Egy pedagógus válaszol, mi is az a státusztörvény

Óriási port kavart azt elmúlt időszakban az ún. státusztörvény tervezete, amelyet a pedagógusokra alkalmaznának. Sajnos a balliberális oldalnak megint sikerült félrevinni az ügyet, a bohóckodásaiktól volt hangos a sajtó, mi azonban objektíven igyekeztünk utánajárni, pontosan miről is van szó. A Magyar Jelen interjúja Gulyás Anitával, biológia-kémia szakos tanárral alább olvasható.

– Mit takar pontosan a státusztörvény?

A státusztörvénnyel a kormány olyan változtatásokat vezet be, mely a tanárokra és más pedagógiai munkakörben dolgozókra nézve is megalázó és rengeteg többletmunkát jelent. Kiterjed a munkaidőre, a próbaidőre, a felmondási időre, a helyettesítésre, a feladatellátási hely változására, a kötelező átképzésre, szabadságra, készenlétre állásra, az egyéni, egymástól eltérő bérezési rendszerre, a pedagógusok ellenőrzésére, fegyelmi eljárásra, még a véleménynyilvánításra is. Minden változás negatív következményekkel jár a pedagógusok számára.

– Mit jelent az átirányítás, létezett-e eddig?

Nem, eddig minden pedagógus ott dolgozott, ahová a szerződése szólt. Ha szeretett volna és az adott iskola engedélyezte, akkor vállalhatott óraadói munkát a környék iskoláiban. De csak, ha vállalta. A törvénytervezet szerint a pedagógus feladatellátási helye változó lesz, a tankerület bármely iskolájába átirányítható lesz akár év végéig is, függetlenül attól, hogy ezt szeretné-e. A tankerületek elég nagyok, így rengeteg idő, pénz és probléma ez a pedagógus számára, még ha valamennyi „benzinpénzt” fizetnek is. Tudjuk, hogy nem fedezi a költségeket, sem az autó amortizációját. Nem beszélve a korábbi indulásokról és későbbi hazaérkezésekről. Mint ahogy bárki más, a pedagógus is megszokja azt a munkahelyet, azokat a kollégákat, akik körülveszik, megtanulnak egymással összehangban dolgozni. Ezt semmibe veszi ez a törvény és idegen közösségek közt kell cikázzon. Akit szintén nem vesz figyelembe, az a tanuló. A gyerekek ragaszkodnak a tanáraikhoz, főként az osztályfőnökeikhez, és ők is a gyerekekhez. Az osztályfőnök, ha épp két másik iskolába kell utazzon, akkor nem lesz ott, hogy problémát oldjon meg, vagy lelkeket ápoljon az osztályában. Ki lesz ott a gyerekekkel, ha mindenki cikázik, ha aki épp nem, az túlterhelt, fizetése kevés, a megélhetést sem biztosítja. Azt is érdemes tudni, hogy egy pedagógus a „saját” iskolájában mindent, ami egyébként a munkájának a feltétele és eszköze, úgy kell, hogy kiharcoljon. Én kémia-biológia szakos vagyok, s mindkét szertáramat hosszú évek alatt sikerült olyan szintre hoznom, hogy kényelmesen tudjak dolgozni és a tanulóim számára a lehető legtöbbet szemléltetni, változatossá tenni a tanórákat. Mindannyian szemléltetőanyagokat, fali plakátokat, modelleket gyártunk. Ezek mind hiányozni fognak abban az iskolában, ahol évek óta hiányzik a szakos kolléga, magunkkal pedig nem tudjuk hurcolni.

