A Mi Hazánk újbudai önkormányzati képviselője, Szecsődi Patrik nagyvonalú gesztust tett, decemberi tiszteletdíját jótékony célra felajánlva. Rövid interjúnkban nem csak személyével, de az újbudai önkormányzati helyzettel, a fejlődés lehetőségeivel és korlátaival is megismerkedhetnek olvasóink.
– Először kezdjük egy rövid bemutatkozással, azok számára, akik önt kevéssé ismerik.
– Budapesten születtem, 28 éves vagyok. Civil végzettségem konduktor, négyéves egyetemi képzés után 2022-ben diplomáztam le a Semmelweis Egyetemen. A konduktori végzettség leginkább a gyógytornászéhoz, fizikoterapeutához hasonló, azzal a különbséggel, hogy mi leginkább olyan agyi-idegrendszeri problémákkal rendelkező gyerekekkel foglalkozunk, akiknek mind szellemi, mind mozgásbeli korlátai vannak. De mi nem csak átmozgatjuk őket – mint egy gyógytornász – hanem törekszünk arra is, hogy ő maga is akarjon mozogni. Egyszerre fejlesztjük a szellemi és a testi képességeiket, célunk, hogy a mindennapi életükben könnyebben el tudjanak igazodni, és el lehet mondani, hogy a foglalkozások hatására szép sikereket lehet elérni.
Folytatnám azzal, hogy sose gondoltam arra, hogy politikus akarok lenni, egyszerűen nem voltak ilyen ambícióim. Nem tartom konstruktívnak a „nyakkendős politizálást”, vagyis azt, amikor egy politikus nyakkendőben kiáll a kamerák elé, elmondja a betanult szövegét, majd hazamegy és a fiókba berakja a tervét porosodni. Az ilyen emberekből Dunát lehetne rekeszteni. Ezeket ki is mondtam 2019-ben, amikor hivatalosan beléptem a Mi Hazánkba, mert én egyszerűen csak részese akartam lenni a változásnak, mint aktivista. Így teltek-múltak az évek, majd a 2022-es országgyűlési választások után Novák Előd engem kért fel, hogy vegyem át tőle az újbudai önkormányzati mandátumát. Az elején vonakodtam, de az évek alatt sajnálatosan megtapasztaltam, hogy Újbudán – és az országban is – nagyon elszigetelődnek a képviselők. Egyfajta elefántcsonttoronyba bújnak, próbálnak elérhetetlen és misztikus lényeknek tűnni, miközben nem veszik észre, hogy emberek ezreit kellene szolgálniuk. Azzal a küldetéstudattal fogadtam el a képviselőséget, hogy megmutassam, a Mi Hazánk Mozgalom politikusai az emberekért vannak, és nem fordítva áll a dolog.
– Elvégezte az egyetemet, dolgozott is a konduktori pályán?
– A négyéves képzésem végén már önkormányzati képviselő voltam, így néhány hét elteltével választanom kellett, mert egyszerre mind a két hivatást nem tudtam volna eredményesen végezni. Mai napig fájó pont számomra ez a döntés, de a konduktori pályát el kellett engednem, hogy teljes erőmmel az önkormányzati munkámra tudjak koncentrálni.
– Bekerült tehát a politikai vérkeringésbe, volt ennek valami előzménye?
– Világéletemben érdekelt a politika, bár nem a családi közegből kaptam erre indíttatást. Aztán 2019 elején szinte a semmiből kaptam egy meghívást, egy e-mailt Novák Elődtől, hogy jöjjek el, mert a Mi Hazánknak lesz itt Újbudán egy nyilvános taggyűlése. Mivel pont ráértem – s itt is jártam egyetemre – emellett mindig tetszett a politikában a radikális vonal, eljöttem, és hát úgy néz ki, hogy itt ragadtam.
Megjegyzem előzőleg követtem Vona Gábor pályáját is, de a pálfordulása részemre is nagy csalódást okozott. Pont ez volt a nagy visszatartó erő számomra egy ideig, mert még egyszer én sem akartam csalódni senkiben. Véleményem szerint az a jó politikus, aki ugyanazt mondja, mint tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt, és a Mi Hazánk vezetői ugyanazt mondják.
– Ez az említett első taggyűlés volt tehát a vízválasztó az életében?
– Igen, mert én akkor bátorkodtam azzal, hogy jó, az arcomat adom, és elmegyek egy ilyen taggyűlésre. Ott ki is mondtam -erre éreztem affinitást -hogy szeretnék aktívan segíteni, elsősorban az utcai jelenlétben. Mert láttam, hogy olyan helyzetbe került az ország, hogy nekem is segítenem kell, de akkor sem voltak nagyobb politikusi ambícióim, és most sincsenek ilyenek.
– Hogyan került be végül az önkormányzati testületbe?
