Az 1789-es franciaországi változásokat a Nagy francia forradalom névvel illetik, de inkább azt kellene mondanunk, ez volt az az esemény, aminek hatására az európai ember utat tévesztett, s azóta is ezen a tévúton bolyong. Ebben a vesztünkbe tartó bolyongásban pedig a szabadkőművesség is komoly szerepet játszik, ennek történelmi hatását egy, a világ és az egyház válságáról szóló rendezvényen elemezték.
Lélekemelő eseményen vehettek részt azok, akik ellátogattak a Pro Hungaria Sacra IV. konferenciájára a XIII. kerületi La Vida Duna rendezvényházba október 19-én. Ha röviden akarnánk összefoglalni, milyen szellemiségű és milyen tartalmú előadások hangzottak el ezen az eseményen, akkor legjobban tesszük, ha ideidézzük a rendezvény moderátorának szavait, hiszen Simon Gábor atya bevezetőjében többek között ezt mondta:
„Az idei évben immár negyedik alkalommal rendezhetjük meg konferenciánkat. 2020-ban szinte a semmiből indultunk el, de Isten kegyelme bennünk volt. Célkitűzésünk volt akkor és most is, Istenért és hazáért, hiszen számunkra a katolikus hitben való állhatatos kitartás a következetes katolicizmus és a hazának a szeretete nem választható el egymástól. A négy év alatt nagyon sok csodálatos emberrel ismerkedhettünk meg, nagyon sok olyan emberrel találkoztunk, akiktől tanulhattunk, akik példát adtak nekünk a kiállás fontosságából.
A mai alkalommal is mottónk Szemben az árral, konferencia a világ és az egyház válságáról. Különösen öröm számunkra, hogy Regele atya is – a Szent X. Piusz papi közösség ausztriai tartományfőnöke, akihez Magyarország is tartozik – körünkben van. Előadásával kicsit a történelem vizeire vezet bennünket, hogy hogyan jutottunk ide, témája a pápai állam és a közép-európai katolikus rend pusztulása és annak következménye. Emellett különösen öröm számomra, hogy egy olyan ember van körünkben, akit eddig még személyesen nem ismerhettem. Ő Dr. Raffay Ernő tanár úr, akinek szeretném megköszönni azt a nemzetnevelő munkát, amit oly régóta tesz, és kérem a Jóisten áldását, hogy ezt még nagyon sokáig tegye, nyújtson fáklyát minél több magyar testvérünknek, akik hiszünk abban, hogy Trianon ideiglenes állapot, akik hiszünk abban, hogy Magyarországnak fel kell támadnia. Ő pedig a római katolikus egyház és a szabadkőművesség témájával fog bennünket tanítani.
Nagy szeretettel köszöntöm közösségünk régi barátját, Pollerner Szilviát, akit én magam már szerintem több mint tíz éve ismerek, aki nem csupán előadást fog tartani, hanem az életével is tanít, hiszen 11 gyermekes családanya. Témája: Család, hagyomány, okostelefon.
Utolsó előadónk pedig Kopácsi Máté atya, aki papi működésemnek ajándéka, hatodik osztályos kora óta ismerem, láttam a gyermekkorát, küzdelmét, harcát, és hála Istennek, hogy ott lehettem mint szónok az új miséjén is.
Kedves testvérek, Szent Lőrincnek szavai jutnak eszembe, amikor a pogány császár azt kérte tőle, hogy mutassa meg az egyház kincseit. És ő megmutatta a hívő közösséget. Amikor együtt vagyunk, egy szív és egy lélek, és így sok-sok emberrel, szerte az országban, akkor büszkén mutathatjuk meg az igazi kincseket, az egyháznak és a magyarságnak a kincseit, azokat az édesapákat, édesanyákat, akik megtanítják gyermekeiket hitre, megtanítják a kettős keresztnek a szeretetére, a háromszínű zászlónak a tiszteletére. Többször el szoktam mondani prédikációimban, hogy Budapest bár vörös rongyokba öltözött, de mi már láttuk azt, hogy ezeket a vörös rongyokat szét lehet tépni, ezeket le lehet venni, s akkor minél több embernek a lelke szépen lassan, fehérbe fog öltözni. Adja meg az Úr, kedves testvérek, hogy mi együtt tudjunk – ne csak ma, hanem minden nap – küzdeni, dolgozni, hitünkért és hazánkért.”
