„Jó eséllyel a Fidesz embere Magyar Péter”

Több évtizedes tapasztalattal, széles rálátással rendelkezik az események vonatkozásában, éppen ezért kérdeztük az MSZP mostani mélyrepüléséről illetve Magyar Péter igencsak több mint „érdekes,” üstökösszerű pályafutásáról Szanyi Tibort.

Valamikor magas tisztségeket töltött be az MSZP-ben, ma az ISZOMM párt elnökeként vesz részt a hazai politikai életben. Válaszai – ha nem is mindenben egyeznek szerkesztőségünk álláspontjával –remélhetőleg sokakat el fognak gondolkodtatni.

– Ön országosan ismert politikus, de azt is tudjuk, hogy igazán a saját választókerületében vált népszerűvé. Hogyan tekint erre a mikrokörnyezetre?

– Itt, ahol most ülünk – Újlipótvárosban – négyszer lettem megválasztva egyéni képviselőnek, ráadásul mindig elég jelentős léptékben és mértékben. Ez azt is jelenti számomra, hogy itt egy nagyon kiforrott területi közösség van, és az önkormányzatot is ide értem. Az önkormányzati képviselőket, a polgármestert, a civil szervezeteket, és ennek a kommunikációnak része az országgyűlési képviselő is. Itt mindenki beszél mindenkivel, az ember világosan tudja, hogy mit kell képviselnie, ezért itt tényleg élvezet képviselőnek lenni.  Aztán amikor – azért ez egy álmom is volt valahol – nyílt egy lehetőség arra, hogy európai parlamenti képviselő legyek, éltem ezzel a lehetőséggel. Ez a lehetőség az MSZP EP-listája volt, őrült szívesen csináltam az ottani munkát, semmi panaszom nincs a történetben.

– Annak idején magas pozíciót töltött be az MSZP-ben, ami egykor népszerű kormánypárt volt, ma pedig a névtelenségbe süllyedés határán táncol. Mit gondol, mi volt az oka ennek a látványos zuhanórepülésnek?

– Már 2009-ben elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon merre vezet az az út, ahova az MSZP ment? Ez az SZDSZ-szel való szoros kapcsolódás. Egy ilyen testidegen, liberális-baloldali házasság, mert a liberális, meg a baloldali gondolkodás, ugyan tűz és víz, de ők valahogyan mégis megtalálták egymást. Nevezhetjük akár kényszerházasságnak, de akkor is egy házasság volt, s úgy éreztem, hogy – akkor már az SZDSZ erősen leáldozóban volt – ez a kapcsolat annyira megviselte, annyira megváltoztatta az MSZP-t, hogy tulajdonképpen maga is letért a baloldali útról. Ezáltal lett belőle egy olyan szervezet, ami egy erősen kritika nélküli kapitalista bázison egy nagyon liberális felfogással bírt.

Azt kell, mondjam, hogy az SZDSZ örökségét a hátunkon hurcolva ment tovább az életünk. Gondolok a Gyurcsány, vagy a Bajnai reformokra, amiben ők gyakorlatilag egyfajta polgári baloldalt álmodtak meg. Tehát egy működő kapitalizmuson alapuló baloldaliságot, ami fából vaskarika. Nem gondoltam – s ma sem gondolom azt – hogy ez valami megvalósítható dolog lenne.

Szintén még 2009-ben volt, amikor elkövettem azt az írásművemet, aminek a címe: Balra magyar! Ez egy harmincvalahány oldalas tézisfüzet tulajdonképpen, s arról szól, hogy én mit értek a modern, európai típusú baloldaliság alatt.

Elmondhatom, hogy elég szép sikereket arattam vele a pártban, s jelentős tábora lett ennek a gondolkodásnak. Ám jött 2010-ben az a brutális választási bukta. Csak pont itt, a XIII. kerületben tudtunk egyéniben nyerni az MSZP színeiben, az egész országon belül. Akkor mondtam azt: Látjátok gyerekek, ezért kellett volna balra menni – ahogy én javasoltam – hogy ezt elkerüljük.  Ezek után megbíztak engem azzal – 2010-től – hogy az elnökségi tagja legyek a pártnak.

