Úzvölgyi fejlemények - mi várható?

A Bákó megyei törvényszék pénteken összevonta azt a két pert, amelyek az úzvölgyi katonatemető átalakítására kiállított dormánfalvi építési engedély érvénytelenítését, és a temető eredeti állapotának a visszaállítását célozzák – számol be az MTI. 

Az egyik ilyen pert Csíkszentmárton önkormányzata és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat indította még júniusban, a másikat Valentin Ivancea, Bákó megye korábbi prefektusa. Az utóbbi perben született az összevonásról szóló végzés, melynek kivonata a romániai bíróságok portálján jelent meg pénteken. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek nyilatkozva kedvező fordulatnak tekintette a perek összevonását.

Hozzátette, az általa vezetett önkormányzat is kérte a belépését a perbe, és az azonos tárgyú perek összevonását. Ezt azért tartotta fontosnak, mert így a Csíkszentmárton, a Hargita megyei önkormányzat és a Bákó megyei prefektusi hivatal lesz a felperesek oldalán, míg Dormánfalva önkormányzata egyedül marad a másik oldalon. Kedvezőtleneknek ítélte viszont azokat a személycseréket, amelyek a Bákó megyei prefektusi hivatalban történtek.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által alakított kormány ugyanis leváltotta a szeptember végén kinevezett Valentin Ivancea prefektust, aki két pert is indított a dormánfalvi önkormányzat ellen a temetőügy miatt. Helyette Liviu Alexandru Miroseanut nevezte ki, aki 2009 és 2014 között a Bákó megyei kataszteri hivatalt vezette, 2014 óta pedig az országos kataszteri hivatalban dolgozott tanácsadóként.

Borboly szerint ez azért rossz hír, mert 2012-ben éppen a Miroseanu vezette bákói hivatal kezdeményezésére hozott Hargita megye számra hátrányos, Bákó megye számára előnyös döntést az országos kataszteri hivatal Úzvölgye területére vonatkozóan. Rossz hírnek tartotta azt is, hogy a kormány alprefektusi tisztséget adott Maricica Luminița Cosának, aki a katonatemető körüli konfliktus kirobbanása és elmérgesedése idején töltötte be a prefektusi tisztséget, és tétlenségével a dormánfalvi önkormányzatot hozta kedvező helyzetbe. Borboly hozzátette, a Valentin Ivancea által elindított pereket az új tisztségviselők nem állíthatják le, de megtörténhet, hogy csak színlelni fogják a pereskedést, nem tesznek sokat azért, hogy megnyerjék a pert.



Korábban még hivatalos kitüntetés is járt a kegyeletsértésért

Az elmúlt hónapokban nem túlzás azt állítani, tematizálta a magyar-román kapcsolatokat az Úz-völgyében történt események. Mint emlékezetes, a románok igyekeztek kisajátítani egy olyan katonai temetőt, ahol semmi jel nem mutat arra, hogy román katonák is nyugodnának, ennek ellenére emlékkereszteket állítottak, a nyár folyamán pedig felheccelt, emberi mivoltukból kivetkőzött román szélsőségesek támadtak az az ellen tiltakozó békés magyarokra, meggyalázva ezzel a temetőt és ott nyugvó katonákat – nemzetiségtől függetlenül.

Az ősz folyamán újra kiélesedett a konfliktus, hiszen ugyanazok a soviniszta körök jelentek meg a temetőben, (“román hadsereg” napja alkalmából), mint korábban. Milyen érdekes, ez az emléknap kizárólag az úzvölgyi temető azon részére koncentrálódott, ahol a nyár folyamán történtek a botrányos események, és ahol bizonyíthatóan magyarok, s nem románok nyugszanak.

Sőt, a helyi polgármester, Constantin Toma is felszólalt a rendezvényen, és felolvasták annak a 149 román katonának a nevét, akik szerintük ott nyugszanak, egy gyászszertartás keretén belül.

A provokációs jelleg egyértelmű, de jegyezzük meg:

amikor Constantin Toma hivatalos formában igenelte és fogadta el a primitív, kegyeletsértő barbarizmust, ugyanis mindezeken túlmenően kitüntetésben részesítette azokat, akik június 6-án elsőként hatoltak be, az élőláncot megkerülve a magyar temetőbe, hogy ott kiélhessék alantas ösztöneiket.

Nem mintha ne lett volna eddig is akár állami, hivatalos szinten a román állam kenyere a magyarellenes sovinizmus, de ezt kiemelkedően felháborítónak tartjuk. Szilárdan hisszük, ez a mentalitás nem felel meg európai, de általában véve semmilyen egyetemes morális szempontnak sem.

Azonban biztosak vagyunk benne, ezek az esetek nem elgyengítik, ellenkezőleg, csak még inkább felerősítik székely-magyar testvéreinkben a vágyat, hogy végre saját kezükbe vehessék sorsukat, és kiharcolják azt, mi jogosan jár nekik, az autonómiát.

A “nagy román hazafiak” pedig egyre leplezetlenebbül állnak Európa színpadán, és meggyőződésünk, fokozatosan egyre kevésbé tekintenek rájuk úgy, mint akiknek bármi köze is volna a valósan megélt, pozitív értékekben gazdag patriotizmushoz.

(MTI, szekelyhon.ro nyomán elemi.hu)