Dani mélyen vallásos családból indul a papi pályára. Kamasz még, amikor a nehéz anyagi körülmények közt élő család legkisebb gyermekét kiszemeli Mészáros István atya, a kalocsai érsek helynöke. A bérmaapja lesz, segíti, támogatja és a papi pálya felé tereli. Akkor még nem sejti sem a család, sem Dani, hogy István atya többet akar, gyengéd érzelmeket és szexuális vágyat érez a fiú iránt. Ugyanakkor intő jel, hogy egyre jobban kisajátítja, emiatt komoly viták alakulnak ki közöttük. Másfél évre meg is szakad a kapcsolatuk. Aztán meghal Dani édesapja. A nagykorúság kapujában légüres térben, félárván marad, István atya újra megjelenik az életében. Füssy Angéla sorozatának második része.
„Érettségi után emlékszem elvitt hajókázni, aztán ebédelni. Kettesben. A felvételim után még az érsekség folyosóján voltam, amikor jött az SMS István atyától, hogy „Hova?” én visszakérdeztem, „Mi az, hogy hova”, „Hát Pest vagy Szeged?” Szóval arra volt kíváncsi mit választok, hova akarok menni szemináriumba. Hivatalosan még azt sem lehetett tudni, hogy sikerült a felvételi. Én Szegedet választottam,, mert édesanyám beteg volt, Szegedre járt kezelésekre. Tudtam, hogy ha Szegeden leszek szeminarista, akkor negyedévente láthatom, hanem akár minden hónapban egy néhány órára. István atya megoldotta. Szeged lett” – folytatja a történetet.
Az Ultrahangban beszélt Füssy Angéla a Magyar Jelen tényfeltáró cikksorozatáról (+VIDEÓ)
No de már a felvételi után azonnal elvitte a papi szabójához, hogy vegyenek Daniról reverenda méretet.
„Azt akarta, ha Kalocsán leszek és megyek a miséire, azt vegyem fel. Végtelenül büszke voltam” – mondja.
Ehhez hozzá tartozik, hogy kispapok nem viselhetnek reverendát, a csak a szeminárium második éve után. Ahogy civil papi inget sem. Hivatalos beöltöztetés van a második év után. Ennek a történetnek az ismeretében már azt is értem, miért varratta meg Dani azt a piros szegélyes reverendát évekkel később, amit a szobájában lefotóztak és ami végül akkora bűnnek számított, hogy felfüggesztették. De erről majd a riport következő részében.
“Ittam belőled” – túl a szemérem végső határán
Dani hétről-hétre, hónapról-hónapra egyre kényelmetlenebbül érezte magát az ajándékok és a túlzott közelség miatt. Eleinte véletlen, vagy annak álcázott érintések történtek csupán. Aztán egy alkalommal, egy barátjával, aki szintén Mészáros bérmafia, meghívta a plébániára vacsorázni. A másik fiú a vacsora után hazament, Danit Mészáros marasztalta, hogy a jövőjéről beszéljenek. Az alkoholos üvegek is előkerültek.
„Egyáltalán nem ittam még akkoriban. Ő csak töltött és töltött. Nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy magához ránt, szájon csókol, a fülembe súgja, hogy pirosfülű… Én ellököm” – idézi fel Dani az estét, ami megpecsételte az életét.
Eddig végig a szembe nézett, nem éreztem zavartságot, de most lehajtja a fejét és csak lesütött szemmel mondja tovább némi szünet után… Igazából máig nem tudja, mi történt pontosan. A nagy mennyiségű elfogyasztott alkohol kiütötte. Amikor magához tért az asztal végében állt. Nadrágja térdig letolva. Félig tehát mezítelenül…
A ministránsfiúk – előhang, egy nem éppen monodrámához (1. rész)
Ezt követően heteken, hónapokon át úgy kerülte Mészárost, ahogy csak tudta. Miközben az folyamatosan hívta, ha nem vette fel a telefont, szöveges üzenetben, már magázva helynökként próbálta találkozóra parancsolni. Ez a lépés pedig a hivatali visszaélés lehetőségét is felveti. Dani már kispap volt, de a parancsnak nem tett eleget, akkor sem ha tudta, ez gyakorlatilag függelemsértés.
