Gödöllő egy szerethető kisváros a fővárostól északkeletre, ahol szívesen tehet bárki egy kellemes sétát, megtekintve a helyi nevezetességeket, elsősorban a Grassalkovich-kastélyt, vagy a modernitásában is impozáns Művészetek Házát. Az utóbbi napokban azonban nem ezen kulturális nevezetességek miatt került sok újság címoldalára a város, hanem az borzolta az itt élő szülők idegeit, hogy a város központi játszóterén két indiai férfi fényképezgette a helybeli gyerekeket. Ennek a mi szokásainktól merőben eltérő – ha erősebben szeretnénk fogalmazni, akkor elfogadhatatlanul szokatlan – cselekedetnek az indítékáról, visszhangjáról szerettünk volna többet megtudni, ezért a helyszínen tájékozódtunk.
Az első teljesen logikus kérdésre – mit is kerestek, milyen minőségben tartózkodtak indiaiak Gödöllőn? – a sajtóhírekből úgy értesültünk, hogy atlétikai sportolókról van szó, akik egy jó nevű hotelben – az Erzsébet Királyné Szállodában – szálltak meg. Megkerestük tehát a szállodát, de mindenféle informálástól elzárkóztak, még attól is, hogy megmondják, a sportolókon kívül indiai vendégmunkások is lakhatnak-e a szállodában. Tették ezt annak ellenére, hogy a közösségi médiában a szálloda marketingmenedzsere felajánlotta, hogy a két indiaival, illetve tettükkel kapcsolatban mindenkinek minden felmerülő kérdésére válaszol. A hölgyet nem találtuk meg személyesen a szállodában, de telefonos megkeresés után – megcáfolva a korábbi ajánlatot – mindenfajta megnyilatkozástól elzárkózott. Annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy
a szálloda tulajdonosa az önkormányzat, üzemeltetője pedig egy nagy nyugati szállodalánc.
Következő utunk a tér közepén álló, modern, valóban minden gyermeki igényt kielégítő játszótérre vezetett. Most is sok gyerek kapaszkodott élvezettel a mászókákon, csúszkált a fémcsúszdán, vagy fogócskázott önfeledten. A szülök – apukák, anyukák vegyesen – pedig a közeli kőpadokról figyelték őket, ezért néhányukat megszólítottuk, hallottak-e az esetről, illetve miként vélekednek a gyermekek fényképezéséről. Az néhány perc után látszott, hogy a szülök is két táborra szakadnak. Volt, aki egy kézlegyintéssel elintézte a dolgot – mondván az egészet csak a média fújta fel, fényképezzen távolból mindenki, amit akar -, mások viszont úgy vélekedtek, hogy nem igazán örülnek, ha gyerekeiket bárki, bármilyen céllal is fényképezgeti. Attól viszont mindkét tábor képviselői elzárkóztak, hogy gyerekükről bárki premier plánból készítsen portré vagy egész alakos képet, ez már a megértő, elfogadó szülőknél is kiverte volna a biztosítékot.
Érdekes módon – bár erről egyáltalán nem szólt a kérdésünk –
a legtöbben sokkal nagyobb problémát láttak az évszázadok óta velünk élő, jól behatárolható kisebbség viselkedésében, mint a Gödöllőn található indiaiakéban.
Pedig, hogy az indiaiak jelen vannak a városban, azt magunk is a saját szemünkkel láttuk, ez alatt az egy óra alatt is jó néhányan sétálgattak a város főterén.
Azt mondhatnánk, hogy gödöllői látogatásunk nem volt igazán sikeres, nem kaptuk meg azokat a hivatalos információkat, amiket szerettünk volna, de a negatív eredmény is eredmény. A nem nyilatkozás, az elzárkózás, a kétértelmű reakciók – a város polgármestere azt nyilatkozta, hogy a szállodában indiai sportolók is laknak, ebből találja ki, aki akarja, hogy a fényképezgetők vajon melyik státuszt képviselik – mind arra utalnak, hogy a helyiek szeretnék már elfelejteni az egészet, s egyáltalán nem örülnek annak, hogy egy ilyen eset kapcsán került be Gödöllő az országos médiába.
A politikusoknak azonban az a dolguk, hogy bármi közügyről– még akár apróságnak tűnő dolgokról is – véleményt mondjanak, kifejtsék meglátásukat az eset kapcsán. Jelen esetben két helyileg érdekelt mi hazánkos politikus, Bartha Barna vármegyei elnök és Antal Gergő, a gödöllői alapszervezet elnöke reagált az üggyel kapcsolatban lapunknak.
