Dani atya 

Vagy azt is mondhatnám, hogy egy elhivatott fiatal papból lett gyári munkás történetét mesélem most el. Ő is ministránsfiúként kezdte és az ő drámája sokban hozzájárult, hogy megértsek összefüggéseket, azt, hogy miért és hogyan történtek, vagy nem történtek dolgok gyermekbántalmazási ügyekben. Mészáros István atya, az érseki helynök évekkel ezelőtt rettentően “olcsón” megúszott egy olyan zaklatási ügyet, amelyben még tárgyi bizonyíték is rendelkezésre állt.  Nem csak az közös a korábbi részekben részletesen bemutatott Hatházi és  a Mészáros ügyben, hogy mindegyik pap a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozik. Mindegyik ügyben feltűnik valamilyen módon Tóth Tamás, az MKPK titkára. Dani atya, akiről a következő önmagában több részből álló riportunk szól, hozzá fordult, amikor egy nála idősebb pap molesztálta és konkrétan üldözte a szerelmével, hiszen Tóth akkor az Apostoli Nunciatura titkára volt.  Az áldozat végül nem segítséget kapott, hanem ő vált nemkívánatossá. (Mielőtt így, immár a harmadik megrázó ügy után a kedves olvasó pálcát törne az ominózus egyházmegye vezetése felett, ezen a ponton jegyzem meg, hogy a tényfeltáró riportsorozat hatására az ország különböző pontjairól kerestek meg papok, más egyházmegyék hasonló ügyeivel.)

Másmilyennek képzeltem a régi fotók alapján. De hát évek teltek el… Ahogy leül velem szemben, két kezét az asztalra teszi, nem rejti el az ölében, nem is tördeli. Nyílt és egyenes. De nem érti miért kell ennyi év elteltével megint elővenni a fájó emlékeket. Van-e, lehet-e bármi értelme feltépni újra mindent?

“Szerintem van” – vágom rá. Hiszen Rónaszéki már bíróság előtt, Hatházi ügye egyházi vizsgálat és rendőrségi nyomozás alatt. Egyszóval valami történik, valami megváltozott. Alapvetően a kánonjog is. A 2021-es módosításnak köszönhetően ma az már vajmi kevés lenne védekezésnek, hogy az abúzálást igazoló tárgyi bizonyíték keletkezésének idején az áldozat már betöltötte a tizennyolcadik életévét.

Beszélgetünk sok mindenről. Rónaszékiről, Hatháziról, a felszínre került papi botrányokról. De róla, a fiatal fiúról, aki szép reményekkel indult el egykor, hogy életét Isten szolgálatába ajánlja, csak órákkal később. Egyik kezén vastag ezüst karikagyűrű, rajta a megfeszített Krisztus. Másik csuklóján zarándokaltokat idéző karkötők a Szűzanya képmásával. Ezek közül van, amit viselt  már akkoriban is, jól kivehetők a korábbi fényképeken. Megmaradtak az elhívás, elköteleződés talán egy-egy mérföldkövét jelző szimbolikus darabok. Csak reverenda nincs már. Plébánia helyett munkásszállás, reverenda helyett kopott farmer és póló a jelen, de a szemek, a tekintet, az ugyan az maradt.

Amikor észreveszi, hogy a karkötőket nézem, azt mondja a Cenacolo közösségben, közösségtől kapta őket, ahol kvázi összerakták az abúzust és annak nem megfelelő kezelését és feldolgozását követően szétcsúszott életét és lelkét.

A reményt és a szövetséget szimbolizálják valójában

– jegyzi meg.

“És a gyűrű?” – kérdezem.

Azt egy magas rangú pap barátomtól kaptam, hogy mindig figyeljek a szentmisében az áldozatbemutatásra, hogy a kereszt nem botrány, hanem áldás és feltámadás

– feleli.

Aztán hozzáteszi, hogy ilyen gyűrűt amúgy csak a püspökök, apátok, prépostok hordanak. Volt, aki nem is nézte jó szemmel, hogy fiatal papként viseli. De a barátja, akitől kapta, akkor az utódját látta benne.

Dani atyáról többen is azt gondolták, szép, magasra ívelő szolgálat várhat rá a katolikus egyházban. Most 32 éves. Akkor, amikor a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseki helynöke szerelmes levélben könyörgött neki, 18 volt. Riportunkból egyértelműen ki fog derülni az is, hogy amikor kispapként szenvedi el Mészáros István aberrált testi, lelki vonzódásának megnyilvánulásait, pedig fiatalkorú. Mégsem történt ügyében semmi érdemi. Ami történt, az az ő szempontjából jelentős. Gyakorlatilag mindent elveszített, bizonyos értelemben mégsem bántja, mert ellenállt és a tisztaságát ebben az értelembe meg tudta őrizni.

Szegény családból induló fiúnak esélyegyenlőséget is jelető lehetőség a papi pálya

Amikor odáig jutunk és megkérdezem, miért is lett pap, azt mondja, részben kódolva volt a családban, mélyen vallásos szülők gyermekeként. Azonkívül, ha valaki olyan nehéz anyagi körülmények között él, mint ahogy ők éltek, ott a fiúknak, ha szeretnék valamire vinni, az egyházi pálya jó lehetőség. Ott nem azon múlik mit érsz el, hogy mennyire befolyásosak a szüleid, vagy milyen oktatást és hány évig tudnak megfinanszírozni. Ha az elhívást megkapod és elfogadod minden támogatást megkapsz az úton és bármit elérhetsz, alapvetően rajtad áll. Elvileg így működik. Na a gyakorlatban azért nem egészen…

Tény, ha lesz egy jó mentorod, aki kiválaszt, terelget a papi pálya felé, illetve annak kezdeti éveiben, könnyen nyílnak az ajtók és igazából minden sokkal könnyebb. Ezért örülnek annyira az édesanyák, amikor a gondoskodó, támogató atya megjelenik a családnál és segítségét kínálja a fiúnak. Statisztikai adatok szerint százból legfeljebb egy esetben azonban ez a közeledést nem tiszta szándék vezérli.