– 2019 óta tagja voltam az újbudai alapszervezetnek, segítettem a plakátolásokban, az utcai standolásokban, az ötletelésekben, a programírásban. Vélhetően Novák Előd felfigyelt rám, és nemcsak azért mert fiatal vagyok, hanem azért is, mert voltak jó készségeim, képességeim. Ezért felajánlotta nekem – 2022-ben a választások előtt -hogy ha bekerül a Parlamentbe, vegyem át a helyét az önkormányzatban, mert lát bennem potenciált. Ezt én elfogadtam, de azt ki kell mondani, hogy azért lemondással is jár a politikusi élet. A Magyar Péter-jelenség előtt is gyakran próbáltak embereket csőbe húzni kompromittáló képekkel vagy hangfelvételekkel. Az első években különösen figyelnem kellett arra, hogy ne legyenek olyan kijelentéseim, amelyeket könnyedén ki tudnának forgatni.
– Évek óta képviselő, bírja még a kihívásokat?
– Egy dolog motivál minden reggel, hogy az idei választáson közel négyezer ember szavazott ránk itt Újbudán, tehát négyezer ember tüntetett ki minket a bizalmával. Ez erőt ad nekem minden nap, hogy csináljam a munkámat, válaszoljak a levelekre, hívásokra, elmenjek találkozásokra. Már megtörténik az, hogy utazom valahova itt a kerületben, néznek az emberek, hiszen valahonnan – nem is sejtik, hogy a plakátjainkról – ismerős vagyok nekik. De volt olyan is, hogy az üzletben, ahol éppen bevásároltam megállítottak, hogy én vagyok-e a mi hazánkos képviselő? Mert van egy ügye, amit feltétlenül el kell, hogy mondjon nekem, ezért ott helyben – kezemben a csirkemellel, meg a tejjel – fél órán keresztül átbeszéltük a problémáját az állampolgárnak.
– De ön csak az üzletekben foglalkozik a kerületi polgárokat ügyeivel?
– Természetesen nem, hiszen az egyedüli képviselő vagyok itt Újbudán, akinek minden héten péntekenként van fogadóórája – a Bartók Béla úti irodában – mióta 2022-ben átvettem a mandátumot. S valóban szükségük van az embereknek erre a lehetőségre, átlagosan olyan két-három ember megjelenik ilyenkor nálam. Szerintem kutyakötelessége egy politikusnak, hogy elérhető legyen, ne pedig olyan, akivel félévente egyszer vagy előzetes egyeztetés alapján lehet csak találkozni.
– A kerületben hogyan áll fel a képviselő testület?
– 24-en vagyunk a testületben, a polgármester DK-s politikus, és a testületre is jellemző a baloldali többség. Négy alpolgármestere is van a kerületnek, miközben már kettővel is jól el tudna menni, de nyilván ez egy baloldali koalíciós alku eredménye. Az előző ciklusban a Fidesz erősebb volt, most már csak öt képviselőjük van, és hát nem a legaktívabb a mostani frakciójuk, így hiányzik is a komolyabb ellenpólus. Egyébként a képviselői tiszteletdíj emelésének megszavazásánál ők is a gyáva hozzáállást választották és tartózkodtak.
– Mint tudjuk, ennél a tiszteletdíj emelésnél egyedül ön szavazott az emelés ellen, miért tette ezt?
– Alapból úgy néz ki, hogy a képviselő tiszteletdíját mindig a KSH átlagfizetéséhez mérik százalékosan. Eddig ez 30% volt – nettóban 200 ezer forint körül lehetett –amit én elégségesnek gondoltam. Most kitalálta a városvezetés, hogy nem 30%, hanem 80 % lesz a képviselői tiszteletdíj, az ekkora emelést – több mint az eddigi kétszerese – én vérlázítónak találtam. Ráadásul még pozícióhalmozások is vannak – bizottsági, felügyelői, kuratóriumi tagságok, ezekért külön illeték jár – így például egy DK-s képviselő, aki az előző ciklusban 5-600 ezer forintot keresett, ma már 1 millió felett visz haza.
Érthető tehát, hogy a javaslat ellen szavaztam – egyedüliként – a Fidesz és egy független tartózkodott, az összes többi – tulajdonképpen baloldali – képviselő megszavazta ezt a teljesen indokolatlan, de nagyméretű tiszteletdíj-emelést.
– Az ön ellenállása tehát elbukott, de a tiszta lelkiismeretének a megőrzése érdekében elegáns lépésre szánta el magát, mi volt ez?
– Lényegében az már-már korrupció volna a részemről, sőt nagyon disszonáns is, ha én ezek után csöndben megtartottam volna azt a tiszteletdíjat, ami ellen szavaztam. Ezért úgy döntöttem, hogy a teljes decemberi tiszteletdíjamat felajánlom a Villányi úti Pető Intézetnek, ahol az egyetemi éveimet is töltöttem. Ebből a már megemelt tiszteletdíjból úgy hiszem, hogy több gyermeknek a karácsonyát lehet majd megszépíteni. De ezen felül várom a következő évben az olyan alapítványok, egyesületek jelentkezését, ahol örömmel fogadják a segítő adományokat. Szóval nem egy egyszeri dologról van szó, hanem igyekszem a következő öt évben mindig valahova elutalni legalább a különbözetét a tiszteletdíjamnak, hiszen azt vallom, hogy nekünk – helyi önkormányzati képviselőknek – tényleg nincsen szükségünk ilyen mértékű tiszteletdíjra.
