Egy gyermek életében rendkívüli traumaként jelentkezhet a szülők válása okán felmerülő viták elhúzódása, illetve a jogrendszer által nyújtott lomha és folyamatosan ismétlődő eljárások sorozata. Az alábbi interjúban egy olvasónk beszámolóját olvashatják, aki saját bőrén tapasztalhatta meg a magyar gyermek és családvédelem tragikomikus valóságát.
– Egy gyermekelhelyezési ügyről van szó?
– Igen! Az ügy egy gyermekelhelyezés, gyermektartással kapcsolatos gyámhivatali és bírósági eljárásokban lévő probléma, annak ellenére, hogy a magyar kormány állítása szerint „családbarát kormány” meg „gyermekvédelem” van az országban, holott ez nem igaz. Ez csak egy propaganda, az egész. Hatalmas lyukak vannak és jogi hézagok.
– El tudnád mesélni a te történetedet?
– Hát az én történetem…A gyerek már hatéves, így hat éve kezdődött. Hamar különváltunk a gyermek édesanyjával és folyamatosan akadályba ütköztem a kapcsolattartással. Hónapokon keresztül nem biztosította, megtagadta. A tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Bölcsődébe és óvodába is úgy íratta be a gyermeket, hogy nekem meg sem mondta hol van?
A Gyámhivatalnál kértem 2019 év végén, 2020 elején, amikor a gyermek kétéves volt, hogy segítsenek valamit, ugyanis az anyuka erőteljesen ellenem neveli a gyermeket és befolyásolja velem kapcsolatban. A gyámhivatalnál öt éven keresztül ütöttem az asztalt, de mindig azt mondták, hogy hülye vagyok és nincs igazam.
Időközben viszont odáig jutottunk, hogy pszichológus is megállapította a tiltott befolyásolást az anya részéről, továbbá indult ellene két büntetőeljárás kiskorú veszélyeztetése miatt. Az egyik bírósági szakaszban tárgyalás alatt zajlik, a másik még a rendőrség által nyomozati szakaszban van.
Lényegében az a probléma, hogy a bíróságon a gyermeket nevelő szülőt hatalmas előnyben részesítik (nem azt mondom, hogy feltétlen az anyákat ugyanis van olyan helyzet, amikor az apuka neveli a gyermeket és próbálja akadályozni a kapcsolattartást). Ami nálam igazán kiverte a biztosítékot az a legutóbbi kapcsolattartás újra szabályozására irányuló tárgyalás volt, ami 2023-ban indult, mert megkaptam azt a sablonos 2 hetente hétvégét és a szüneteknek a felét. Én akkoriban azonban külföldön dolgoztam és nem tudtam hazajárni csak 20 naponta 9 napra. Eleinte igyekeztem megbeszélni az anyukával, hogy amikor haza tudok jutni, hadd legyek a gyermekkel. Elvihessem óvodába, aludjon nálam. Ebbe ő azonban nem ment bele, (Nyilván, mert ha belement volt a velem szemben folytatott ellenneveléses harca kudarcba fullad)
Ezt megkontrázta a már korábban említett kapcsolattartás újra szabályozó perrel, ahol felügyelt kapcsolattartást akart kérni. Ez azt jelent, hogy egy gyermekjóléti központban egy 5×5-ös szobában kellett volna egy felügyelő jelenlétében a gyermekemmel találkoznom havonta egy-két alkalommal, alkalmanként egy óra hosszára.
Mindezt azért, mert én „nem tudom” tartani a két hetente egy hétvégét, ugyanis rendszeresen lemondtam az egyik hétvégét munkára hivatkozva. Én úgy gondolom, ha jelzem, hogy az elmaradt kapcsolattartási napokat szeretném pótolni (amelyeket nem azért mulasztottam el, mert nem volt kedvem menni vagy más elfogadhatatlan ok merült volna fel, hanem dolgoztam), akkor nem az a megoldás, hogy ráteszünk még egy lapáttal és szűkítsük le a kapcsolattartást még jobban, hanem keressünk egy megoldást, ami mindenkinek jó.
Erre a keresetre viszontkeresetként kértem, hogy a kapcsolattartás legyen havi egy alkalom, de az péntektől szerdáig terjedő időintervallum, ahol elviszem óvodába és a köztes időt együtt töltjük. A bíróság itt is kirendelt egy pszichológust, aki azt vizsgálta, hogy a kért kapcsolattartás módosítása indokolt-e vagy sem? Illetve megállapítható-e bármelyik szülő részéről az ellennevelés a másik szülő irányába? A szakértő megállapította az anya részéről a tiltott nevelést (mármint, hogy befolyásolja), illetve az általam kért kapcsolattartási formát javasolta.
