A Jelen Podcast legutóbbi adásában Horváth Tamás a hazai breaktánc egy jeles képviselőjével, Tóth Zoltánnal beszélgetett. A közel egy órás interjú alatt sok mindenről esett szó, a break múltjáról, a hőskori állapotokról, de arról is, hogy a breaktánc elérte azt, amit eddig egyetlen táncnak sem sikerült, hogy olimpiai sportág legyen. Ez a breaktáncnak egy hatalmas elismerés, de egyben hatalmas lehetőség is, hogy ezt az életstílust népszerűsítse. De sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy Párizsban, az olimpián, mégsem fogja hazánkat sem csapat, sem egyéni versenyző képviselni, aminek okairól szintén esik szó a beszélgetésben.
A beszélgetés legérdekesebb részeit kiemelve érdemes azzal kezdeni, hogyan próbálta meg a magyar részvétel lehetőségét Tóth Zoltán magas politikai szinten egyengetni. 2019-ben derült ki a break bejutása az olimpiai versenyszámok közé, ekkor bement a MOB akkori elnökéhez, Fábián Lászlóhoz, s előadta az általa elképzelt lehetőségeket. Elmondta neki, hogy ahhoz, hogy ez a remek új lehetőség „fölrobbanjon”, ahhoz egyrészt mindenkit be kell vonni, tehát minden breakest meg kell invitálni, kivétel nélkül. Azt is, aki abbahagyta, azt is, aki már idősebb, és azt is, aki nyomja aktívan. De azokat is meg kell szólítani, akik esetleg még csak most kezdenek gondolkozni a breaktáncban, mert honnan tudni, hogy kiből lesz úgymond „állat”. Tehát, aki megvadul és olyat fog csinálni, amivel tényleg azt lehet mondani, hogy ez igen! Mert van ilyen, rengeteg rejtett tartalék van.
Azt kérte, hogy csináljanak egy országos kampányt, de nagyon nagyot, óriásplakátokkal, tévés riportokkal, világbajnokokat mutassanak meg, és ez folyamatosan menjen legalább fél éven keresztül. Ez lett volna a BreakinSKoolTour. Ez azt jelentette volna, hogy a breaktáncot bevitték volna országosan az iskolákba, és a mindenféle propagandatevékenység hatására új tánciskolákat is tudtak volna nyitni. Tehát, egy ilyen országos turnéval, meg a mellette lévő reklámmal legalább egy 500 új táncost el kellett volna érni, őket bevonzani. Ezt elérte volna a reklám, elérte volna a kommunikáció. Megszülethetett volna a lehetőség, hogy valahova be tudjanak menni – mondjuk a városokba – legyen valami hely kialakítva, ahol klubokat vagy iskolákat tudnak nyitni. Tehát a régiekkel, akik visszatértek volna, ezer táncos lett volna, akik egymást tudták volna úgymond felpörgetni, és ebben lett volna erő. Majd ezeket a fiatalokat kellett volna teljesen hivatalos módon konkuráltatni, mert bajnokot csinálni nem lehet, de olyat lehet találni, aki bajnok lehet. Magyarul, hogyha ezeket az embereket megfelelő versenyeztetéssel egymásnak eresztették volna, biztos lett volna benne legalább a 20 százaléka, aki megőrül a lehetőségtől. S abból találtunk volna olyat, aki a mai teljesítményt százszorosan felülmúlja, mert ami most megy, az számunkra az ország felé egy megszégyenülés – véli Tóth. Valamikor voltak olyan nagy magyar nevek a breaktáncban, akik áttörték a jeget, s kiérdemelték azt, hogy világhírűek legyenek, miért ne lehetnének ilyenek újra?
Így kellett volna történnie a dolgoknak, de elmondása szerint, most a vezetésben vannak olyanok, akik csak a pénzt nézik, a saját érdeket, meg hogy utazgassanak, tehát ez nagyon alacsony szint, és tönkrevágják az egész renomét. Kívülről nézve, de egy laikusnak is vicc, ami itt volt. Mint elmondta kibontakozott egy remek megvalósítható terv, azonban mindez elbukott az emberi gyarlóságon, irigységen. A beszélgetésben ennek részleteire is kitért.
Véleménye szerint szervezeti formában úgy nézett ki ez az irigység, hogy alapvetően már 2004-től ment ellene egyfajta ellendrukk, tehát ez azt jelenti, hogy áskálódás, jó hírnévrontás, hamis híresztelés. Tehát róla, például egy srác, 2004 óta azt terjeszti, hogy ő elveszi a breakeseknek munkáját, lenyúlja őket, és ezt olyan kitartóan csinálta, – s a mai napig is csinálja – hogy egyszerűen át tudta fordítani a népet. Főleg amikor bejött a válság, akkor mindenki egy rosszabb állapotba került, és akkor mindenki valahogy jobban fölveszi ezeket az ijesztgetéseket. De ez ténylegesen itt az olimpia kapcsán csúcsosodott ki, ugyanis ehhez társultak emberek, akik BTK szintű módszereket vettek elő. S, ha mindez nem lenne elég, akkor ehhez párosult még a Magyar Táncsport Szövetség is.
