Hogyan hasznosíthatnánk jobban folyóvizeinket?

A vizek országa vagyunk, mégsem tudjuk megfelelően kiaknázni a folyóinkban rejlő lehetőségeket. Mit lehet tenni ez ellen? Erre keresi a választ Ádám György okleveles közlekedésmérnök.

Helyzetelemzés

Ha ránézünk Magyarország domborzati térképére, azt láthatjuk, hogy tele van vizes élőhelyekkel, folyókkal,  patakokkal, tavakkal. Mondhatnák azt is, hogy a vizek országa vagyunk. Ha ezt a 2022-es esztendőt tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy az előző megállapítás mellett – bár a környező országok ilyen jellegű helyzetét csak részben ismerjük – az egyik legszárazabb vidék lettünk a mérsékelt égövi országok között. Igaz, korábban is tapasztalhatták elődeink, hogy ciklikusan voltak nedvesebb szárazabb időszakok. A vízügyi tervezésben a ciklikusságot 50, 100 év távlatának vesszük. A Kárpát-medence egy félig zárt terület, néhány folyó (Duna, Dráva, Sajó stb.) külső területekről folyik be a medencébe, néhány belső területeken ered, de mindegyik - ha másik folyóval egyesülve is – kifolyik a medencéből. Ez az ország öntözését, vízmegtartását és a növényi kultúrák és az állatvilág élőhelyeit nagymértékben negatívan befolyásolja, mivel az ideihez hasonló száraz években csökkenti az öntözési lehetőségeinket, és csökken a talajvíz.
Sokszor felvetődött a kérdés, miért nem tartjuk vissza a kifolyó vizeinket a határ előtt és miért nem hasznosítjuk jobban az ország részére? Ha visszatekintünk az ötvenes évekre, azt láthattuk, hogy több csatorna épült a csonka ország területén is az öntözés, vízellátás érdekében (pl. a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna, amelyek a tiszalöki vízlépcső és erőmű által duzzasztott Tisza folyóból kapják a vizet, a Duna-Tisza között a Kiskunsági- és a Dunavölgyi-főcsatorna, stb.) Ezek mellett, ezekből kiágazóan sok mellékcsatorna is létesült a területek még jobb vízellátása, öntözése érdekében. Az egy másik kérdés, hogy a fenntartásukra, gondozásukra és hasznosításukra kevesebb gondot fordítottak, így ezek eliszaposodtak, növényszer nőtte be a medret, árokpartot. Sok esetben nem engedélyezett építmények is létesültek a szelvényben, vagy a védőterületen belül.

Azonnali intézkedések

Az előző szakaszban megemlített – főként a Duna-Tisza közötti úgy nevezett homokhátságban - szükséges beavatkozásokról beszélhetünk, mivel az elmúlt években és ebben az évben is ez az országrész szenvedte meg legjobban a szárazságot. Megfelelő elhatározás mellett az egész térségre kellene öntözési koncepciót kidolgozni.
Elsődleges teendő lenne a vízfolyások medrét és a védőtávolságokat felülvizsgálni, illetve az ott benőtt növényzetet és illegális létesítmények eltávolítását kezdeményezni, és a gátak állékonyságát felülvizsgálni.
A következőkben az iszapfeltöltődés, meder-helyreállítás, esetleges kisebb korrekciós munkák elvégzése szükséges. Ezen a területen az elvégzett munka után részben javul a helyzet, de csak a következő részben foglalt fejlesztések után lesz esélyünk nagyobb javulásra.

Távlati lehetőségek

A Duna-Rajna-Majna folyamok összekötése és hajózhatóvá fejlesztése régi terve az európai országoknak. A terv feltételezi, hogy végig vízlépcsők, zsilipek létesülnek az Északi-tenger és a Fekete-tenger között, hogy vízállástól függetlenül és minden időszakban teljesülhessen az elképzelés, amely nagy térségi gazdasági fellendülést is hozhat. A Kárpát-medencében ez a terv a Bős-Nagymaros tervvel kezdődött volna. A Szlovákiával közös megvalósítás a magyar fél hezitálása és felmondása miatt csak a bősi vízlépcső, vízi erőmű és új Duna meder létesítés valósult meg. A magyar fél a Nagymarosnál megépült létesítményeket el is bontotta a '90-es években.
Ezzel a Kárpát-medence további területén a megvalósítás és ezzel az állandó vízmegtartás, az energiatermelés és a minden időszakban való hajózhatóság, az öntözés lehetősége és az árvízveszély végleges megszüntetése hosszú évtizedekre lehetetlenné vált. Mellékhatásként a felszín alatti vízháztartás is romlott. Mit lehetne tenni hát a kialakult helyzet ellen?

A meglévő OVF és a VIZIG-ek adatai alapján a bősi vízlépcső után az alábbi Duna szakaszokon kellene vízlépcsőket és erőművet építeni:

• Gönyű és Komárom közötti térségben


• Budapest előtti, vagy utáni térségében szükséges lenne, de a Duna sok helyen történő szétválása (szigetek) miatt ez csak részletes tervezés esetében lehet megállapítani


• a Paks alatti térségben


• Dunaszekcső és Mohács közötti térségében

Az első és második térség szabályozásával elsősorban a budapesti állandó vízszintet lehet megtartani, a Paks alatti vízlépcső az elsősorban paksi atomerőmű hűtővíz állandóságát biztosítaná, a mohácsi térség a továbbengedett víz mennyiségét szabályozná.
Az egyes térségekben létesítendő vízlépcsők és erőművek hasznosságát az alábbi tényezők is indokolják:

• a szakaszonként megépített vízlépcsők a folyam árvizeit megszüntetik, szabályozási lehetőséget biztosítanak


• az áram termelését az országos hálózatban kiegészítő, kiegyenlítő lehetőségként tudjuk felhasználni a szélturbinák és a napelemparkok energia termelése mellett


• a hajózás a folyam teljes hosszában lehetővé válik zsilipelés mellett


• lehetővé válik a megemelt vízszint miatt a közvetlen csatlakozó csatornák révén a terület élővízzel való ellátása, és az öntözés lehetősége


• lehetséges további víztározók létesítése


• a felhagyott Duna meder árapasztó hatása jelentős


• a környező területek talajvízszintje megemelkedik, amely az élővilágnak túlélési esélyt jelent.

Kiemelt kép: Csodálatos Magyarország

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!