Újabb két év telt el, s 2012-ben Mesterházy Attila meg akarta, és meg is erősítette magát a pártelnöki poszton. Én kihívóként jelentkeztem, és mondtam is az Attilának: Figyelj, ez jót fog tenni mindenkinek, hiszen tisztázni kell alapvető kérdéseket ezen az elnökválasztáson az MSZP-ben. Elsősorban azt, hogy egy polgári, vagy egy közösségi úton akar-e a párt szerveződni, a továbbiakban? Mesterházy ugyan nyert ellenem, de azt is mondta, hogy a programomnak néhány sarkalatos elemét nagyon szívesen beemeli a pártprogramba. Emiatt én is úgy éreztem, hogy elértünk valamit, hiszen egy csomó minden majd érvényesülni fog. Ez nagyjából így is volt, hiszen az MSZP a legutóbbi csúcsát, azt pont a Mesterházy Attila elnöksége idején, 2012-13-ban érte el. Akkor majdnem lőtávolságra voltunk a Fidesztől. Olyannyira, hogy harmincvalahány, kontra negyvenvalahány százalék volt az MSZP-Fidesz mérleg.

– Mi okozta a későbbi lemaradást?

– Igen, ekkor jött egy nagy törés. Mesterházy bejelentette, hogy a tárgyalásainak az a summázatja, miszerint kell az összefogás más ellenzéki pártokkal. Hiába mondtam, hogy nekünk nem erre van szükségünk, hanem növekedésre, hiszen nekünk egy karakteres önálló gondolatkörünk van, mint baloldal pártnak. Nem érdemes a többi polgári liberális mozgalommal egyesülni, mert ez visszavet majd minket az SZDSZ-s idők szintjére. Ezzel együtt sajnos nem nekem lett igazam, hiszen nagyon erős volt az összefogás iránti nyomás a liberális média részéről, a budapesti értelmiség részéről, a DK is szervezte ezt a tömegekben. Az összefogás elve győzedelmeskedett.

Beláttam, csatát vesztettem, hátraléptem egy kicsit. Ekkor jött a brüsszeli öt évem európai képviselőként 2014-2019 között. Kikerülve azt láttam, hogy Európában van egy baloldali hullám. Például az Osztrák Kommunista Párt effektív tarol Ausztriában, a városokban, és a nagyvárosokban. Egy témájuk van, a lakhatás ügye, de ez olyan elképesztő tömegvonzást csinált, hogy Linz és Salzburg már gyakorlatilag az ő kezükben van. Tehát láttam, hogy egy ilyen témával is lehetne nagy sikereket elérni, mondtam is, a pártvezetésnek, hogy lakhatás, munkabérek, ezek a dolgok, amik fontosak. Ehhez mérten minden másról volt szó nálunk, csak ezekről nem.

Kint létem alatt itthon változott a vezetés. 2014-ben Tóbiás József lett az elnök, aki tulajdonképpen baloldali elkötelezett volt, majd 2016-tól Molnár Gyula elnöklete alatt az MSZP visszament azon az úton, amin eddig előre ment. 2018-ban jött egy újabb nagy bukta, s ekkor ismét jelentkeztem pártelnöknek, azzal, hogy gyerekek, ezt tényleg nem lehet így csinálni, hadd vegyem én kézbe a dolgokat! Ehhez mérten alelnökké választottak. Mondtam jó, ezzel is lehet mit kezdeni, hajrá, csináljuk! Sajnos viszont egy teljesen elhibázott EP-kampányt agyalt ki a pártelnök,  lévén kizárólag az összefogásosdit erőltette.