Szegények voltunk, de boldogok. Édesanyám nagy szeretetben nevelt bennünket. A hitet úgy ittuk magunkba mint csecsemőként az anyatejet

– meséli Dani atya.

A nélkülözésnek pozitív oldala is van. Jobban összekovácsolódik az a család, ahol ennyire egymásra utaltak és nem vonja el a figyelmet a sok felesleges, érdemtelen dolog, ami pénzen megvehető. De árnyoldala is van persze. Daninak gyermekként akkor jutott “új” ruha, ha a szomszédok, ismerősök felajánlották, amit ők már nem hordanak. Az első “márkás” cipőt 16 évesen vette magának a józsefvárosi piacon. Egy nyilvánvalóan hamis Nike sportcipőt. Akkor, ott, annak a cipőnek úgy örült mint gazdag gyerek a legújabb playstationnek.

Gitárt tanítottam. Óránként 700 forintot kértem. A jobb heteken 5000 forintot tudtam így megkeresni. Megtanultam spórolni, kivárni

– magyarázza.

Mindennek azért van jelentősége, hogy megértsék, mekkora nagy dolog az a tizenéves fiú életében, amikor az atya először egy ötezrest nyom a markába a gyónás után, hogy “vegyél magadnak valamit fiam”. A jótevő pap, aki folyamatosan került egyre és egyre közelebb a családhoz és az angyali kékszemű szőke kamaszfiúhoz, Mészáros István volt. A kalocsai érsek helynöke – aki mellesleg rekord gyorsasággal jutott erre a magas posztra – de erről majd később.

Pénz és hatalom – így részegítsd meg az addig mindent nélkülöző fiút

“Így teltek a középiskolai évek, miközben bennem egyre komolyabban érlelődött, hogy pap leszek, szemináriumba megyek. Ő rendszeresen meglátogatott, behívott a plébániára, hogy segítsek bútort vagy könyveket pakolni. Ministráltam neki. Elvitt kirándulásokra, vacsorákra, olyan helyekre, ami csak a kiváltságosoknak adatott meg, a kiválasztottaknak. István atyával részt vehettünk olyan programokon, ahova egy egyszerű ministráns, sem kispap nem jutna be. Előfordult, hogy felszolgálhattunk egy-egy díszebédnél vagy vacsoránál és olyankor mi is az asztalhoz ülhettünk” – folytatja.

Mindeközben Mészáros István anyagilag is támogatta. Azt mondja, nagyon sok pénzt kapott. Az a több ezer forint, amit egyszerűen csak úgy gesztusként adott neki alkalmanként, mint egy támogató rokon, mondjuk egy bérmaapa, merthogy Mészáros István Daninak bérmaapja is volt, akkora összeg, amennyiért egy egész hétig dolgozott az iskola mellett:

Azelőtt mindig gyűjtögettem és számoltam, mennyi kell még, hogy tudjak venni egy kabátot, vagy hangfalat a számítógéphez. Most egyik napról a másikra kaptam a ruhákat, a figyelmet, elismerést és a hatalom és megkerülhetetlenség ízét is.

István atya nem csak pénzzel és adományokkal, kiemelt figyelemmel árasztotta el a fiút, a kedvenc ministránst, hanem legbelső körébe engedve azt is megmutatta neki, milyen nagy ember ő. Hogyan konspirál, dönt sorokról, áthelyezésekről, kinevezésekről az érsek közvetlen közelében, annak helyetteseként. Ez a kivételezett szerep, amiben csak mellette lehet valakinek része és annak villogtatása, hogy ezen az úton, vele, mindez elérhető, sőt karnyújtásnyira van, bárkit megrészegítene. Kiváltképp azt, akinek egész életében odáig nélkülöznie kellett.

Ez az érzés, a hatalom, a befolyás, hogy ott lehetek az egyházmegye vezetői mellett, őszintén szólva nekem akkor többet nyomott a latba, mint hogy ne tudjam elviselni az ölelgetést, a disznó vicceket, kétértelmű megjegyzéseket és azt, hogy utalásokat tesz. Ezzel járt. Egy határig

– magyarázza Dani.

Ma már tisztán látja, hogy becserkészés folyamata volt ez, ami gyakorlatilag kottaszerű a “mistránsfiú-tartó papoknál”, ahogy én hívom őket. És még egy dolog kottaszerű, az, hogy vannak, akik, nem érik be ennyivel. Egyre többet és többet akarnak. Mészáros is.  Dani az övé volt – ő így gondolta.

Még a középiskolai évek alatt a kisajátítás olyan szintre jutott, hogy Mészáros nem bírta elviselni, ha Dani tartozik valahová máshová, másokhoz is. Ez olyan komoly vitákhoz vezetett, hogy másfél évig nem találkoztak. Aztán egy nap meghalt Dani édesapja. 17 éves volt akkor. A nagykorúság kapujában, fontos döntések előtt. Ilyenkor elveszíteni az irányt mutató támaszt, a család fejét, a támaszt, az édesapát, újabb pecsét. Mögötte örvény, ami elragadja a magára maradt apátlanná vált gyermeket.

A temetésen megjelent Mészáros és újrakezdődött minden…Sőt még aktívabbá, szorosabbá vált a kapcsolatuk mint korábban, hiszen akkor már készülni kellett a jövőre, a felvételire, a papi szolgálatra.

Folytatjuk!

Füssy Angéla

Kiemelt képünk illusztráció, AI-al generálva