Magyarországon legkisebb a jövedelem és a családi vagyon a Visegrádi Négyek körében. Változtatások nélkül közöljük a Világ Magyarságában megjelent írást.
A Visegrádi Együttműködés nevű közösség 1991-ben Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország részvételével jött létre. 1993-ban a tagság négyre nőtt, miután Csehszlovákia felbomlott, s így ekkor a tagság – Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország által – négyre nőtt. Az együttműködésnek van történelmi előfutára is, mert 1335-ben Károly Róbert, magyar király tanácskozásra hívta Visegrádra az akkori cseh és lengyel királyt. Cél akkor az volt, hogy a térségre veszélyt jelentő államok ellenében erőt tudjanak felmutatni, nem beszélve a kereskedelmi kapcsolatok megerősítéséről.
Az 1991-ben induló Visegrádi Együttműködés országainak legnagyobb közös eseménye az Európai Unióba történő 2004-es belépésük volt. Ezt követően mindegyik ország igyekezett kihasználni magának az Európai Unió adta lehetőségeket. Kétség kívül, a V4 országaiban a társadalmi minőségben jelentős változások történtek, ezért érdemes ezt részletekben is megvizsgálni A cikk szűk terjedelme miatt az életszínvonalat meghatározó jövedelmet célszerű elsőként nézni. Ezen a téren igen meglepő jelenséget láthatunk.
2005-ben Csehország jövedelemben 23%-kal előzte meg Magyarországot, míg Szlovákia és Lengyelország 18, illetve 27%-kal elmaradt tőlünk. 2022-re azonban Csehország 74, Szlovákia 26, Lengyelország pedig 29%-kal előzi már meg Magyarországot. Tehát hatalmas jövedelmi átrendeződés zajlott le. Ez a helyzet látható az 1. diagramon. A kialakult állapotnak meglett a hatása, mert a 2000-es évek második felétől napjainkig bezárólag, a családok Csehországban 72, Lengyelországban 20, Szlovákiában 40 millió Ft-tal több jövedelemhez jutottak, mint Magyarországon. Majd ennek is hatása lett, mert mára a magyar családok vagyonánál a szlovák 73, a lengyel 50, a cseh pedig 74%-kal nagyobb. Pontosabban a lengyel családi vagyon 33 millió Ft, a cseh kb. 40 millió, a szlovák 38 millió Ft, a magyar pedig csak 22 millió Ft. Tehát a magyarok családi vagyona – medián értékben – kb. 16 millió Ft-tal kisebb, mint pl. a szlovákoké. Meg kell állapítanunk, hogy a magyarok a legszegényebbek a V4-ben! A erős kezdeti pozícióból kb. két évtized alatt sereghajtókká váltunk. (ld. 2. diagram: fekete téglalap, a hiány 16 millió Ft)
Van azonban még egy elkeserítő tünet. Persze hogy szeretnénk jobb jövedelmet, ám erre akkor vágyhatunk, ha kellő nagyságú GDP-t is állítunk ehhez elő. Ha e téren vizsgálódunk, akkor itt is súlyos magyar lemaradást láthatunk, mert GDP arányban – kb. 2009-től – a magyar családok a csehekhez mérten 16, a szlovákokhoz mérten 13, a lengyelekhez mérten pedig 20 millió Ft-tal kisebb jövedelemhez jutottak. Eszerint a magyar családok az elvégzett munkájukért igen jelentős mértékben alulértékeltek a V4-en belül is. Bár csehez és a szlovákhoz mért magyar elmaradás kisebb, mint a lengyelhez, de vigasztaló lehet a csehek és a szlovákok számára, hogy ők – mint ahogy az előzőekben íródott – 2009-2022 között 72, illetve 40 millió Ft-tal több családi jövedelemhez jutottak, mint a magyarok.
További aggasztó tünet, hogy a V4-ben a magyar életkor – az utóbbi 10 év átlagát nézve – a szlováktól kb. fél, a lengyeltől másfél, a csehtől pedig 3 évvel elmarad. Azt látni még, hogy a V4-ben a lengyel népesség igen elenyészően csökken, a cseh és a szlovák pedig stagnál, sőt a szlovák kicsit nő. Szomorú, hogy eközben a magyar népesség rohamléptekkel fogy, évi 30-40 ezerrel. A kialakult helyzet alapján a V4-en belül a magyar nemzet az anyagi és népességi mutatók szerint egy elmaradó és elfogyó nemzet!
Nehéz beletörődni abba, hogy kb. 17-18 év alatt a magyar nemzet ilyen kondícióvesztést szenvedett el. Nem csak az ad okot az aggodalomra, hogy Magyarország általános mutatókban a 2005-ös 2. helyről a 4. helyre csúszott vissza, hanem főleg az, hogy egy jelentős előnyből igen nagy lemaradás lett. Ebben már belső és külső visszahúzó erők jelenlétét kell látni. Persze egy 17-18 éves lecsúszási jelenséget egyszerűen feltárni eléggé nehéz. Ha már látjuk a károsan befolyásoló erőket, akkor tudnunk kell, hogy miként lehet Magyarországot a V4-ben felzárkóztatni. Ehhez érdemes a V4 országok gazdasági átalakulásának főbb folyamatát röviden áttekinteni.