– Egy kicsit mutassa be nekünk politikai szempontból azt a kerületet, ahol képviselői munkáját végzi.
– A XI. kerület, Újbuda, egy kimondottan jómódú kerület, 150 ezer szavazót számlál, ha úgy tekintenénk Újbudára, mint külön városra, akkor az ország ötödik legnagyobb városa lenne.
Annak idején a MIÉP fellegvára volt, aztán történt egy teljes fordulat, és most már a DK fővárosának szokták csúfolni. De én bizakodó vagyok, mert az önkormányzati választásokon a 2022-es országgyűlési választásokhoz képest számottevően erősödtünk, nem sokkal maradtunk le a második mandátum megszerzéséről. Budapesten ez az egyetlen kerület, ahol meg tudtuk őrizni a mandátumunkat, megtartottuk a helyünket.
Az önkormányzatunk több tízmilliárdos költségvetéssel gazdálkodik. Ebben az évben is több mint 10 milliárd forint van a fiókban elrakva, úgy, hogy az folyamatosan inflálódik, de nem költenek belőle, mert az az összeg úgymond céltartalék.
A pénzek felhasználásában én sokkal nagyobb összeget szánnék lakásvásárlásokra. Több alkalommal volt olyan, hogy a kerület élhetett volna az elővásárlás jogával ingatlanokkal kapcsolatban, és a képviselők egyszerűen nemmel szavaztak. Amikor most mi itt beszélünk, jelenleg is több mint kétszáz ember áll sorban önkormányzati bérlakásokért, de ennek ellenére a kerület nem akar lakásokat venni. Azt mondják, ha az összes család lakásgondját nem tudják megoldani, akkor nem oldják meg egyikét sem. Egy DK-s képviselő szó szerint ezt mondta: Egy lakást nem akarunk venni, mert az nem fogja megoldani a problémát, hiszen akkor nem kétszázan fognak állni a sorban, hanem csak százkilencvenkilencen!
Ez a baloldali képviselők cinikus hozzáállása, de ha nem segítjük a családokat, akkor nem fogunk sehova sem jutni. A kerületbe tudnánk például csábítani szolgálati lakásokkal a hiányzó rendőröket, tűzoltókat, háziorvosokat is, mert ezekből is hatalmas létszámhiánnyal küzdünk. De erre sem vevő a mostani városvezetés, helyette az DK-s vezetésű önkormányzat inkább a családellenes ARC-plakátkiállítást támogatja minden évben 10 millió forinttal és egyéb jutalmazásokkal. Az előző ciklusban az akkori alpolgármester beismerte, hogy valóban nem jó a városvezetésnek a lakáspolitikája, ennek ellenére ebben változás azóta sem történt.
– Vannak tehát olyan problémák, amiket a Mi Hazánk tudna orvosolni, mit lehetne tenni a jobb választási eredmények eléréséért?
– Nekünk is a legnagyobb gondunk az elhallgatás, az, hogy nehezen jutnak el a programjaink az emberekhez. Mert hiába van például a kerületi újságunk – a kéthetente megjelenő Újbuda – az előző ciklusban egy százalék alatti volt benne a megjelenési lehetőségünk, hiszen ebben a helyi propagandaújságban az elmúlt öt évben összesen kétszer tudtunk megjelenni. Tragikus és komikus egyszerre, hogy ebben az újságban – ha átlapozza az ember – csak a polgármester képét találhatja minden oldalon. De hát sajnos ez már egy bevett szokás, mert annak idejében, amikor fideszes vezetésű volt a kerület, akkor is csak az aktuális fideszes polgármesternek a képét lehetett benne látni.
Az ismertségünkért viszont sikeresen küzdünk a közösségi médiában. Büszkék vagyunk arra, hogy a pártok közül a Mi Hazánknak van a legnagyobb követővel rendelkező Facebook-oldala – a Mi Hazánk Újbuda – melyet 10 ezren követnek, míg a helyi – második – Fidesz oldalnak mindössze feleannyi, 4 ezer követője van.
A webes felületeken kívül a kultúrán, a szórakozáson keresztül is igyekszünk eljutni az emberekhez. Például a május elsejei majális már több éve sikeresen kerül megrendezésre kerületünkben, a Bikás Parkban. Az itt megjelenő több ezer ember nemcsak a pártnak jó reklám, de egy remek családi alkalom is, amire nagyon sokan kilátogatnak. Nem egyszer találkoztam DK-s politikusokkal is, akik elmondták, ilyenkor nem a kitett plakátokat nézik, hanem azt, hogy jól érezzék magukat a családjukkal, s mi ezt minden embernek – pártállástól függetlenül – biztosítani tudjuk.
Tölgyesi Tibor
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