Egy alkalommal aztán más hangvételű üzenet érkezett István atyától. Közölte, hogy egy levelet írt Daninak, egy személyes levelet. Ott hagyja a plébánián. Szeretné, ha bemenne és elolvasná. El nem viheti. Ő akkor már tartott tőle annyira, hogy nem egyedül ment, hanem a nővérével, aki a plébánia épületével szemközti járdán egy fa alatt várta, amíg öccsét odabent sokkolták a papírra vetett sorok. Nem viszonyt rendező, bocsánat kérő levél volt, hanem egy már-már könyörgő szerelmes levél, amit Dani a telefonjával lefényképezett. Így tudta megmutatni nekünk is és egyébként még 2020-ban nyilvánosságra hozni a közösségi médiában, amikor azt látta, hogy ennek az ügynek a rendezése nélkül nem tud szabadulni a démonaitól és továbblépni. De erről is később…
„Nehéz helyzetben vagyok. Amit írok szívből fogalmazom úgy, hogy közben nem látlak. Minden szónak súlya van; egy olyan hét után vetem ezt papírra, amikor volt mélység és magasság, szélesség és hosszúság; minden. Nehéz élőszó híján betűvel „operálni”, de ennek most így kell lennie. Nincs bennem póz vagy tettetés, kérem, hogy így fogadd el ezeket tőlem.” – kezdődik a levél.
Aztán arról ír mennyire szenved a bűntudattól, hogy annyit bántotta azt, akit annyira szeret, hogy vért tudna érte ontani.
„Istenkísértés volt a hajnali hazaérkezés vadászatokból, messzi helyekről – de nem tudtam felejteni. Még a lesen is te voltál a minden, pedig a vadászat eddig „menedék volt”. A héten többször vettem kézbe a Glock 26-ost, mint korábban. De ez sem megoldás, tudom. Így nem lehet megoldani semmit. Dolgoztam kifulladásig, hogy ne kelljen egyedül maradni a gondolatokkal. Ittam. Nem volt jó. Mostanra az életemnek olyan mértékben lettél része, mint eddig senki” – folytatja.
A ministránsfiúk – magányos elkövetők, vagy titkos véd- és dacszövetség? (2. rész)
A levél helyenként olyan szentimentális, hogy a nagy romantikus költőknek is dicsőségére válnék. A probléma csupán az, hogy egy férfi, aki mellesleg magas rangú pap, írja ezeket a sorokat egy 18 éves fiúnak. De hát, ahogy fogalmaz, ez az atya „Achilles sarka” és az egyetlen mentsége, hogy „ez tényleg szerelem”. A levélben visszautal arra az ominózus estére is, aminek részleteire Dani sajnos, vagy inkább szerencsére nem emlékszik, hiszen az atya leitatta.
„Ittam belőled. Szeretkeztem veled. A vágyaim netovábbja vagy. Az én gyönyörűségem” – fogalmaz a szerelmeslevél.
A lap végén a dátum 2010, július 23-a. Dani ugyan már nagykorú volt, de még a szeminárium előtt. Szeptemberben kezdődött az első év. Erre utal is Mészáros, hogy kér még előtte csak egyetlen napot. Azt a napot úgy szeretné megélni, hogy addigra már valahogy rendezik a kettejük viszonyát, mert mint írja, még egy olyan alkalmat, amikor úgy terítik le a vágyak, az érzelmek mint a temetésen, Dani édesapjának temetésén.
„Nem akarok még egyszer olyan temetés féle össztüzet átélni. Attól megvadulok.) Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik. Újra rendezzük. S mi is szétesünk – írja Rilke. Elöntött a sok, Dani. Szellemileg, lelkileg, érzelmileg a tűrés határán elöntött a sok” – áll a sorok között.
Egyértelmű tehát, itt vallja be, hogy egy évvel korábban már egyértelmű szexuális vonzalommal volt az akkor mindössze 17 éves fiú iránt. Jól mutatja, mennyire uralták a magas beosztású papot a bűnös gondolatai, hogy ebben a levélben ír arról is, testvére helyett Danit jelöli meg a végrendeletében, mindenét ráhagyja, ha történne vele valami, csak fogadja el az érzéseit… (Meg akarta volna vásárolni magának a 18 éves fiút, ugyan, ez ahogy bizonygatja, őszinte szerelem…)
A fentiekben idézett levél tehát dokumentum, bizonyítéka annak, hogy Mészáros Istvánt igen is komolyan felelősségre lehetett volna vonni a kánonjog módosítása előtt is. Azóta tiszta a helyzet, az abúzus az abúzus, akkor is, ha az áldozat nagykorú. Előtte sokkal lazább, megengedőbb volt az egyházi jogi szabályozás. De nem ennyire…
A levélről készült fotóval a telefonjában Dani Tóth Tamást kereste meg – azt a Tóth Tamást, aki cikksorozatunk korábbi részéből kiderült, hogy a pedofil vádak miatt eljárás alatt álló Hatházi Róbert jó barátja, mentora. Merthogy Tóth Tamás akkor a nuncius titkára volt. Könyörgött, segítséget kért.
Végül még négyszemközt sem tudott beszélni az érsekkel. Ügyét kvázi Tóth intézte. Már ahogy intézte…
Folytatjuk!
Füssy Angéla
