Május 31-én véget ért az úgynevezett Covid-veszélyhelyzet, s az ezzel kapcsolatos szabályozások, ez nagy mértékben érinti az egészségügyet és a rendvédelmet. A legtöbbeket az a kérdés foglalkoztatja, most akkor újra fel lehet mondani, le lehet szerelni? A helyzet azonban sokkal árnyaltabb annál, mint amilyennek látszik.
– Az egészségügyben az a helyzet, hogy senki sem tud semmit. Tudniillik például a kötelező harmadik oltással mi a helyzet? Én pont most fogalmaztam a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának egy levelet, mert sem a gyógyszerész, sem az orvosi kamara nem tud arra válaszolni, hogy kell-e még a harmadik kötelező oltás az egészségügyi dolgozóknak – osztotta meg velünk Árendás Mónika, egészségügyi szakdolgozó.
Ugyanis – mint mondja – a törvény, amely előírja a kötelező oltást úgy szól, hogy amennyiben a veszélyhelyzet hatályát veszti, úgy ez a rendelkezés is semmissé válik. De ennek ellenére mindenki tanácstalan.
– Sokan vannak, akik kényszerből beadattak két oltást, és húzzák-halasztják a harmadikat. Továbbá május 31-e után feloldották a kilépési tilalmat, ezért most is kérdés, hogy ki fognak-e lépni azok, akik nem adatták be a harmadik oltást, vagy pedig nem is kell már beadatni azt – folytatta. Kérdésünkre, hogy mekkora a létszámhiány az egészségügyben, azt felelte, hogy „iszonyatosan nagynak mondható.”
– Gyakorlatilag ha csak az én körzetemet nézem, én az I. kerületben vagyok körzeti nővér, a szakrendelőnek a 30 százaléka nyugdíjas, az orvosoknak és a nővéreknek egyaránt.
Folyamatosan szüntetnek meg osztályokat létszámhiány miatt is, illetve az utóbbi időben mindent a Covidra tereltek át. Ez az egy betegség létezett az elmúlt két évben
– foglalta össze.
– Totális a fejetlenség, senki nem tud semmit, friss történet, hogy a Szent János Kórház össze van vonva a Kútvölgyivel, hol itt van a kardiológiai vizsgálat, hol ott. Az egyik nem tudja, mit csinál a másik.
Tragikus! Én 30 éve dolgozom az egészségügyben, ilyet még nem éltem meg, totálisan padlón hever az egész
– zárta gondolatait.
(Fotó: MTI/Donka Ferenc)
A rendőrségnél is nehéz a helyzet
– Mint az ismert a rendőrség hivatásos személyi állományának a létszáma nem éri el a szükséges mennyiséget. A rendőrségen vannak státuszok, tehát beosztások (főbb csoportok: tiszti vagy tiszthelyettesi, hivatásos vagy közalkalmazotti), amit vagy betölt valaki vagy nem. Természetesen a vezetői beosztások mind be vannak töltve, illetve a kiemelt beosztások is, leginkább a végrehajtó állomány szenved súlyos hiányokat (járőr, balesethelyszínelő, nyomozó, bűnügyi helyszínelő , bűnügyi technikus stb.) – kezdte mondandóját Szabó Sándor, rendőrségi szakértő, a Mi Hazánk rendvédelmi kabinetjének szakpolitikusa.
Ismertette, megyénként is eltérő a betöltött státuszok száma. Például Somogy megyében a 70-80%-os betöltöttség messze átlag feletti, ellenben szegedi városi kapitányságon a 60-70%-os státusz betöltöttség rossznak mondható, hiszen azt a 60-70%-ot úgy érték el, hogy valójában 30-40% os volt a feltöltöttség. És azért, hogy ne legyen ennyire látványos a létszámhiány, úgy megszűntettek jó pár betöltetlen státuszt. És máris 60-70%-os betöltöttségről beszélhetünk. Szabó úgy fogalmazott, ezt nevezhetjük Pintér módszernek is, hiszen a bűnügyi statisztikát is így javították.
A Covid-veszélyhelyzet csak rontott a kilátásokon
– A Covid ideje alatt, tehát az elmúlt 3 évben megközelítőleg az állomány 15%-a gondolkodott azon, hogy elhagyja a rendőrséget és polgári foglalkozás után néz. Ez magasnak mondható, tekintve, hogy 2008 óta folyamatosan csökken az állomány létszáma, és jelenleg nagyjából 70-80%-os a rendőrség feltöltöttsége.
Tehát a 15 %-os távozási szándék már eleve nem egy 100%-os feltöltöttségű rendőrség esetében értendő
– mutatott rá.
Az elmúlt három év alatt távozáson gondolkodó 15%-ból nagyjából 10% döntött a leszerelés mellett, és a veszélyhelyzetben is megtalálta a módját, annak, hogy kilépjen a testületből. A maradék, akik kivárták a veszélyhelyzet végét, nos, ők sem mondhatók bizonytalannak vagy hezitálónak. Hiszen vélhetően a kilépéshez elég lesz egy őket ért sérelem a munkahelyen, egy kecsegtető álláslehetőség a civil életben, vagy az előrelépési lehetőség hiánya, vagy éppen a szolgálati nyugdíj reményének teljes elvesztése, és azonnal ki fognak lépni. Tehát ők nagyjából már eldöntötték a leszerelést, de még reménykednek.
– A leszerelési hullám javarészt a végrehajtó állományt érintette, de a közelmúltban az alparancsnokok (alosztályvezetők) körében is egyre jobban megfogalmazódik az igény a rendőrség elhagyására, hiszen ők azok, akik közvetlenül irányítják a végrehajtó állományt, így ők testközelből tapasztalják az állmony létszámhiányának sokszor ellehetetlenítő mivoltát.
A kormány szembesült azzal is, hogy nincsen megfelelő utánpótlás, hiszen egyre kevesebben választják hivatásuknak a rendőri szakmát, így megoldást kellett találniuk, ami nem más mint, hogy fegyveres biztonsági őröket delegálnak a rendőri szervekhez
– fejtette ki.
(Nyitókép: MTI/EFE/EPA/Enric Fontcuberta)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