Ehhez passzol, hogy 70 százalékról 50 százalékra csökkentik a helyben feladatot ellátó pedagógusok előírt számát, tehát sok lehet az óraadó, így oldják meg a fentiek kivitelezhetőségét. Pedig az egy teljesen másféle feladatellátás, semmilyen rendezvényre, versenyre nem beoszthatók az óraadók és nem is nyújtanak olyan minőségi oktatást, mint annak okát fent részleteztem. Tudom, hiszen 8 iskolában voltam óraadó, az alacsony bérem miatti kiegészítésképpen. De azt magam vállaltam, most mindenkire rákényszerítik, és nem jó, szükségmegoldás volt a megélhetéshez, nem egy oktatásügyileg átgondolt pozitív lépés. Másrészt a többletfeladat a helyben maradt kevesebb pedagógusra hárul.

– Mit gondol, miért vezeti be a kormány ezt az átirányítást és az egész státusztörvény mi célt szolgál?

Úgy gondolom, hogy tüzet olt, az átirányítással szeretnék megoldani a napjainkra már jelentős szaktanárhiányt. De ez hosszú távon nem oldja meg a problémát, sőt pályaelhagyók tömkelegét generálja. De azt is gondolom, hogy szándékosan méri fel a Fidesz, hogy még mennyit tűr a pedagógus, sőt talán még az sem érdekli őket, szándékos terv, sőt globális utasítás az oktatás leépítése, ahogy napjainkban az egészségügyé a gazdaságé és sorolhatnám. Nem kell gondolkodó felnőtt, nem kell alapvető műveltség, nem kell már az a „józan paraszti ész” sem, mellyel nagyszüleink sokszor csupán 6 elemivel rendelkeztek.

– Mennyi egy tanár munkaideje és ez változik-e?

A munkaidőnk két fő részre oszlik, kötött és szabad felhasználású munkaidőre, előbbi 32 óra/hét, utóbbi 8 óra. A kötött munkaidő oktatással lekötött része 22-26 óra/hét és ehhez ad az intézményvezető 32 óráig kiegészítve még egyéb végzendő feladatokat. Ebbe a 26-32-ig terjedő intervallumba kellene, hogy beleférjenek az adminisztrációs feladatok, fénymásolás, szertár karbantartás, intézményi dokumentumok készítése, szülőkkel történő kapcsolattartás, szakkör, sportkör, felzárkóztató-, tehetségfejlesztő foglalkozás, tanulmányi- és kulturális verseny- és minden egyéb gyermekfelügyelet, ami nem tanóra és még az eseti helyettesítés is. Jellemzően annyira beosztották az intézményvezetők a 32 órát, hogy a fentiek közül már nem fért bele vagy alig 1-2 feladat. Így a szabad felhasználású, otthon tölthető munkaidő terhére csináltuk ezeket, törvénytelenül elvárva tőlünk azt.

A változás az lesz, hogy ezt a sokat reklamált rendszert törvényesítik. A tervezet 81. §-a [A munkahelyen töltendő idő] szerint a munkáltató a szabad felhasználású munkaidő tekintetében (eddig otthoni) is előírhatja az intézményben történő munkavégzést. Megteheti, meg is fogja, hiszen kevés a pedagógus, sok a munka. A 78 § (5) szerint a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló napi munkaideje legfeljebb 12 óra, heti munkaideje legfeljebb 48 óra lehet a rendkívüli munkaidővel együtt, tehát a napi maximális 8 órát is felemelik.

Ha ez még valakinek nem elég, a 84. §-ban előír a törvénytervezet rendelkezésre álló időt még hétvégére is, mely legfeljebb 4 alkalommal rendelhető el havonta. Na mármost, egy hónapban durván 4 hétvége van, azaz mindegyikre berendelhető lesz a pedagógus. Ha nem is rendelik be, de álljon rendelkezésre. Ne tervezzen semmilyen családi programot? Semmit. Legyen a rendszer hű szolgája és álljon mindig készenlétben.

