Képesek vagyunk magunk elé tűzni a szabadság valóban fontos kérdéseit, és ennek alapján ítéletet alkotni azokról a kihívásokról, amelyekkel szembesülünk? – tette fel a kérdést Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet a bécsi magyarság 1956-os megemlékezésén. Penk Tímea beszámolója.
Ausztriai magyar szervezetek tartottak közös emlékestet a bécsi Collegium Hungarikum épületében. Az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemiségét személyes beszámolókkal, zenés és irodalmi műsorral idézték fel.
Szilágyiné Bátorfi Edit Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete elsőként köszöntötte a megjelenteket. Felidézte, hogy Ausztria szoros figyelemmel kísérte az 56-os magyarországi eseményeket, amikor egy nemzet szembeszállt az elnyomással, fellázadt az idegen megszálló hatalom ellen.
– Hősként tekinthetünk azokra, akik életüket áldozták, vagy hosszas börtönbüntetést szenvedtek el a magyar szabadságért és önrendelkezés jogáért. Emlékeznünk kell mindazokra, akiket a forradalom leverése utáni üldöztetések külföldre kényszerítettek! – mondta a nagykövet, majd háláját fejezte ki azok iránt, akik önzetlen segítséget nyújtottak a magyaroknak. A bécsi magyarok közül sokan részesei voltak ezeknek az eseményeknek.
Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum igazgatója két jelentős történelmi esemény közötti összefüggésre hívta fel a figyelmet: míg 1956-ban sokaknak vértanúkká kellett válniuk, addig 1989-ben elég volt szemtanúnak lenni. Elmondta, hogy kortanúkat hallgathat meg, hiszen az édesapja pécsi orvostanhallgatóként részt vett az októberi forradalomban, ami öröm és kudarc is egyben.
Mentsik Szilvia – az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke és az Europa Club (EC) ügyvezető elnöke – betegsége miatt a szavait Sáskáné Nádas Ágnes, az EC vezetőségi tagja tolmácsolta.
– A mai vészterhes időkben a nemzeti emlékezet megőrzése fontosabb talán, mint valaha. A nemzeti emlékezet hatásos fegyver, hogy se lelki, se fizikai terror ne kaphasson teret soha többé Magyarországon – hangzott el.
Sáskáné Nádas Ágnes felidézte személyes kötődését, miszerint a Megmentett sorsok című kötet édesapja és nagyapja jegyzeteit dolgozza fel, akik többezer menekültet segítettek át a határon az osztrák menekülttáborokba. Saját versével emlékezett a hősökre és azokra, akik segítő kezet nyújtottak, melynek végső gondolata: „mindig van kegyelem”.
Kiss Judit Ágnes költő, író, tanár elmondta, hogy amikor egy történelmi regény írására kapott felkérést, 1956-ot választotta. Ebben személyes élményei is szerepet játszottak, hiszen gyermekkorában, a nyolcvanas években, nem szabadott beszélni a forradalom igazi arcáról. A hősies, megrendítő események között humoros történetek is felbukkantak. Akkoriban keletkezett az a vicc, hogy melyik volt a magyar foci legnagyobb éve? 1956, mert minden sarkon állt egy puskás öcsi…
– Folyamatosan kapunk felkéréseket az élettől, és mi döntjük el, hogy mit írunk belőle, milyen lesz a következő évünk és mit kezdünk a magyarságunkkal – hangsúlyozta Kiss Judit Ágnes.
A bécsi emlékest műsorait Aba-Nagy Zsuzsanna hárfaművész és zeneszerző produkciói kötötték egybe, aki Maros Rudolf szvitjét adta elő. A rendezvényen bemutatták a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület műsorát, valamint a bécsi Europa Club alapítójával, a nemrégiben elhunyt Dr. Smuk Andrással készintett interjúrészleteket. Verses műsorral lépett fel a Magyar Diákok Egyesületének képviseletében Tóth Domonkos, valamint az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének (AMAPED) diákjai.
Penk Tímea
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