A mi hazánkos képviselő fejlesztéseivel kampányol a miskolci baloldal

Igaz, hogy csak a Párbeszéddel, de ezt akkor is hibásnak éreztem. Ebben a kampányban gyakorlatilag nem is látszottam, engem minden eszközzel távoltartottak. Az akkori közvélemény-kutatások olyan 12 százalékra becsülték az MSZP-t, aztán lett belőle 6,31 a választáson. Nyilvánvalóan ez összesen egy mandátumra volt elég, ami gyakorlatilag egy tragédia volt. Mivel a pártelnök volt az első a listánkon, ő döntötte el, hogy ki legyen az az egy, s az nem én voltam! Ősszel aztán önkormányzati választások voltak, ahol nagyon cifra eredmények születtek. Kimutattam nekik, hogy ugyanezek a szavazóköri eredmények országgyűlési képviselői helyekre vetítve konkrétan háromnegyedes kudarcot jelentene, ők meg azt mondták, hogy győztünk.

Hát nem – hajtogattam – értsétek meg, hogy nem győztünk, hanem ellenkezőleg, sokkal rosszabb eredményt produkáltunk, mint bármikor máskor! Ám ők elkezdtek ünnepelni, elkezdték egymást vastagon, zsebből kifizetni, később is csak a megszerezhető zsíros posztok érdekelték őket. Az, hogy ez a párt politikailag hova fejlődik, hova megy, mi lesz az országgal, az nem volt számukra fontos. Ekkor mondtam – mivel ezt egy hullarablásnak minősítettem – hogy számomra ebből elég! Otthagytam őket, s egy új baloldali pártban – ez az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) – folytattam a politizálást!

– Ön baloldalinak vallja magát, pedig lássuk be, ez itt az egykori szocialista országokban ma nem igazán hívó szó.

– Igen, mert erőltetve csak a nehéz dolgokra emlékezünk, de amíg 1960 és 1990 között éves átlagban 75 ezer lakás épült ebben az országban, addig az idei évben ez a szám nem fogja elérni a tízezret. Hát azért az évi 10 ezer meg a 75 ezer között van különbség. A lakásépítések száma az elmúlt 20-30 esztendőben lehetett 10-12-15 ezernyi évente, de 20 ezer fölött nem volt sosem. Tehát elképesztően drámai szociális értelemben a helyzet. A lakásügy egy nagyon fontos dolog nekem, de ez még messze nem minden…

Visszatérve a politikai pályámhoz, elhatároztam, hogy csak olyan emberekkel fogok baloldalt építeni, akik szintén baloldalt akarnak építeni.

Ez pedig nem az, hogy innen jön egy kis liberális, onnan valami más, amonnan pedig még újabb más. A vegytiszta baloldali gondolkodás messze nem az, mint amit ma annak hazudnak – a Kádár- korszak, vagy a Szovjetunió – semmi köze nincs ráadásul a neomarxizmushoz sem. Hanem ez a mindenféle jelzők nélküli, vegytiszta baloldaliság: szabadság, egyenlőség és a tőke uralmának, vagyis a kizsákmányolásnak a tagadása.

– Kikkel tud ezen a téren együttműködni?

– Tulajdonképpen kettő plusz kettő olyan embert tudok mondani ebben az országban, aki részese, ennek az építkezésnek. Elméleti szinten Krausz Tamás és Schiffer András aktívan és nagyon sokat tesznek bele ebbe a dologba. Kevésbé aktívan, de szintén nagyon-nagyon hasznos tevékenységet végez Antal Attila, illetve Andor László.

– Milyen visszajelzést kapott a választásokon, van igény az önök által képviselt eszmeiségre?