Ennek ellenére a bíróság nem módosította a kapcsolattartást az én javamra (figyelmen kívül hagyva a munkavégzésemet), sőt elvette a szünetek felét mindaddig, ameddig a gyermek óvodába jár. Fellebbezés után a másodfok módosította ezt és szerencsére nem vette el a szünetek felét és módosította a kapcsolattartást az én kérésemnek megfelelően kisebb eltérésekkel.
– Jelenleg ez az aktuális állapot?
– Igen-Igen! De a gyámhivatallal kapcsolatban az volt még a problémám, hogy rendőrség a második anyuka ellen indított büntetőeljárásban jelezte, hogy van egy kiskorú veszélyeztetés és a gyermek testi-lelki fejlődését ez érinti. Ebben az esetben rendelkezésre áll a védelembe vételi eljárás. A gyámügy a rendőrség jelzésére kivizsgálta az esetet, meghallgatta a feleket, ahol mindent bizonyítani tudtam, és az anyuka tagadta a bizonyított tényeket. A gyámhivatal így el sem rendelte a védelembe vételi eljárást, mivel „nem állapítható meg” kiskorú veszélyeztetése. Ha a rendőrség elrendelt egy eljárást egy orvosszakértő szakvéleményére akkor a gyámhivatal hogy mondhatja azt, hogy nincs kiskorú veszélyeztetése?
– Amikor az elhelyezés történt automatikusan az anyukához került a gyermek, vagy az hogyan zajlott?
– Az anyuka adta be a kapcsolattartási és gyermektartási díj szabályozására irányuló keresetet még 2018-ban és ő kérte a kizárólagos szülői felügyeleti jogot. Nyilván én a gyermek érdekében belementem, mivel még csak hét hónapos volt. Az a helyzet állt fenn, hogy közös felügyeleti jogot akkor rendelt el a bíróság, ha mindkét fél kérte. Ez megváltozott 2023 januárjától, így a bíróság elrendelheti egy szülő kérésére is, ha azt indokoltnak látja. Ha 2018-ban lett volna olyan lehetőség, hogy egy szülő kérésére is elrendelik a közös felügyeleti jogot, akkor kértem volna.
– Tehát a gyermek így végig ebben a rendszerben nőtt fel? Hogy végig az anyánál volt és te alig tudtad látni, mivel külföldön dolgoztál?
– Tudtam volna látni, mivel hazajártam rendszeresen, de ez az anya által nem volt mindig biztosítva. Volt egy olyan időszak, amikor 2020 október és 2021 májusa között nem is láttam a gyermeket egyetlen másodpercre sem. Ez cirka 8-9 hónap, amikor nem láthattam a gyermekemet. Amikor elmentem hozzájuk sosem engedett be a covidra hivatkozva. (holott a gyermek életrendje változás nélkül folytatódott, de engem ezzel a kifogással tartott tőle távol)
– Pontosan nem ismerem a jogi szabályozást, de volt abban az időben ezzel kapcsolatban bármiféle jogi szabályozás?
– Igen volt! A Kúria is kimondta, hogy a covidra való hivatkozással nem lehet megtagadni a kapcsolattartást. (Főleg úgy, hogyha az ember nem covidos) Ezért kértem is kapcsolattartás pótlást a bíróságon, amelyet elsőfokon meg is ítéltek nekem. Ezt az anyuka megfellebbezte, de mire a törvényszék jogerőt adott volna ennek változott a kapcsolattartás szabályozása és a törvényszék arra hivatkozott, hogy mivel új kapcsolattartási formák vannak ők nem rendelhetnek el végrehajtást kapcsolattartás pótlása miatt korábbi esetekben. Így az a 9 hónapom elbuktam.
– Jelenleg hova tovább? Milyen eljárások zajlanak még?
– Az anyuka ellen van a kettő darab kiskorú veszélyeztetése miatti eljárás, illetve hat éven keresztül folyamatosan fel voltam jelentve zaklatásért, gépkocsi rongálásért, ajtózárszerkezet rongálásért, csendháborítás miatt. Az a lényeg, hogy nekem volt egy felfüggesztettem, ami 2019 februártól 2022 februárig tartott. Ebben az öt évben jöttek velem szemben a koholt, mondvacsinált feljelentések. Ugye, ha engem elítéltek volna ebben az időszakban, akkor megkapom a felfüggesztettért a fentiek miatt is a letöltendőt és neki az volt a célja, hogy a gyerektől eltávolítson. Mindenben felmentettek, nem követtem el semmit.
