlva, 2004-ben született meg a határozat az emlékmű felállításáról. A Turult mint II. világháborús emlékművet – talapzatán a vélt kerületi áldozatok neveivel – Mitnyan György polgármester avatta fel 2005. október 22-én a Böszörményi út – Németvölgyi út – Nagyenyed utca kereszteződésében, nagyszámú érdeklődő részvételével.
Csakhogy az emlékműhöz nem kértek szabályszerű engedélyt a fővárostól, ami feladott labda volt az SZDSZ-es Demszky Gábor főpolgármesternek, hogy megtagadja a fennmaradás engedélyezését. Sőt, bontási határozatot hozott, amit a kerület megfellebbezett, majd a jogi huzavona vége az lett, hogy a Turult „katonai emlékké” minősítették át. Ez megfelelt az emlékezetpolitizáló Demszkynek: „Turulos szobrot állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonák és meggyilkolt magyar zsidó és nem zsidó civilek emlékére nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti. A turul ma is hivatalos jelképe több honvédségi és más fegyveres szervezetnek, és katonai szimbólumként nem is zavar senkit.”
Csakhogy ennek ellenére sem vonta vissza a bontási határozatot! A Turul támadása ugyanis fontos SZDSZ-es projekt volt, újabb alkalom a magyaralázásra. Az életvitelszerű rettegők között főszerepet vállalt Ungár Klára SZDSZ-es politikus, aki ekkoriban minden létező mikrofonba belezokogta, hogy „mennyire retteg ettől a gonosz vasmadártól”. Róla annyit érdemes tudni ezen kívül, hogy édesapja Ungár Lajos közgazdász, ÁVH-s őrnagy, munkásőrparancsnok, a MAZSIHISZ vezetőségének tagja, unokaöccse pedig Ungár Péter, az LMP tulajdonosa. 1990-ben Ungár Klára volt a Fidesz főpolgármester-jelöltje, aki mellesleg pedig büszkén hirdeti, hogy leszbikus.
Miután a bíróság fenntartotta a bontási határozatot, ez arra késztette a Jobbikot, hogy 2008. júliusában többezres tüntetést szervezzen a Turul védelmében. A demonstráción – legalábbis az önkormányzati narráció szerint – „több szélsőjobboldali szervezet is megjelent, a tiltakozás nem volt híján az antiszemita kijelentéseknek és skandálásoknak sem”.
A szobor ennek hatására időt nyert, mert a bíróság az ellenállást látva nem érvényesítette a bontási határozatot. A 2010-es kormányváltás után egy, Pokorni Zoltán által benyújtott parlamenti törvénymódosítás teremtett új helyzetet azzal, hogy – a több mint 3000 magyar település mintájára – a kerületi önkormányzatok kezébe adta a döntés jogát a területükön felállítandó szobrokról és emlékművekről. Egy évvel később, 2011-ben a Turul meg is kapta a végleges fennmaradási engedélyt, amivel lezárult az emlékmű viharos történetének egy szakasza.
Tipikus komcsi tempó
Ebbe persze nem nyugodtak bele az olyan nyíltan szélsőbalos provokátorok, mint Vajnai Attila és neje, Noé Krisztina, illetve Nyári Zsolt. 2012-ben egy éjjelen vécépapírba tekerték a szobrot. Miután ezt látva egy felháborodott helyi férfi megpróbálta a provokációt megakadályozni, és dulakodtak, még a provokátorok citálták bíróság elé az ügyet „becsületsértésre” hivatkozva. Ügyvédjük nem meglepő módon az a Kende Péter volt, akit ugyancsak szükségtelen bemutatni. A megvádolt helybéli férfi azonban jogilag felkészült volt. Kende nem tudott belőle támadható elvi nyilatkozatot kiprovokálni, mindvégig a köztisztaság védelmére hivatkozott, így végül az elkövetők visszavonták keresetüket.
Akciójukat bírói kérdésre úgy magyarázták, hogy szerintük a Jobbik fasiszta szervezet, tehát be kellene tiltani, továbbá mivel a Turult jobbikos és egyéb „náci fasiszták” is látogatják, a „becsomagolásával” a kormánynak erre a betiltási mulasztására kívánták felhívni a nemzetközi figyelmet.
