Devizahitelek: a banki károsultak szervezkednek, a jogorvoslat várat magára

Két nyertes per, valamint rengeteg felfüggesztett bírósági eljárás: itt tart jelenleg a devizahiteles magyar százezrek helyzete az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-630/23. számú ítélete nyomán. Ez a nemzetközi jogi állásfoglalás a magyar Kúria számára adott fogyasztóvédelmi iránymutatást a devizában nyilvántartott hitelekkel kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételek kezeléséről, és egyértelműen kimondta, hogy a tisztességtelen feltétellel kötött szerződés érvénytelen, semmis.

A devizahiteles „közösség” több százezer családot jelent a magyar társadalomban. Jellemző, hogy csak az utóbbi pár napban harmincezren jelentkeztek be egy közösségi oldal devizás csoportjába, segítséget várva. A döntés számukra azt jelenti, hogy a devizakárosultnak a felvett tőkén kívül minden banki kamat, díj, költség visszajár, amit a törlesztés során neki felszámítottak. Csak a tőkét kell kifizetnie, amit a károsultak többsége már réges-rég, többszörösen megtett, tehát most a banknak kell visszafizetnie minden beszedett pénzt a tőkén felül.

A mai fiatalokra is kihat a 20 évvel ezelőtti eljárás

Van egy másik, jogorvoslatot kereső csoport is, huszonötezer taggal, és sok kisebb, néhány ezres csoport, nyilván átfedésekkel. De annyit jól mutatnak az adatok, hogy tengernyi a károsultak száma, akik most feleszméltek a beletörődésből. Ők legtöbbször az ötvenes-hetvenes generáció tagjai, akik tizenöt-húsz évvel ezelőtt, harmincas-negyvenes éveikben vettek fel néhány milliótól több tízmillióig terjedő, a bankok által devizában nyilvántartott kölcsönt. 

Az 50-es, 60-as generáció ügyes kifosztása miatt kell a mai 30-as 40-es generációnak kedvezményes lakásvásárlási hitelt kínálni a választás közeledtével: hiszen a szüleik nem tudtak gyarapodni, belerokkantak az akkor felvett kölcsönök törlesztésébe vagy elbukásába.

Pedig a felvett pénzt nem elherdálták, hanem a gazdaságba forgatták, legtöbbször lakást vagy autót vettek rajta, akkor is, ha szabad felhasználású kölcsönszerződés volt a közjegyzői okiratba foglalt szerződés neve. 

A devizaelszámolás volt a trükk

A devizahitelek kifutásának két-háromféle sémája volt: a végtörlesztés – általában két-háromszoros nagyságrendű végösszeggel –, a végrehajtás, ha a hitelfelvevő nem tudott tovább fizetni, vagy az eszközkezelőbe menekülés, ahol aztán újra visszavásárolhatják az elvett ingatlanukat. Ez utóbbi két „megoldás” megrendítő egyéni tragédiák ezrével járt. A házakat bagóért árverezték el, amibe sokan belebetegedtek, vagy öngyilkosok lettek. És vannak jó néhány ezren, tízezren, akik még most is törlesztik az eredeti kölcsönt, vagy a hitelkiváltó hitelt. A magyar nép ilyen nagyságrendű vagyontól való megfosztása talán a kommunista államosítás alatt ment végbe, soha máskor.

A turpisság a kölcsönök devizaelszámolásában, nyilvántartásában volt. Devizát a valóságban a bankok nem nyújtottak az embereknek, a kölcsönöket forintban adták, és az adósok forintban törlesztették, azonban a devizában számolták, ami már önmagában felveti a csalárdság gyanúját. 

A bankok becsalogatták az embereket az alacsonyabb kamattal, törlesztő részlettel, és a Bankszövetség megnyugtató nyilatkozataival, melyek szerint a devizás hitel biztonságos, nem fognak elszabadulni a törlesztő részletek. 

De elszabadultak, valószínűleg nem is véletlenül, hanem tőzsdemanipulációk nyomán, és erre számítottak is a bankok. A szocializmusban nevelkedett, pénzügyekben járatlan emberek viszont nem. A 2015-ös forintosítási törvények már körülbelül hatvan százalékkal magasabb árfolyamon nyújtottak lehetőséget a további árfolyamkockázattól megszabadulásra, olyan kölcsönök forinttal számolásának lehetőségére, amelyeket persze addig is forintban fizettek a kölcsönfelvevők.

Egyeztetések folyhatnak a kormánnyal a háttérben

A Kúria májusban jogegységi tanácsot állított fel korábbi devizás döntéseik, elsősorban a forintosítás törvényességének felülvizsgálatára, illetve a tisztességtelen feltétel kiejtése melletti érvényben tartás lehetőségének vizsgálatára, és felvetették az esetleges kártérítés lehetőségét is. Július 7-én, tegnap tárgyalták az ügyet, az eredményt meg nem tudjuk.

A kormány egyelőre kivár, bár nyilván tudja, hogy nincs sok ideje, ősszel á-t vagy bé-t kell mondani: a devizások nagyon sok ikszet jelentenek.

Vélhetően egyezkednek is a bankokkal, hogy ha elegendő hitelkérelem lesz a 2025. szeptemberétől igényelhető, három százalékos kedvezményes lakáskölcsönre, akkor a bankok talán hajlandóak lesznek leadni a tavalyi extraprofitjukból a mostani lebukás kártérítésére, ami egyébként érdekük is lenne, feltéve, hogy számít nekik a lakosság bizalma. A devizás ügyek rendezésére gyors, átfogó, és főleg kielégítő kormányzati intézkedésekre és parlamenti jogalkotásra van szükség, ha már az elmúlt évtizedben tétlenül nézték, hogyan süllyednek el magyar családok tízezrei a csalárd banki machinációk tengerében. Lózungokkal 2026-ban már nem lehet választást nyerni, a nép szeme, ha lassan is, de nyílik. 

Ezt tehetik a károsultak

A devizások feladata most az, hogy a szerződésszámukkal őszig kérjék ki a bankjuktól, vagy jogutódjuktól a szerződésük részletes elszámolását. A szerződésszámot meg lehet tudni a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásából is, ha már nincs meg otthon a papír. Ha pedig nem lesz kielégítő a banki elszámolás, kárrendezés, a tisztességtelenül felszámolt összegek visszatérítése, akkor perre kell menni. A 2015-ös törvények is akkor születtek meg, amikor tízezres nagyságrendben elindultak a perek a bíróságon, mert addig nem tűnt fel a Kúriának, hogy baj van a devizahitelek jogosságával. Mindenkinek jobb lenne, ha most ezt a cunamit nem vonná magára a magyar jogalkotó, azaz a Parlament, valamint a kormány és a jogalkalmazó bíróság.