Ráadásul a szabadsága alatt is 15 munkanapra nevelési-oktatási intézmény működési körébe eső feladat ellátására igénybe vehető, berendelhető lesz. Úgy, hogy egyébként is csak a tanítási szünetekben írják azt ki a tanároknak, most még ezzel sem tervezhetnek, pedig az év többi időszakában nem mehet szabadságra a pedagógus. Persze írja, ha ebből anyagi gondja van, tehát például nyaralni van és abból rángatják haza, akkor a költségét megtérítik, elvileg, ha megtérítik, elég nehéz lesz bizonyítani és a családjáét nyilván nem, hiszen a gyerekek a másik szülővel – ha az nem pedagógus és nincs ebben a helyzetben, – maradhatnak bátran a családi nyaraláson. Remélem érezni az iróniát!

– Érinti a változás a helyettesítések óraszámát?

Igen, a helyettesítéseket is változtatják, holott már eddig is rengeteg konfliktust szült ez az aránytalanul kiadott ingyenmunka. Ez eddig úgy nézett ki, hogy 30 napot kellett ingyen helyettesíteni a hiányzó kollégát, sok esetben a szabad felhasználású (otthoni) munkaidő terhére, hisz volt olyan igazgató és tankerület, amely a 32 órát teljesen beosztotta tanulóval történő foglalkozással. Most legalizálják ezt az intézményvezetőktől eddig is elvárt, törvénnyel szembemenő eljárásrendet. A 30 nap helyettesítés egyébként jelenthetett akár 60 órát is amikor végezni kell, de csak 30-at, amikor kifizetni, hiszen naponta (maximum) 2 órát is kiírhattak egy pedagógust helyettesítésre, de csak egynek számított, amikor összegezték a többletmunkákat. Hol találunk még egy olyan munkahelyet, ahol 2 ledolgozott óra 1-et ér, de azt is csak akkor fizetik ki túlórába, ha összegyűlt egy évben 30 nap. Megbotránkoztató módon ezt a 30 napot most felemelték 80-ra és tudomásom szerint megszűntetik a napi 2 óra korlátot is.

– Milyen egyéb nem tanórai feladata van és lesz a jövőben a pedagógusnak?

A tanárokról tudok nyilatkozni, ott a 83. § értelmében naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő és vasárnapi munkavégzés is elrendelhető lesz a törvény szerint, rendezvények, intézményen kívüli programok miatt, hiszen ki kísérné a gyermekeket sportrendezvényre vagy versenyre, esetleg munkaszüneti naphoz kötődő megemlékezésre? A kormány szerint nem a szülő, hanem a pedagógus. Csakhogy ezúton is jelezzük a kormány felé, hogy nekünk is van családunk és gyermekeink és mi is elmennénk együtt ezekre a rendezvényekre akár a fővárosba, akár csak pihenni ezeken a munkaszüneti napokon. A gyermekre a saját szüleinek már egyre kevesebb időt kell fordítani, a nap legnagyobb részében és így már hétvégén is a pedagógusok lesznek a család helyett a gyermekkel.

A délutáni felügyeletet, ami jelenleg 17.00 óra, (korábban 16.00 volt) még tovább kitolták, 18.00-ra, nem csoda hát, hogy előírták a 12 órás maximális napi óraszámot, így ha reggel 7-re érkezett a pedagógus ügyelni, ott tartható este 6-ig is.

– Mi a helyzet a továbbképzésekkel?

A 7 évente kötelező továbbképzés önköltségen továbbra is megmarad (120 kredit), de előírhatják új szakképesítés megszerzését. Például, ha nincs fizikatanár a tankerületben (ha van, kötelezően átirányítják) de ha nincs, átképeztethetik, függetlenül attól, hogy érdekli-e az adott szak. Amely szakos tanár hiányzik, nyilván azt a képzést kell elvégeznie.

– Az iskolákban egyre többször hallani megbotránkoztató esetekről, ezek ellen nem lép fel a törvény?

