daextlwcn_print_scripts(false);

Fogalmam sincs, hogy Magyarországon miért van bázisa a vadkapitalizmusnak és a globalizmusnak, hiszen hazánk minden tekintetben a nagy vesztesek közé tartozik, de úgy látszik, van az a propaganda, amibe a szépen csomagolt hulladék is eladható.

A minap kötött belém példának okáért egy ilyen díszpéldány. Ő a következő érveléssel próbált meggyőzni: “Ha ellenzed a globalizmust, akkor dobd bele a KÍNÁban gyártott telefonodat az ANGOL WC-be, majd zárd be a nemzetközi kapcsolatokat használó internetet és az Egyesült Államokban tervezett és Taiwanban gyártott számítógépedet. Majd hányd ki a Spanyolországból importált paradicsomot amit a szerinted “magyar” lecsóban volt.”

Nos, a helyzet az, hogy pontosan az a legfőbb bajom a globalizmussal és a kapitalizmussal, amit ez a derék illető pozitívumként felhozott. Igen, rendkívül zavar, hogy a nemzetet nem ismerő, hazátlan óriáscégek ahelyett, hogy tisztességes fizetést és munkakörülményeket biztosítanának az anyaország munkásainak, majd reális profitra tennének szert, inkább kiszervezik a termelést harmadikvilágbeli országokba a tetemes profit érdekében, vagy a harmadikvilágbelieket importálják be a fehér munkások lecserélésére. Nekik édesmindegy, a lényeg, hogy annyi pénzt vágjanak zsebre, amennyit csak tudnak, más nem mozgatja őket.

Mennyivel jobb lenne a világ, ha Európa nem kommunista Kína és az Egyesült Államok mindenkori kormánya fölött álló óriáscégek zsákmánya lenne, hanem erős nemzetállamok szövetsége, ahol a népek nem feloldódnak egy kevertfajú masszában, lealjasodva arra a szintre, ahol már az amerikai szórakoztatóiparból ömlő szemetet is “kulturális értékként” tartják számon, hanem valamennyien saját identitásuk és egyéniségük megőrzése mellett adnának egy kis darabot a nagy egészhez, amit aztán “európai kultúrának” lehetne nevezni. Mert mit adott nekik az ő “szép új világuk”? Beethoven, Wagner és Liszt helyett mesterségesen kreált “popsztárokat”, rappereket, van Gogh és Munkácsy helyett meg “modern művészetet”…

És igen, annak is örülnék, ha nem agyonvegyszerezett gyümölcsöket és zöldségeket etetnének velünk, meg teleinjekciózott, hormonozott húsokat, hanem magyar termelőktől vehetnénk magyar terményeket, és a háztáji gazdálkodást nem ellehetetlenítené, hanem támogatná a mindenkori kormány. Rosszabb minőségű ételeket eszünk, mint 100 éve, a zöldségek és gyümölcsök vitamintartalma a felére csökkent, a vizünk szennyezett, a levegő szintúgy, s ez minek köszönhető, ha nem a fékek nélkül száguldó “szabadpiacnak”? Amikor az ember, mint olyan, megszűnik, s fogyasztóvá degradálódik, ott csak egy cél marad: megvetetni és megetetni vele minden szemetet, amire egyébként semmi szüksége sincsen, de kiüresedett életét valamivel ki kell tölteni, hogy legalább egy pillanatra ne érezze a hiányt.

Az pedig tényleg az irónia csúcsa, hogy ezek a szabadpiacpárti liberál-kapitalisták a legnagyobb “környezetvédők”, akik folyamatosan ajvékolnak a marhák “károsanyag kibocsátása miatt”, elektromos autókat, meg szélerőműveket akarnak, közben éppen az általuk is támogatott gazdaságpolitika az, mely tönkreteszi a bolygónkat. A kínai kereskedőhajók, a magánrepülők olyan mértékben károsítják Földünket, aminek a töredékét se éri el Európa. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb szemetelők kontinensünkön éppen azok a mélyigénytelen tömegeket, melyeket ezek a derék liberál-kapitalisták importálnak tömegével, vagy élnek itt már több száz éve az integráció leghaloványabb képessége és szándéka nélkül. És pontosan ez a kapitalista szemlélet az, ami rávette az embereket, hogy évente cseréljenek telefont, amely arra ösztönzi a gyártókat, hogy építsék be a “tervezett elévülést” az árucikkeikbe, hiszen ami tartós, strapabíró, az üzleti szempontból nem jó.

Szóval igen, ha az a kérdés, hogy az érvelésben felhozott globalizmust lecserélném-e a nemzetek Európájának koncepciójára, a kapitalizmust pedig egy olyan gazdasági berendezkedésre, melynek nem célja a folyamatos növekedés, hanem a stabilitást és az embert helyezi a központjába, akkor a válaszom az, hogy bármikor. Habozás nélkül.

Gyebnár Dávid

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nyilvántartásba vételi okiratának száma: CE/22685-4/2020.
Szerkesztőség címe: 1132 Budapest, Victor Hugo u. 11., 4.emelet
Szerkesztőség elérhetősége: szerk@magyarjelen.hu
Főszerkesztő: Horváth Tamás
© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);