– Annál jóval nagyobb igény van, mint amennyi a 2022-es választási eredményekből lejött. Gyakorlatilag az történt, hogy a velünk szemben alkalmazott sajtó- és média karantén ellenére országosan alulról nyaldostuk az egy százalékot, de ehhez hozzá kell még tenni, hogy sajnos nagyon kevés jelöltünk volt. 49 jelöltünk volt a szükséges 71-hez képest, tehát nem tudtunk országos listányi jelöltet kiállítani. Mindenféle közvélemény-kutatások vannak, amelyek attitűdöket mérnek.

Mi azt láttuk, hogy olyan 35-40 százalékos igény van a baloldali értékrend megtestesítésére. Persze ezek inkább felületes kutatások, ám ha azt kérdezik, hogy mi legyen, inkább szocializmus, vagy inkább kapitalizmus, akkor 40 százalék azt mondja – vagy még akár több is – hogy inkább szocializmus. Ez azt jelenti, hogy százalékosan kétszámjegyű a baloldali gondolkodás támogatottsága, de amikor egy baloldali párt bejelentkezik, tessék, lehet ránk szavazni, akkor gyakorlatilag marginálisra szűkül.

Ennek az oka alapvetően a pénz hiánya, ezt nem tudjuk máshogy magyarázni. Mi láttuk a többi pártnak a kampányköltéseit és eredményeit, egyértelmű, hogy szoros összefüggés van köztük. Nálunk fillérek jutnak egy-egy szavazatra, a többiek, a közpénz-tengerekből működő és kampányoló pártok ugyanezt sok-sok ezer és millió és milliárd forintból oldják meg.

Toroczkai László: Így tesszük boldogabbá és gazdagabbá Magyarországot! (+VIDEÓ)

– Vannak, akik ezt igyekeznek cáfolni, s utalnak a semmiből előretörő Magyar Péter féle Tisza pártra.

– A tény mégis az, hogy nagyon szoros korreláció van a pénz és a sikeres szereplés között. Magyarnál is. A kampány alatt nem feltétlenül a plakátok számára, még csak nem is a Facebook költés mértékére kell gondolni, hanem arra, hogy mennyi időn át tudja valaki a vizuális jelenlétet fenntartani. Tehát az ismertség nyilván fontos tényező, de ugyanígy fontos a folyamatos jelenlét is minden vonalon. Magyar Péter eddigi költései jól láthatóan a több százmillió forintos zónában vannak. Sikerét sokan sokféleképpen magyarázzák, én úgy látom, hogy ez a jelenség a magyar társadalom bűnbánása.

A társadalom kerített magának idolként egy bűnbánó figurát, – vagy látszólag bűnbánót – mert tulajdonképpen az ő hibái – mondjuk úgy, hogy gerinctelensége –  sajnos a társadalom jelentős hányadára jellemző. Ami azt jelenti, hogy az emberek túl sok kompromisszumot kötöttek az elmúlt években, sok mindent szolgáltak ki az elmúlt 14 év alatt. Behunyták a szemüket, amikor a Fidesz nyomult. Ráadásul a kormányoldalnak nagyon nagy hátszele volt az a pénzügyi aranykor, ami gyakorlatilag a 2007-2008-as válságot követően egészen a pandémiáig tartott. Olyan elképesztő pénzbőségben – értsd: európai összegekben – úszott a Fidesz, sőt, a társadalom is egy ideig, hogy ilyen nem is volt még a magyar történelemben, soha. Ezen oknál fogva a nép belenyugodott, hol ebbe, hol abba, hol amabba a megszorításba, jogok elvételébe, stb.

Például a rendszerváltás óta csak és kizárólag a munkavállalók kárára változtak meg a munkaügyi szabályok. Egyetlen olyan esetet sem találtam, ami azt mondta volna, hogy itt valamit javult a munkavállalók helyzete. Mindig a munkaadónak a javára történik valamilyen intézkedés. S ugyanez volt a szabadságunkkal, a szellemi fejlődésünkkel. Szinte kizárólag az elhülyülés felé mennek a dolgok, a kultúrában, az oktatásban ezer egy nyoma van ennek a történetnek. Persze a nép lassan rájön arra, hogy igen, lehet tunyulni, meg korrumpálódni – a korrupció elviselése is egyféle korrupció – lehet lezülleni, csak előbb-utóbb jön a nyakleves.

