Vitéz Jány Gusztáv vezérezredest, a Donnál sokat szenvedett, ám mindvégig hősiesen helytálló magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokát az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere, Vörös János 1945-ben lefokozta, és kizárta a honvédségből. Önkéntes hazatérése után letartóztatták, s mint háborús bűnöst kivégezték. Csarnai Márk véleménycikke.
Ezeket az információkat eddig is tudtuk, ám Jány Gusztáv személye, s tiszti múltja árnyaltabb annál, mint amit évtizedeken keresztül terjesztettek róla, s őszintén kimondva: valótlanul!
Jány Gusztáv lefokozása, és a hadseregből történő kizárása jogszerűtlen volt. Az államfő által adományozott rendfokozatot ugyanis miniszteri rendelettel nem lehetett volna elvenni. Mindazonáltal az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Moszkvából irányították, és a szovjet megszállók uralma alatt alakult meg. Ebből kifolyólag illegitim volt, így Vörös János rendelete is illegitimnek tekintendő.
1947-es pere – ahogy a háború utáni valamennyi népbírósági per – koncepciós eljárás volt.
Jány Gusztáv felett nem hadbíróság ítélkezett, hanem a Budapesti Népbíróság. A népbíróságok azonban külső nyomásra jöttek létre – képzetlen apparátussal –, amelyek kommunista befolyás alatt álltak. Jány Gusztáv ügyét olyan népbírák tárgyalták, akik egyrészt nem ismerték a katonai viszonyokat, másrészt pedig politikailag elkötelezettek, vagyis részlehajlóak voltak.
Vélt bűnösségét – hogy szovjet hadifoglyokat, civileket, munkaszolgálatosokat öletett meg – ellentmondásos tanúvallomásokkal próbálták bizonyítani. Halálos ítéletét is politikai utasításra hozták meg. Bűne mindössze annyi volt, hogy a Magyar Királyi Honvédség tisztjeként a Vörös Hadsereg ellen harcolt (az ellen a Vörös Hadsereg ellen, amely ellen a magyar nép 1956-ban szabadságharcot vívott a pesti utcákon), a parancsot szentírásnak-, a hűséget pedig erénynek tartotta. Mindezen érdemek a győztesek szemében bűnnek számítottak, ám tudjuk, hogy a történelmet mindig a győztesek írják, vagy hogy egy örök klasszikusból idézzek:
a történelmet azok írják, akik felakasztják a hősöket.
Jány Gusztáv koncepciós pere – 1947
Jány Gusztávot végül olyan bűnökért ítélték halálra és végezték ki, amelyeket nem követett el. Ez az eljárás nem volt példa nélküli. Háborús bűnösként ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre Hóman Bálintot is, ám kérdés, hogy egy kultúrpolitikus hogyan és milyen módon tudott háborús bűnöket elkövetni?
A háborús bűncselekményeket igazoló tanúvallomásokat azonban utólagosan vették fel, meghamisították, illetve kényszerítő eszközök alkalmazásával csikarták ki a szovjet hadifogságba esett magyar tisztektől.
Mindezekkel a Szovjetunió legitimálni igyekezett Magyarország megszállását. Ezen jegyzőkönyvek hitelessége erősen megkérdőjelezhető.
Szokás őt mind a mai napig „doni hóhérnak” nevezni az 1943. január 24-én kiadott hadparancsában elhangzottak végett: „Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul.”
Akik ez alapján igyekeznek Jány Gusztávról véleményt alkotni, azok nem tesznek egyebet, mint egy nekik tetsző rész kiragadásával annak a hamis mítosznak a látszatát keltik, miszerint a Horthy-korszakban vágóhídra küldték a magyar katonákat.
Ez nem több, mint a destruktív marxista történelemszemlélet továbbéltetése. Jány Gusztáv ezt a hadparancsát azonban 1943. március 12-én visszavonta és mint írja: „Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hű kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végső győzelem órája üt.”
Jány Gusztáv nem volt háborús bűnös, hiába aggatták rá a kommunista újságok a legalávalóbb rágalmakat. 1946-ban önszántából tért haza Németországból. Döntését az alábbi szavakkal indokolta: „Ha egyetlenegy magyar, ártatlanul vádolt katonának könnyítem a sorsát azzal, hogy odahaza megtudják az igazságot a második hadsereggel kapcsolatban, akkor bármi történjék is velem, azt szívesen és örömmel vállalom.” Sorsát önként vállalta a bajtársaiért, noha sejtette, hogy ki fogják végezni. Kegyelmet azonban nem kért az ítélet meghozatala után. Utolsó gondolatai ezek voltak a családtagjai felé:
Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus.
Mindezek hűen ábrázolják vitéz Jány Gusztáv erkölcsi nagyságát, s őszintén reméljük, hogy 1993-ban bekövetkezett jogi rehabilitációja után végre valahára visszakapja az őt megillető rendfokozatát.
Csarnai Márk
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
