A félig indiai félig pakisztáni brit(?) színésznő, Jameela Jamil azt állítja, a nők „fenyegetve érzik magukat a másik nem által”, ezért mindenképpen indokolt lenne egy kétórás időzónát bevezetni, mikor a férfiak nem mehetnének az utcára.
Tudom, hogy ez majd felbosszantja azokat a férfiakat, akik az égvilágon semmit nem tettek azért, hogy segítsenek megoldani a kultúránkban gyökerező férfierőszakot
– indítja bevezetőjét a már jól ismert feminista lózunggal Jameela Jamil. Majd hozzáteszi: „El se tudjátok képzelni, milyen stresszes nőként sétálni egyet, vagy Isten úgyse, elmenni kora este vacsorázni. Pedig milyen jó lenne úgy elhagyni a házat, hogy nem kell azon gondolkozni, mit vegyek fel, nehogy megerőszakoljanak. Vagy arra gondolni, ebben a cipőben vajon tudok futni?”
A színésznő nevére történő rövid Google keresés után egyébként mindent feltételezhetünk róla, csak azt nem, hogy félne attól, mennyit mutat meg magából, de ez más kérdés. A képmutatás és a mesterségesen gerjesztett hiszti amúgy is kötelező elemei a modernkori feminizmusnak.
Megbélyegzést követel az „egyenjogúsági harcos”
A 37 éves színésznő magát „egyenjogúsági mozgalmárként” definiálja 3,7 millió Instagram követője előtt. Ezen „egyenjogúság” nevében követel most egy kétórás időzónát, mikor a férfiak nem hagyhatnák el az otthonukat. (A hajléktalanokkal nem tudni mit tervez. Esetleg bezáratná őket addig valahova?)
Csak két óra elég lenne. Két óra, mikor csak nők mehetnének utcára. Minden nap sétálhatnék anélkül, hogy a férfiaktól kellene félnem. Nem minden férfitól, de túl sok férfitól. Túl sok van, aki megtámadhat az utcán
– magyarázza.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem téved mindenben
Londonban élő nőként egyébként valamilyen szinten még igaza is van, hiszen az a város minden, csak nem biztonságos. A vagyon elleni bűncselekmények, a késelések és a nők elleni erőszak is évről évre emelkedik, mióta Sadiq Khan a polgármester, aki egyébként – Jamilhoz hasonlóan – szintén pakisztáni, igaz nem félig, hanem egészen. S noha hivatalos statisztikákat nem vezetnek a szigetországban, és mind az elborult elméjű, fehérgyűlölő feministák, mind a kulturmarxista sajtó érdekelt a valóság elfedésében, azért fontos leszögeznünk, hogy a nők elleni erőszak elkövetőinek jelentős része nem épp a fehérek közül kerül ki. Azért nem „többségi társadalmat” írtam, mert London már régen nem a fehérek városa.
Mivel Anglia régóta a harmadikvilágbeli bevándorlók keltetője, így az állításom igazolásához érdemes kitekinteni Svédországba, ahol – minő véletlen – a nők elleni erőszak azt követően ugrott látványosan, hogy a svéd kormány szélesre tárta az ország kapuit Afrika és a Közel-Kelet előtt.
Ha még a regionális adatokat is hozzávesszük, az elkövetők származása már a liberálisok számára is teljesen egyértelművé válik. Olyannyira, hogy azt már a svéd Bűnmegelőzési Tanács sem hagyhatta figyelmen kívül. Ki is adtak egy nyilatkozatot, mely szerint
a svéd nők okolhatók amiatt, hogy az afrikai és közel-keleti bevándorlók erősen felül vannak reprezentálva a nemi erőszakot elkövetők között.
A Tanács leszögezte:
erre az egyetlen magyarázat, hogy a svéd nők jóval gyakrabban jelentik fel a bevándorlókat, mint a svéd férfiakat.
Ezek ismeretében nem meglepő, hogy Jameela Jamil is „színvak” a kérdésben, és nem a lényegi problémával foglalkozik, hanem egy hamis diagnózist állít fel, melyre egy (főként fehér) férfiellenes választ ad. Persze, ha másképp tenne, lehet sok angolban felmerülne, nem is biztos, hogy a férfiakkal van a baj, és a „sokszínűség” nélkül talán élhetőbb, biztonságosabb lenne az ország. Azt meg ugye senki sem akarja, hiszen „az ő erejük a sokszínűség”, ellenségük pedig a fehér férfi, akinek kb. mindent köszönhetnek.
Irányi Dániel
Kiemelt kép forrása: Getty Images
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