Antal Gergő meglátásait az alábbiakban foglalta össze: Egy felháborodott anyuka a Facebook közösségi oldalon megjelent posztja tette nyilvánossá a történteket, ezt kapta fel a média. Annak mindenképpen örülnünk kell, hogy van, aki hangot ad annak, ha valami nem tetszik neki. A posztjából az is kiderül, hogy a rendőrséget is értesítette a történtekről. Akárcsak ő, mi is kíváncsian várjuk, miképpen folytatódik, hogyan zárul ez az „ártatlan fényképezés”. Egyébként az anyuka a megkeresésemre közölte, hogy ő még nem kapott választ a rendőrségtől a levelére, de azt szeretné, ha szembesítenék az elkövetőkkel. Illetve azt is, hogy másoknak is feltűnő volt a két alak a játszótéren. Úgy érzi, ha a posztja miatt jobban figyelnek majd a szülők a gyermekükre, akkor már megérte felhívni az ügyre mindenki figyelmét. Általánosságban, de azért mégis az esethez kapcsolódva, felháborító és elfogadhatatlan a polgármesternek az a cinikus megnyilatkozása, hogy a helyieknek már hozzá kellett volna szokniuk, hogy sok külföldi van a városban. Ennél talán csak az volt szomorúbb, hogy az indiaiak mellé állva – mondván ő is szokott gyerekeket fényképezni –, megpróbálta teljesen elbagatellizálni a dolgot. Tudjuk, hogy az eltérő kultúrák találkozása konfliktusokhoz vezet, s ha elfogadjuk, hogy jelen esetben az intelligensebb, világlátott sportolok voltak az „elkövetők” – bár hangsúlyoznunk kell, jelen állás szerint, jogilag nem történt bűncselekmény -, akkor el lehet gondolni, milyen viselkedést várhatunk majd el az alig iskolázott, idecsábított bérmunkásoktól. Az is kérdés, vajon a messze földről ideérkezők tényleg nincsenek tisztában a mi szokásainkkal, vagy azok nem is érdeklik őket, mivel ha megsértik azokat, az nem jár semmilyen retorzióval számukra?
Bartha Barna az elmondottakhoz hozzátette: Látjuk, Nyugat-Európában mi történik, ezért a legjobb megoldásnak a zéró toleranciát tartom. Ne hozzon be hozzánk a kormány külföldről – főleg nem idegen kultúrájú, ázsiai, távol-keleti országokból – vendégmunkásokat, a munkaerő kérdését, átcsoportosítását tisztességes bérek fizetésével országon belül kell megoldanunk. Sajnálom, hogy egyenes beszéd, párbeszéd kialakulása helyett a helyi önkormányzat hallgatásba, semmitmondó nyilatkozatokba menekül. Az eltérő kultúrák találkozása mindig ütközést jelent, de nekem nincs problémám sem az indiai, sem más keleti vendégmunkással – feltéve, ha nem Magyarországra jönnek. Várja őket Németország, Franciaország, Svédország, sok más nyugat-európai ország évtizedek óta, s most látható, milyen sikeres volt számukra ez a projekt. Növekvő bűnözés, no-go zónák, állam az államban, terrorizmus, amiket a sokadik generációs bevándorlók követnek el. Köszönjük, mi egyikből sem kérünk! Hozzánk turistaként, tanulóként, sportolóként jöjjenek, így szívesen látjuk őket, de nem szeretnénk alkalmazkodni az ő – tőlünk eltérő – kultúrájukhoz. A konkrét eset kapcsán fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy mit érnek, mennyire becsülik a nőket és a gyerekeket Indiában. Valóban most egy – talán ártatlan – fényképezés történt, de nem szeretnénk megvárni, hogy később – arra hivatkozva, hogy náluk ez elfogadott – egyre súlyosabb, számunkra idegen és elfogadhatatlan tetteket vigyenek véghez.
A nyilatkozatok után elmondhatjuk, hogy bár nem valószínű, hogy az esetben szereplő indiaiak latinos műveltséggel rendelkeznének, mégis jó lett volna, ha idejövetelük előtt elolvassák és megfogadják a több ezer éves latin sentenciát:
Si fueris Romae, Romano vivito more; si fueris alibi, vivito sicut ibi! (Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak; ha máshol vagy, élj úgy, ahogy mások!)
Ha ez megtörtént volna, ez a riport sem született volna meg. Így viszont fel kellett hívnunk a figyelmet egy hópihére, ami felett, ha szemet hunyunk, lehet, hogy egy olyan lavinát indít el, mely mindnyájunkat elsodorhat, maga alá temethet. Aki pedig megmosolyogja ezt az aggódást, annak érdemes átlapozni a történelemkönyveket, sajnos elég intő példa található bennük igazunk bizonyítására.
Tölgyesi Tibor
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