Tóth azért, hogy ezt a szervezetet jobban megismerje, megtudja, hogy mi folyik ott az Alto Breaking Egyesülettel – melynek ő a vezetője – becsatlakozott a szövetséghez. Ez azért érdekes, mert ő még olyat nem látott, amit ott bent megélt. Ez minden volt, csak tisztességes, egyenes úgy nem. Viszont tudta, hogy ők mennének tovább azon az útvonalon, amit a 2019-ben megalapított szövetséggel elterveztek.
2020-ban ki lett mondva hivatalosan, hogy olimpiai szám lett a breaktánc. Ekkor elmentek a szakszövetségre, hogy legyen meg a kvalifikációjuk, s innen kezdődtek igazán a konfliktusok. Az MTASZ – Magyar Táncsport Szakszövetség – egyszer csak leközölte egy cikkben, hogy ők csak egy egyesület, és ezzel, akit csak tudott, a MOB-tól kezdve az államig mindenkit megvezetett. MTASZ úgy állítottak be őket, hogy ők csak egy egyesület, és ezt az egyesületet elnevezték breaktánc szövetségnek, mert így akarnak valamit elérni. Tehát azt terjesztették róluk, hogy mindenféle csalásokkal, meg ilyenekkel próbálnak előre menni, holott náluk a szövetség úgy épül fel, hogy abban Magyarország táncos ikonjai is benne vannak.
Válaszul a támadásra Tóth ekkor mindenkinek szólt, hogy szálljon be a Break Szövetségbe, álljanak össze együtt, és az egész országot mozdítsák meg. Hát erre a leglehetetlenebb, legelképzelhetetlenebb válaszokat kapta. Volt például egy szolnoki srác, aki gyakorlatilag azt mondta, hogy ő beszáll, hogyha egyből ő lehet az elnök.
A sok átláthatatlan dolog miatt az alapító táncágazat, a versenytánc, ki is szállt az MTASZ-ból, és alakított egy új szövetséget. Tehát, épül le a Magyar Tánc Sportszövetség, és ennek oka a vezetők személye. Az MTASZ-től folyamatosan támadták őket, gyakorlatilag mindenkit arra vettek rá, hogy ők nem kompetensek, nincs joguk ahhoz amit csinálnak. Holott volt olyan beszélgetés, hogy amikor jött az olimpia, a közgyűlésen mondta el a Zsámboki Marcell mindenki előtt, hogy siessünk, nehogy a breakesek megcsinálják itt a szövetséget, mert akkor ebben nem tudunk részesedni. Szándékos kitúrás volt, ezt mindenki látta, de mégis rá tudtak venni néhány embert, akik mellé álltak ennek a gusztustalan módszernek, amivel az egész kultúrát gyakorlatilag hanyatt vágták.
Jelenleg az a felállás, hogy hivatalosan a break, az a Magyar Táncszövetség égisze alá tartozik, és a Tóth Zoltán által alapított Magyar Breaktáncszövetséget így gyakorlatilag kitúrták ebből az egészből. Hogy hogyan a beszélgetésekben példát is mond, ebből idézünk néhányat. A módszerekre jellemző például, hogy volt náluk egy Ovis becenevű srác, végig úgy csinált, mintha ő semmibe nem szólna bele. Mintha ő is csak egy békés kis vicces fiú lenne, de gyakorlatilag folyamatosan a háta mögött ásta Tóth Lászlót. De ennél még súlyosabb dolgok is történtek – okirat-hamísítások – ezekben az ügyekben Tóth feljelentést tett, az ügy rendőrségi szakaszban van. Ez az egész ellenségeskedés Tóth szerint abból is fakad, hogy őket, akik eredményesek, vagy jól érzik magukat, vagy jól prosperálnak, azokat kell az ellentábornak a MTASZ-nek úgymond szétcsapni, megakadályozni, megállítani. Tehát az tehetségtelenekre jellemző elvrendszer, hogy az eredményes embereket, meg akik jól csinálják, meg kell állítani, ugyan egy általános probléma, de itt náluk ez a szokottnál is erősebben jött elő. Miközben folynak a break körüli küzdelmek az egyes érdekcsoportok között, addig a lényegről, a szomorú tényről alig esik szó, hogy végül is ki a felelős azért, hogy nem vagyunk ott Párizsban az olimpián. Ennek okát nagyon egyszerű elmondani. Vannak, akiknek saját ambíciójuk, egyéni presztízsérdekeik, sokkal fontosabbak, mint az, hogy nemzetünk képviselve legyen egy új sportág magyar művelőivel is a világ legnézettebb sporteseményén.
Tölgyesi Tibor
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
