Sok magyar víznél már egyenesen titkolják, ha kapitális ponty akad a horogra, nehogy ők is a tolvajok célpontjaivá váljanak. Ugyanis a feketepiacon már külön üzletága van a kapitális pontyoknak, amelyekért több százezer forintot is elkérnek a rapsicok. A Pénzcentrum kíváncsi volt, hogy mi kerülhet ennyibe egy 25-30 kilós halon, és kik veszik meg ezeket az óriásokat. A Nébih és a Magyar Horgász Szövetség segített tisztába tenni a dolgokat.
Vélhetően mindenki találkozott a Nébih február végi felhívásával, amelyben egy gigantikus, 30 kilósra hízott ponty után kutattak, ugyanis az Állami Halőr Szolgálat szerint a halat korábban a Gyékényesi kavicsbánya-tavakból többször megfogták 2017-ben, a pontyóriás viszont 2018-ban már egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei halastóban bukkant fel. A fotók alapján a Nébih szakértői megállapították, hogy ugyanarról a gigantikus halról van szó, amely egy évvel korábban még a gyékényesi tóban túrta a kukoricát.
A gigaponty feketepiaci értékét a Nébih 700 ezer – 800 ezer forint körülre becsülte. A hatóság kéri azokat a horgászokat, akik tudnak valamit a hal jelenlegi lelőhelyéről, jelentkezzenek.
Mi kerül 800 ezerbe egy halon?
De mégis ki adna ki ennyi (vagy akár több pénzt) egy halért? Hogy többet tudjunk meg a kapitális pontyok feketepiacáról, vonatkozó kérdéseinket elküldük a Nébihnek, illetve a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (MOHOSZ) is. A hatóságtól többek között megtudtuk, hogy legális úton, tehát a halgazdaságokból szinte lehetetlen 25-30 kg-os pontyot beszerezni:
10-15 kg-os pontyok beszerzésére esetenként adódik lehetőség, ezek legtöbbször kiselejtezett anyapontyok, melyeknek anyahalként történő tartása – a szaporodóképességük romlása és a méretükből fakadó nehéz kezelhetőségük miatt – nem kifizetődő.
Tógazdasági körülmények között az is elképzelhető, hogy eleve nem képes minden egyed „kapitális” méretűre fejlődni. Feltételezésünk szerint a hosszú tartási idő, a számottevő tartási költség és a bizonytalan eredmény miatt nem foglalkoznak ilyen méretű halak nevelésével
– fejtette ki a Nébih a Pénzcentrum megkeresésére.
Hasonló információkkal szolgált portálunknak Dérer István MOHOSZ-főtitkár is, akik szerint a haltermelő tógazdaságok termelési szerkezete és üzleti logikája nem engedi meg ilyen méretű és korú példányok felnevelését. Azért nem éri meg nekik ekkorára felnevelni őket, mert ez hosszú évekbe kerül, nagyon magas a fajlagos költsége és az eshetőleges kockázatok, köztük a halbetegségek miatt a tartási kockázat is magas.
A MOHOSZ egyébiránt pont a fokozott halegészségügyi kockázatok, így az őshonos magyar halállomány védelme miatt tiltotta meg a szervezeti rendszerébe tartozó horgászszervezeteknek a külföldről származó halak telepítését is, ahonnan egyébként alkalomszerűen szintén lehetett közel ekkora halakat beszerezni
– tette hozzá a főtitkár, aki szerint azért is kerülhet százezrekbe egy-egy kapitális példány a feketepiacon, mert például
a profitérdekelt magántavak a forgalmukat így szeretnék fokozni, a nagy fogás ígéretével magukhoz vonzani a fizetős horgászokat.
A másik oldal az, hogy az előző kérdésnél említettek okán, legálisan ma nem lehet ilyen halakhoz hozzájutni. Így ezeket a valahol „hirtelen felbukkanó” kapitális halakat a korábbi élőhelyüknek számító horgászvizek nevelték fel hosszú évek alatt, „a becsületes horgászok óvó-féltő gondoskodása mellett”.
Azok a becstelen horgászok, akik viszont titokban áruba bocsájtják a kifogott nagyhalat nem „csak” jogszabályt sértenek, hanem egy közösséget is megkárosítanak, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt
– húzta alá Dérer István, majd hozzátette:
Ha már erkölcs, akkor szerintem az eszmei érték az, ami egy ilyen évek óta ismert halóriásnál kiugróan magas. Megjegyezni kívánom, hogy a jelenlegi szakmai ismereteink szerint egy 20 kg-os ponty intenzív tógazdasági körülmények közötti, magas fehérjetartalmú táppal történő előállítása az egynyaras korosztálytól legalább 7-8 év és 200 000 Ft költség. Tavaly egyik speciális jogállású haltermelő tagunkkal elindítottuk egy ilyen nevelési program előkészítését, de ez a horgászszervezeteknek szólna.