A Fidesz toporgott a maga korrupciójában, de addig nem kezdett el fájni az ő lopásuk, amíg csak azt lopták el, ami kívülről jött. Amikor viszont elzárták az uniós pénzcsapokat, túlcsordult ez a dolog, és a mi húsunkból, a mi zsírunkból loptak, és ez már fájó volt. S az előbb említett nyakleves megérkezett számunkra a jelenlegi gazdasági helyzetünk formájában, plusz azokkal a látványosan gyatra mutatókkal, hogy szinte mindenben az Európai Unió összehasonlító listáinak a végére kerültünk. Egy lelkiismeretes, tiszta embernek nincs esélye ebben a közegben, ezért nagyon könnyen ráugorhatott a néphangulatra egy olyan figura, aki ugyan nyakig sáros az elmúlt 15 év kialakításában, most viszont azt mondja, hogy megváltozott, és mostantól mást akar.

Ezt a hatást más nem képes kiváltani, mint egy eddig politikailag inaktív, de a rendszer disznóságaiban tövig benne álló ember, akinek a támogatása révén egyféle feloldozást élveznek az emberek, és így megbocsátanak saját maguknak is. Erre mondtam azt, hogy ő tulajdonképpen az elmúlt másfél évtized bűnbánata. Az, hogy vajon ez a bűnbánat meddig tarthat, nehéz megmondani, de a nagyobbik esélyt én arra adom, hogy hamarosan elporlad, hiszen ez az ember csak egy erősen hájpolt szemfényvesztő.

– Egy ilyen alak feltűnése sajátosan magyar jelenség?

– Egyáltalán nem, ezek nem ismeretlen dolgok, csak mi Magyarországon nem nagyon tudunk róluk. Bulgáriában is volt egy fickó – egy ottani Hofi-féle, csak modernebb kiadásban – aki olyan tarolást végzett a többi párt rovására, amihez képest Magyar Péter gyenge kezdő. Egy humoristáról van szó, akinek tévéje van, s a pártja több mint 50 százalékot ért el, úgy, hogy ő soha nem akart miniszterelnök lenni. De azóta eltűnt a fickó, a pártja meg már sehol sincs. Léteznek tehát ilyen fellángolások, neki ráadásul volt egy jó pártfinanszírozási ötlete, ami nekem is tetszett: minden szavazata után egy eurót kapjon a választott párt, s az legyen a költségvetési támogatása.

– Sokszor felmerül az a kérdés is, Magyar Péter kitől visz el szavazatokat?

-Ez fontos kérdés, én például simán el tudok olyan dolgokat képzelni, hogy mindaddig, amíg Magyar Péter és mozgalma alapvetően az ellenzéki oldalt fűrészeli, addig az a Fidesznek jó. Következésképpen, még ha a Fidesz is veszít egy kicsit a szavazóiból, nettóban sokkal jobban jár, mint gondolnánk. Tehát ilyen értelemben meg tudom érteni, hogy miért nem lép fel ellene intenzívebben. Sőt azzal, hogy kamuból támadja – de azért nem nagyon – azzal csak még jobban építi, az ellenzéki oldal kárára. Ennek belátására nem kell túl nagy ész.

Az összes olyan protest pártot, mint az LMP, a Momentum, a Kutyapárt, vagy a még kisebbeket – amik ennek a rezsimnek a tagadására alakultak és léptek fel – azokat most mind megeszi Magyar Péter.

A DK-t kevésbé tudja, még azt a pici MSZP-t se nagyon, de akkor is átrendez egy csomó mindent az ellenzéki térfélen, tehát gyakorlatilag itt csinál ribilliót. A tényleges baloldalra semmilyen veszélyt nem jelent, mivel a mondataiban egy fikarcnyi baloldaliság sincs, tehát egy valóban baloldali értékrendű ember soha az életben nem szavazna rá.