Kopácsi Máté atya előadása közben
Az előadás főszervezője, Östör Dániel atya megosztotta gondolatait velünk a konferencia kapcsán – mintegy kiegészítésként az előadásban elhangzottakhoz –, így ezek részleteit szintén érdemes olvasóink számára ideidézni:
„A mi egyesületünk egy olyan egyesület – ha terminológiákban szeretnénk meghatározni önmagunkat, akkor tradicionalisták, radikálisok és katolikusok vagyunk -, ami az állami kereteit adja a X. Piusz papi testvérületnek. Mi alapvetően azokat a tanításokat próbáljuk megvalósítani, amiket Mindszenty József megálmodott, azt, hogy Magyarország szent ország legyen, ahogyan azt már Szent István is gondolta. Ehhez gyűjtjük össze azokat az embereket, akik saját életükkel szintén erre törekednek. Az egyesületben nem csak papok vannak, viszont a Fraternitas Pro Hungaria papi testvérületet csak papok alkotják.
Minden évben szervezünk egy ilyen konferenciát, ami azt is jelenti, hogy az egyesületünk már négy éve működik. A konferencia lényege megmutatni, hogy sok kommersz dolog van, ami körbevesz manapság bennünket, mi viszont – mint a cím is utal rá – szembe megyünk az árral, s keressük az igazságot, még akkor is, ha ez nem egy divatos dolog. Olyan előadásokat hallhat itt a közönség – bárki előtt nyitottak vagyunk, bárki beülhet hozzánk -, amelyek másutt nem hallhatók. Mostani fő témánk a szabadkőművesség múltja és jelene, mert azt tudnunk kell, hogy ez ma a katolikus anyaszentegyházon belül is hatalmas belső harcot eredményez.
Megtisztelő dolognak tartom, hogy a mostani alkalomra eljött – és előadást is tartott – Johannes Regele tartományfőnök atya. Nagyívű történelmi előadásában nem csak a múltról, de annak jelenre vonatkoztatható hatásáról is beszélt. Másik neves előadónk Dr. Raffay Ernő tanár úr pedig ennek a témakörnek elismert szakértője, az ő előadása is mindenki számára újdonságokat tartalmazhatott, és emellett élményt jelenthetett.”
Dr. Raffay Ernő előadását feszült figyelem és tudáséhség kísérte, az előadáson kívül pedig lapunk részére még az alábbi gondolatokat fűzte hozzá az általa elmondottakhoz:
„A Mi Hazánk értelmiségi holdudvarának a rendezvényén kért fel Östör Dániel atya, hogy tartsak ezen a konferencián előadást a római katolikus egyház és a szabadkőművesség vonatkozásában. A tartományfőnök atya az előadásában szintén ebben a témában adott elő, s meglepő volt, hogy mennyire hasonlóképpen látjuk ezt a helyzetet
Tudnunk kell, hogy a szabadkőművesség nem egységes, aki tehát azt mondja, hogy minden szabadkőműves gazember, az nem mond igazat. De meggyőződésem, hogy – a külső és belső okok mellett – a szabadkőművesség nagy szerepet játszott abban, hogy a trianoni békediktátum létrejöhetett, de ha csak önmagában vizsgálom a szabadkőművességet mint egy európai politikai, eszmetörténeti, ideológiai szervezetet és jelenséget, akkor is nagyon komoly célrendszert ismerhetünk meg.
Ebben szerepel a hagyományos királyság – mint államforma – összetörése, az iskolarendszerben az állami iskolák bevezetése, az egyházi iskolák megszüntetése, a társadalom teljes szerkezetátalakítása, a fő- és köznemesség támadása, egy új középosztály – melynek a nemesség helyett az újonnan meggazdagodott zsidó polgárság az alapja – létrehozása. Megjegyzendő, hogy jelenleg a szabadkőművesség legálisan működik hazánkban, azonban tagjainak személyét – szabályzatuk szerint – nem hozzák, nem hozhatják nyilvánosságra.”
Aki részt vett ezen a konferencián, olyan megalapozott tényekkel találkozhatott, olyan máshol nem hallható információkhoz juthatott hozzá, amikre nem minden nap adódik lehetősége.
De emellett fontos volt azt is önbizalomnövelően tudatosítani mindenkiben, hogy vannak még olyanok – bármilyen nehéz s reménytelennek látszó is ez a vállalkozás –, akik felveszik a kor által elébük dobott kesztyűt, s lelkiismeretükre hallgatva képesek szembemenni az árral.
Tölgyesi Tibor
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
