daextlwcn_print_scripts(false);

Esztergom-Kertvárosban vagyok, a Damjanich úton. Csak, hogy el tudják képzelni az olvasók, a város ezen része egy valódi, békés és nyugodt kertváros képét mutatja, egy főbb út szeli keresztbe, melyről jobb és balra ágaznak le sorra a kisebb utcák.

Egy ilyen leagázó a Sátorkői út is, mely első ránézésre semmiben nem különbözik a többitől, rendezett, takaros kis házak sorakoznak egymás után, csak fentebb, az utca közepén éktelenkedik egy terület, mely jelentősen elüt a kertvárosi képtől. Ezek a régi, úgynevezett Sándor major épületek. Melyek tulajdonképpen egyszintes sorházaknak foghatók fel.

Itt történt vasárnap hajnalban, hogy az épületek jelentős tűzkárokat szenvedtek áramlopás következtében, melyre jó előre figyelmeztették az ott lakókat az áramszolgáltató emberei. Mikor a helyszínre érkezek, nagy a sürgés-forgás, a katasztrófavédelem emberei tesznek-vesznek, morózus nézésű, nagyobb darab fiatalemberek intéznek valamiféle ügyet egy Audi márkájú személygépjármű mellett. Nem mondhatnám, hogy tekintetükkel túl sok szimpátiát árasztanak felém, de végül nem szólítottak meg.

De látni még több embert a házak környékén, kérdezgettem, mi történt, kikerülik a választ, inkább csak keseregnek és felelősöket keresnek. Velük nem jutottam sokra, ám olyan információ birtokába kerültem, hogy közvetlenül az utca bejáratánál üzemelő kocsma tulajdonosa szívesen megosztaná sokévi tapasztalatait. Felkeresem hát, készséggel fogad.

Hol van a NAV? Hol vannak a törvények betartva?

– ezek már az ő szavai.  Jelentős problémahalmazt sorol fel, szinte egy szuszra, alig győzőm rendszerezni.

Tudni véli, egy kínai vállalkozóval kötöttek a telepen élők megállapodást, miszerint ők elhordják a hulladékát, cserébe pedig kapnak némi vasat, melyet aztán a méhtelepen értékesítenek. A szemetet pedig a sorházak tövében helyezik el, holott illegális a szemét tárolása. Szintén fontos információ, hogy a major épületek önkormányzati tulajdonban vannak, a kocsmáros elmondása szerinte 2 évente sok millió forintért elhordják a szemetet,

de másnap minden újratermelődik.

Az áramlopásra rátérve, elmondta, sokat nem tudnak tenni, néha kijöttek az áramszolgáltató emberei, leveszik a kampót, még el sem hagyják a telepet, már újra ott is vannak.

Az önkormányzat miért nem tesz itt rendet? 30 éve itt orvosi rendelő volt, szép kis kertek, magyar emberek laktak

– folytatja, amiből egyértelműen kiderül, többségében cigány etnikumú családok lakják az épületeket.

A környék nem is túl biztonságos, főleg idősebbek számára, apróbb bűncselekményeket elkövetnek, főleg olyanokkal szemben, akik nem helyiek. Betörések, lopások, ezek előfordulnak. A házakban egyébként az ott tartózkodók 95%-a illegális lakásfoglaló, tehát nem fizetnek semmit, több milliós köztartozásuk van,

ennek ellenére 4 órán belül új lakást kaptak az önkormányzattól, letelepítették őket a Szalézi-lakótelepre. Le kell fotózni azt is két hét múlva, ott roncsautó lesz, rézégetés lesz, szemét kidobálva

– meséli nekem hüledezve.

Sőt, az áramlopásárt járna ugyan büntetés, de tapasztalat szerint a rendőrök nem viszik el őket. A kocsma tulajdonosa szerint egyértelműen az önkormányzat a felelős, mert, amint mondja:

ezek azt teszik meg, amit megengednek nekik.

És amint, mielőtt hazaindultam volna, még egyszer körülnéztem, úgy tűnik, igen sokat megengednek nekik.

Viszont kimondottan érdekelt volna, vajon az itt felmerülő problémákra milyen válaszokat ad az esztergomi városvezetés, így hát levélben fordultak hozzájuk, az alábbi kérdéseket megfogalmazva:

1. Tudtak-e arról, hogy illegális áramhasználattal élnek az ott lakók?
2. Tudtak-e arról, hogy a lakók nagy része illegális lakásfoglaló?
3. Tudtak-e az illegális szemétlerakásról?
4. Tudtak-e az illegális autóbontásról?
5. Ha igen, milyen lépéseket tettek ezek megfékezésére?
Válaszokat eleddig még nem kaptam, természetesen amint ez változik, közölni fogom olvasóinkkal.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);