Elhibázták a névsort - A Budapest Főváros Levéltára anyakönyvi kivonataiból, a HM Hadtörténeti Intézettől kapott lista és a helyi lakosok megkérdezése alapján állt össze az alkotás talapzatára felkerülő 1132 név. Az emlékállításba ott csúszott hiba, hogy „az önkormányzat elmulasztotta a személyek átfogóbb vizsgálatát”, ezáltal nem derült ki, hogy az összegyűlt nevek közül ki „hős”, ki “tettes” és ki “áldozat” – ismeri el a szöveg közreadója. Így keveredtek az áldozatok közé elesett nyilasok nevei is, akik részt vettek a kerületben 1945 januárjában, zsidó civilek ellen elkövetett Városmajor utcai, Alma utcai és Maros utcai mészárlásokban. Az elkövetők egyike Pokorni József, Pokorni Zoltán akkori polgármester nagyapja volt. A fideszes politikus a Maros utcai gyilkosságok helyszínén rendezett emlékkonferencián szimbolikusan bocsánatot kért a nyilvánosság előtt. Elmondta, hogy mivel nagyapja 1945. január végén gerinclövést kapott és meghalt, emiatt később nem folyt ellene eljárás, és ezért a családnak nem volt tudomása a tetteiről. Így kerülhetett fel a neve a szoborra, ahol valóban nincs helye. Az önkormányzat által felkért történészbizottság – Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója, Ungváry Krisztián történész és Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója – kutatása eredményeként megállapította, hogy összesen 17 olyan személy neve szerepel az emlékmű talapzatán, akik esetében dokumentálható a nyilas párttagság, négyüknél pedig a tömeggyilkosságokban vagy a kifosztásokban való aktív részvétel is. Emellett kiderült, hogy a kerületben elhunyt nem kerületi polgárokat is hozzászámítva közel 400 névvel kellene bővíteni az áldozatok listáját.
Újra recseg a régi lemez
Bár az áldozatok közé csakugyan méltatlanul felkerült nyilasok neveit az önkormányzat eltüntette a szobor talpazatáról, sőt át is keresztelték a Turult előbb „első világháborús emlékműnek”, majd „emlékezettörténeti kiállítóhelynek”, ez az ügyetlenkedés az elnevezéssel (egyébként érthetően) nem elégítette ki a magyarság zsigeri gyűlölőit. A volt SZDSZ-esek magát a Turult, tehát a nemzet ősi szimbólumát, vele együtt a hazafias érzelmű magyarokat akarják eltiporni, saját fővárosukban alázni.
Miután meglepetésre az addig senki által komolyan nem vett, magát – megtévesztő módon – viccpártként definiáló Kétfarkú Kutyapártnak valamilyen ügyes politikai trükk révén sikerült megszereznie a XII. kerületi polgármesteri bársonyszéket, Kovács Gergely polgármester színt vallott valódi eszmei hovatartozásáról: felvette az SZDSZ által hátrahagyott stafétát, és azon melegében feltette az Ungár Klára által felénekelt „Rettegjünk a vasmadártól” című lemezt. A többiről cikkünk elején már írtunk.
Szándéka tehát nyilvánvaló. A szobor értelmezése körül nyugvópontra jutott viták felélesztésével ismét lángra lobbantotta a háborút azok között, akik a XII. kerületi Turult a rákosista narratívával egyezően „nyilas jelképként” értelmezik, szemben azokkal, akik ugyanazt látják benne, mint az ország többi Turuljában: a magyar mitológiából eredeztethető kerecsensólymot, amely egy évezred óta elfogadott és félre nem értett jelképe a nemzetnek, azon belül is különösen a katonai erényeknek.
Leszavazott jelképvédelem - Apáti István országgyűlési képviselő – jelenleg a Mi Hazánk alelnöke – 2013 februárjában törvénymódosítási javaslatot nyújtott be az Országgyűlésben annak érdekében, hogy bővüljön azon nemzeti jelképeknek a sora, amelyek meggyalázása büntetést von maga után. A Büntető Törvénykönyv vonatkozó passzusa jelenleg így fogalmaz: „Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Apáti István ezt kívánta kiegészíttetni azzal, hogy a védelmet élvező jelképek sorába kerüljön be a székely zászló, az árpádsáv, a koronázási ékszerek, a Szent Jobb, a Turul, a Csodaszarvas, a Szózat, a Székely Himnusz, a Boldogasszony anyánk kezdetű ének, valamint a rovásírás. Csakhogy az Országgyűlésben többséget alkotó – öndefiníciója szerint keresztény-nemzeti – Fidesz-KDNP a Mi Hazánk javaslatát leszavazta.
Teret a Turulnak!
A Turul mint szimbólum ott áll kiterjesztett szárnyakkal a budai várban a Habsburg lépcső tetején, a Margit híd pillérein, az Országház delegációs folyosójának falán, Arany János nemzeti múzeum előtti szobrának talapzatán, a Fiumei úti sírkert megannyi sírján, sőt még közvetlenül a XII. kerületi polgármesteri hivatal előtt is! De ott van megszámlálhatatlan homlokzaton és ezerszám szerte a Kárpát-medencében. Aki a Turult támadja és meg akarja alázni, az a magyarságot támadja ugyanezen céllal!
A veszélyt felismerve a Mi Hazánk Mozgalom világossá tette, elfogadhatatlan, hogy a XII. kerületi Turult el akarják távolítani. A párt részéről több politikus is leszögezte, hogy elvtelen kompromisszumnak nincs helye, az egyetlen lehetőség, amivel egyet tud érteni a Mi Hazánk, hogy a szobor – az ország összes Turuljával megegyezően – a helyén marad.
A nyomaték kedvéért a nemzeti ellenzéki párt október 23-án „Nem hátrálunk!” címmel tüntetést tart a szobor védelmében. Sőt, mivel a szobornak helyet adó, utcákkal határolt névtelen közterület a Turul elhelyezése óta valódi térré, egyben nemzeti zarándokhellyé vált, kezdeményezi a hely Turul térré való elnevezését.
Bertók T. László