– Akkor az anyuka ellen indult eljárások még mindig folyamatban vannak?
– Igen, ugyanis egy kapcsolattartás folyamán elítélték, mert édesanyámat megütötte és fellökte. Az édesapját is elítélték ugyanezért a cselekményért, mert ő meg engem ütött meg a fejemen ököllel. Ők azok, akiket elítéltek már és pedig az, akit nem ítéltek el még soha.
– Az miben nyilvánult meg, illetve miben érezted azt, hogy az édesanya ellened hangolta a gyermeket?
– Az egész 2021 májusában kezdődhetett, amikor legelsőnek elhozhattam a gyermeket magamhoz ottalvásra. Nem volt semmi gond a gyermekkel. Jött a következő alkalom. Akkor már sírt a gyermek amikor elhoztam és csak akkor tudtam megnyugtatni, amikor már elhagytuk azt a konfortzónát ahol laknak. Kérdeztem tőle, hogy miért sír? Ekkor azt mondta, hogy „Anyuci azt mondta, hogyha elmegyek veled ő szomorú lesz és sírni fog.”. Az anyuka így egyfajta érzelmi zsarolást használt.
További alkalomkor, amikor mentem érte és szintén sírt, hiába mondogattam neki, hogy „Tudod, hogy szeretlek, mama és papa is szeret.” akkor ő azt válaszolta, hogy „Anyuci azt mondta, hogy nem szeretsz.”.
A legdurvább, ami történt életemben még 2021 júliusában volt. Hazavittem a gyermeket és nem volt semmi, majd két nap múlva csörög a telefonom a szegedi járásbíróságról, hogy holnap meg kellene jelennem ott. Jeleztem, hogy éppen külföldre tartok munka miatt és nem fogok tudni megjelenni. Érdeklődtem, hogy miért kellene mennem? Azt a választ kaptam, hogy ideiglenes távolságtartás kértek rám és ha nem megyek el nélkülem is megtartják a tárgyalást, de ezzel lemondok a védekezési jogomról. Emiatt lemondtam a külföldi munkát, de korábban semmilyen felszólítást nem kaptam arról, hogy nekem be kell mennem és egy nappal előtte szóltak ilyen módon.
Amikor bementem a bíróságra, akkor mondták el, hogy a feljelentést tárgya az, hogy bántalmaztam a gyermekemet amikor én visszavittem a kapcsolattartásról és erről nekik fényképfelvételük van, amelyet orvos is igazol. (amelyek nem voltak egyértelműek). A bíróságon mutattam a fényképet arról, amit aznap küldtem édesanyámnak, amikor a gyermek kiszállt a kocsiból. Azon nem volt fellelhető a gyermeken semmilyen lila folt, vagy nyom. A bíró ennek ellenére azt mondta, ő nem tudja megállapítani, hogy van-e rajta bármi sérelmi nyom, vagy nincs ezért elrendeli a 30 napos távolságtartást a gyermekre is és az anyára is.
Az anyára azért rendelték el a távolságtartást, mert elmondása szerint én egy hónappal ezelőtt azt mondta neki, hogy „megöllek”. Ezt azonban semmilyen módon nem tudta bizonyítani és egy ügyvéd ismerősöm mondta, hogy ezt a bíróság mindig elrendeli, ugyanis, ha történne is valami akkor a bíróság „mossa a kezeit, mivel ők intézkedtek”.
– Tehát ez egy kiskapu annak, aki hasonló helyzetben van és nem akarja látni a másik szülői felet, akkor bemond egy ilyet és 30 napra meg is szabadult minden „problémától”?
– Így van! Ezt is megfellebbeztem és a törvényszék itt is igazat adott nekem és eltörölték a távolságtartást.
– A sok hamis vádnak nem lett eddig következménye?
– Most lesz! Az ügyvéddel összegyűjtünk öt évre visszamenőleg mindent és személyiségi jogi pert, illetve kártérítési pert indítunk.
– Szerinted a te esetedből kiindulva milyen képet fest ez a magyar gyermekvédelemről? Mennyire igaz az kormányzati állítás, hogy itt a gyerek az első?
– Nincs gyermekvédelem és családbarát kormány. Ez is csak egy választásokra felhasznált propaganda, hogy ezzel is szavazatokat gyűjtsenek. Azt nem mondhatom, hogy minden bíróság, hatóság, gyámhivatal és dolgozó elfogult és hibás döntéseket hoznak, de túlnyomó részben alkalmatlanok a munkavégzésükre.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