– Ez az ember tehát úgy támadja a Fideszt, hogyan eközben valójában a hasznára válik?

-Úgy látszik igen, s, hogy jó eséllyel a Fidesz embere Magyar Péter, arra van még egy érvem, ami nem is elvi, hanem főleg anyagi vonatkozású. Ez pedig ahhoz a március 15.–i fellépéséhez köthető, ami nehezen magyarázható, megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Világ életemben, de főleg az elmúlt negyven évben voltak rálátásaim a különböző rendezvényekre. Az egyetemista időm alatt a Közgáz Klub főnöke voltam négy éven át, s megtanultam, hogy akkor mibe kerültek a rendezvények. Jóval később jött a pártéletem, amelynek során jelölt és kampányfőnök egyaránt voltam, szóval tisztában vagyok azzal, hogy mibe kerül így, s mibe kerül úgy valami.

Azt is tudom, hogy milyen ajánlatokat kap az ember, például ha akár aláírást gyűjtenek neki, hiszen valós, igazi piaca van a gyűjtött aláírásnak, azokat is meg lehet venni. Persze vannak rossz minőségűek, s abból baj lehet, de vannak jó minőségűek is, azok viszont drágák, szóval ezen a téren is van mindenféle. Május elsejéket és egyebeket is szerveztem, tehát van fogalmam arról, hogy mit jelent egy utcai színpad állítás költsége, a toytoy WC-k, a hangosítás, a rendfenntartás, a mentők stb.

Na most, hogy ha valaki március 15-én két hetes szervezéssel a világ legjobb technikáját idehozza, benne a világ legjobb drónjait, meg mindent ami ott volt, az nagyon nem kis kihívás, viszont rengeteg pénz kell hozzá.

Azt is tudni érdemes, hogy március 15-én – vagy bármilyen hasonló ünnepnapon – a piacon még egy szabad hangosbeszélő sincs, hiszen még a legkisebb faluban is ünnepségeket, beszédeket tartanak. Így ezt a technikát – kiváltképp alkalmilag – csak behozni lehet Magyarországra. Mivel azt is tudom, hogy ezek a nagy “hangosító” cégek – a kockázatok miatt – soha nem vállalnak el egyedül megrendelést, hanem mindig konzorciummal dolgoznak, egy ilyen konzorciumot fölállítani, kifizetni, behordani, satöbbi, ez három-négyszeres felár.

Alsó hangon ez a rendezvény 80 millió forint volt, de még a békeidős listaára is 30-40 millió lett volna. Március 15-én azonban ez a csávó messze nem tartott ott, hogy bárki – csak úgy, puszira – 80 millió forintot adott volna neki. Azok fizethettek, akik eleve ezen projekt céljának a tudatában voltak, tudták, hogy miből és mit akarnak majd kihozni.

Emellett Magyarországon, ahol a Fidesz mindent behálóz – mindent az utolsó szögig – ezek a rendezvényszervező cégek – minekután a piac 90 százaléka a Fidesz által biztosított ilyen-olyan, amolyan ünnepség – maguktól nem fognak megkockáztatni, egy ilyen vaskos ellenzéki beszállítást. (Az ellenzéknek egy saját beszállítói bázisa van, és ez a piacnak egy pici szegmense.) Gyakorlatilag ezt csak akkor tudja bármelyik cég megcsinálni Magyarországon, hogy ha erre a Fidesznek is van ráhatása. E nélkül nem megy – fizikailag sem megy – főleg nem két hét alatt. Ebből gondolom azt, hogy ha akkor erre Rogánék rábólintottak, akkor onnantól kezdve nyilván más megoldásokkal is stimulálják ezt a Magyar Péter-féle történetet.

Tölgyesi Tibor