Ahelyett, hogy az „integráció” következményeképp fellépő, beilleszkedni nem képes tanulók agresszív magaviseletéből fakadó problémákra adna megoldást a kormány, azt még csak figyelembe sem veszi. Semmilyen eszközzel nem igyekszik megakadályozni, hogy társait és a pedagógusokat ne tudja bántalmazni az akár mentális problémás, akár neveletlen tanuló. A minap rám is bottal csapott egy ilyen tanuló, az iskolavezetés pedig széttárja karjait, s mint látjuk, így tesz a kormány is. A fegyelmi eljárás a pedagógusokkal szemben már megszűnt, most visszahozzák a státusztörvénybe, melynek következménye akár félévig tartó 20 százalékos bérmegvonás vagy az elbocsátás. Minket fognak még jobban megfigyelni, hiszen a 11. § szerint a pedagógusi magatartást ellenőrizhetik, laptopja átvizsgálható lesz, akkor is, ha nem az iskola biztosítja a információtechnológiai eszközét, hanem a sajátját viszi be, hogy szemléltetni tudjon és látványos, érdekes feladatokat adhasson, melyet előtte napokig készít. Hiszen egyik iskola sem vásárolja meg a megvehető digitális anyagokat, magunk készítünk kreatívan ilyeneket, időt, energiát ráfordítva. Hát nem fogunk és nem visszük be órára a sajátot, hogy aztán átvizsgálásra elvegyék.

– Ön szerint mit lehet tenni a státusztörvény ellen?

Igyekszik a kormány megakadályozni az előrevetíthető bajt. A felmondási időt 2 hónapró fél évre is felemelhetik. Így, ha már életbe lép, nehezebb lesz lépni. Az üres álláshelyek betöltésére eddig pályázatot kellett kiírni, ezt eltörlik, nem kell, az jön, aki behízelgi magát, így valamennyire pótolható lesz a létszám, de minőségről ne is beszéljünk.

Összefogás kellene, mindenhol munkabeszüntetés. De a pedagógusok többsége fél és szót fogad. Azt gondolja, így viselkedik helyesen, hiszen ő is erre oktatja a tanulóit. Mások pedig vakon bíznak benne, hogy úgysem lép életbe, biztosan ez csak valami kitaláció, még arra sem veszik a saját jól felfogott érdekükben a fáradságot, hogy elolvassák a törvénytervezetet, vagy a neten már sokfelé elérhető kivonatát. Homokba dugott fejjel maximum kicsit bosszankodnak. Addig ezt meg is lehet tenni velük, ezt is és bármit. Akivel nem, aki nem süllyed egy szint alá, az pályaelhagyó lesz, biztosan tudom, hogy fájó, vérző szívvel. Hiszen, akik jelenleg még a közoktatásban dolgoznak, ők mind elhivatottak, és az alacsony bérük ellenére még mindig találnak motivációt. De van egy határ és ezt a határt számukra/számunkra most a kormány átlépi, betelik a pohár és bár ebben vagyunk a legjobbak, ehhez értünk, az élet más területére fogunk evezni. Jómagam is több dunántúli kollégámmal kell, hogy a megaláztatás helyett másik utat válasszunk, úgy, hogy a nehézségek, gyermekeivel nem foglalkozó, ám követelőző szülővel, tankerülettel folytatott harcok, folyamatos bizonyítás és igazságkeresés közepette még itt vagyunk. De ez a törvény a szakma mélypontja.

Azzal igyekeznek kampányolni, hogy magasabb bér lesz majd adható, annak, aki az igazgatónál behízelegte magát vagy még a fentieknél is többet, éjt nap alá téve dolgozik és hiszi, hogy azt majd látják a tankerületi központban. Dehogy látják, egyébként sem áll érdekükben észrevenni. Ha látnának az orruknál tovább, akkor minden eszközzel megtartanák az amúgy is lepkehálóval begyűjtött még pályán lévő pedagógust. De nem teszik.

Hát akkor egyék meg amit főztek, de azok a szülők is, akik folyamatosan csak azt hangoztatták, hogy ne tüntessen a pedagógus, hanem hagyja el a pályát, most ezt tesszük sokan. De hová fogják vinni a gyermekeiket, ki felügyel rájuk, ki tanítja majd, amíg ők dolgoznak, ha mi mind így teszünk?