Honnan tudják, hogy ugyanarról a pontyról van szó?
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy egyáltalán miképpen lehet megkülönböztetni a kapitális méretű halakat egymástól. A Nébih elmondta, hogy a hal méretén és formáján kívül leginkább a testfelület pikkely borítottsága, a pikkelyek alakja és „mintái”, valamint az esetleges korábbi sérülésekből származó hegek lehetnek a legbiztosabb azonosító bélyegek. A hatóság szerint nincs központi adatbázis a gigapontyokról, de néhány halgazdálkodásra jogosult elkezdte gyűjteni és rendezni az általuk kezelt vizekben megfogott nagyméretű pontyok azonosítására szolgáló fényképeket.
Több fogás, több fénykép, több adat, több bizonyíték
– mondta ennek kapcsán Dérer István, aki emlékeztetett, a gyékényesi ponty esetében is a horgászok hívták fel a figyelmet arra, hogy a vizükből ismert pontyóriás eltűnt, majd hirtelen máshol bukkant fel. A főtitkár szerint ma már a horgászszövetség mellett egyre több horgászvíz vezet fényképes adatbázist, ismertebb nevén rekordlistát a halairól, s fontos tudni, hogy erre az említett bizonyítás mellett, tudományos igénnyel még számos más halgazdálkodási okból is szükség lehet.
Más óriásokat is visznek
A Nébih szerint leginkább a gigászi pontyoknak kél lába a hazai vizekből, hiszen ez a faj a legnépszerűbb horgászhal itthon – és megfelelő körülmények között a szállítást is jól tűri. Emellett Dérer István megjegyezte, hogy bár valóban az esetek 99 százalékában pontyokat lopnak ki a tavakból, de a MOHOSZ által tudottan amur és harcsa volt még célkeresztben – pont ezért lett a 133/2013. (XII.29.) VM rendelet aktuális mellékletében a felső méretkorlátozással is védett nagy pontyok halgazdálkodási értéke jelentősen, 15000 Ft/kg-ra emelve.
Lassan titkolni kell a kapitális halakat
A MOHOSZ közfeladat-ellátása keretében 2019-től már önállóan összesíti, kezeli a magyar horgászfogási statisztikát. Most van folyamatban a tavalyi adatok horgászszervezetek által történő feldolgozása, március 5-ig 4500 tonna fogás lett rögzítve. Ez azonban a legálisan elvitt halakra vonatkozik, az ellopottakra értelemszerűen nem – mondta Dérer István.
Egy másik vonulat a kifogott nagytestű rekordpéldányok fotózás utáni visszaengedése, ezekről a rekordlisták tudnak mesélni, ahol vezetik őket. Hogy mennyi ilyen hal kerül ki a magyar vizekből arra csak egy szimbolikus adat, hogy a legteljesebb hazai és közép-európai rekordlistát vezető Maconkai-víztározón és tórendszerén 2019-ben jóval 4000 felett volt a kifogott, majd visszaengedett 10 kg-on felüli pontyok száma
– hívta fel a figyelmet a MOHOSZ-főtitkár, aki egy érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet: a szövetség tudomása szerint sok helyen már egyenesen titkolják a hatalmas pontyokat. A kifogott kapitális halaknak azért nem csapnak nagy hírverést, hogy ne kerüljön vizük célkeresztbe, mert egy 24 órás védelem nélküli vizet a bojlis módszer segítségével meglepően gyorsan ki lehet fosztani Dérer István szerint.
Leszögezte, hogy a MOHOSZ elkötelezett az illegális halkereskedelem visszaszorításában és minden eszközt bevet ennek megakadályozására, s ennek érdekében a mintegy 1100 halőrével aktívan együttműködik az Állami Halőri Szolgálattal és a rendőrhatóságokkal.
Az egyre több elért eredmény ellenére az igazi visszatartó erő azonban az volna, ha a horgászok a „lábukkal szavazva” elfordulnának minden olyan horgászvíztől, ahová illegálisan betelepített, lopott halak kerülnek!
– nyomatékosított a főtitkár.
Forrás: Pénzcentrum
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