Csehországban 1990 után részben hasonló privatizáció zajlott le, mint Magyarországon., azzal az eltéréssel, hogy ott reprivatizáció is történt, azaz a kommunizmus által vagyonától megfosztott régi elit részben visszavásárolhatta, vagy visszakapta évtizedekkel azelőtt elvett vagyonát. A régi elit leszármazottainak tudása, az országhoz fűződő elkötelezettsége többletdinamikát adott a cseh gazdaságnak. A külföldi tőke aránya így is a privatizáció lezajlásával kb. 50% lett, ami mára lassan csökken, a helyi tőke megerősödése által. A bejövő tőke viszont döntően magas termelési minőségű, zöldmezős. A külföldieknek történő eladás mellett is a korábbi gyártókapacitás és a dolgozók létszám jórészt megmaradt, ezért kicsi volt a munkanélküliség (ld. Skoda felvásárlása a Volkswagen által, de maradt a Skoda márkanév és dolgozói létszám). A megmaradt hazai vállalati vagyonból a dolgozók tulajdonrészt kaptak (ld. kupon rendszer). A lakosság egy része így mára tőkejövedelemhez is jut a keresete mellett, ami javítja a családi bevételeket. Továbbá kuponok bevezetése szélesebb népréteget tett érdekeltté a gazdasági és társadalmi átalakulásban. A nemzeti tulajdonban maradt tőke is mára dinamikusan fejlődik, sőt már külföldön terjeszkedik (ld. CEZ). Sokkal kisebb a gazdasági csalások nagysága, mint Magyarországon, jóval kisebb az offshore cégek aránya, kisebb az adócsalás (pl. ÁFA csalás). Mindezek miatt kisebb a leszakadt társadalmi rétegek nagysága, mint Magyarországon. Meghatározó volt Csehország gazdaságára és már a lakosság életszínvonalára, hogy 1990-ben az államadósság egy főre jutó értéke kb. 1/4 része volt a magyarnak és mára is töredékét kell a költségvetésből fizetni, s mindez pozitívan hat a lakossági életkörülményekre.
Szlovákiában is 1990 után hasonló privatizáció zajlott le, mint Csehországban. A külföldi tőke a termelésben itt is eléri kb. az 50%-ot, ám annak döntő része nem kivásárló – mint Magyarországon –, hanem zöldmezős. Ezek közt az autóiparban igen jelentős lett a külföldi megjelenés (ld. 5 jelentős autógyár települt az országba). A 2000-es évek elején így az egy főre jutó személyautó gyártásban Szlovákia világelső volt. Másik fontos jelenség, hogy a külföldieknek történő privatizáció során nem áron alul értékesítettek, mint Magyarországon. Ez által 2005 után robbanásszerűen nőtt a szlovák jövedelem és lakosságnak mára igen jelentős megtakarítása lett (ld. 46 millió Ft/család ). Ezért mára kisebb a leszakadt társadalmi rétegek nagysága, mint Magyarországon. Szlovákia is Csehországhoz hasonló államadósságot örökölt, így a magyarnál jóval kisebbek a lakosságra nehezedő törlesztési terhek.
Lengyelországban 1990 után a külföldi tőke megjelenése legkisebb, kb. 40%-os volt a V4 országaiban. Másrészt volt egy nem államosított gazdasági ág, a mezőgazdaság. Ilyen kiindulási helyzetben a lengyel nemzeti tőke sokkal dinamikusabban fejlődik, mint a magyar. A lengyel életszínvonalban ezért rendkívül gyors javulás látható. A lengyeleknél a korábbi társadalmi leszakadás mértéke erősen csökkent és mára jobb a társadalmi közérzetük, valamint az emberek életminősége. Itt is kisebb a gazdasági csalások és az offshore cégek aránya, mint Magyarországon. A lengyel államadósság 1990-ben a csehekhez és a szlovákokhoz mérten magasabb volt, de így is a magyarnál kisebb, annak egy főre jutó értéke a miénknek csak kb. 60%-a. 1993/94-ben a lengyel államadósság felét nemzetközi bankok elengedték, ami hatalmas könnyítő hatás volt a lengyel gazdaság megerősödéséhez és az életszínvonal javulásához.
A V4 országok 1990 utáni átalakulásának rövid illusztrálásával jobban láthatóvá válik, hogy mi is az oka Magyarország V4-en belüli lemaradásának. Egyértelműen kirajzolódik, hogy az lehet a magyar lemaradás oka, amiben különböznek a magyarországi körülmények a többi V4 országéhoz mérten. Ehhez ki kell emelni a fejlődésünkre leginkább hátrányosan ható tényezőket. Ezek pedig az alábbiak: egyrészt a V4 többi országában a külföldieknek történő privatizációban törekedtek arra, hogy minőségi tőke jöjjön be, vagy eleve kisebb arányú legyen; másrészt a privatizáció kevéssé volt áron aluli, mint nálunk. Kisebb emiatt mára a külföldi tőkétől való függésük. Legnagyobb nehézséget generáló tényező a bődületesen nagy magyar államadósság. Egyrészt emiatt kellett jórészt áron alul privatizálni a nemzeti vagyont, másrészt a törlesztése óriási nagyságú hasztalan kiadás, ami hatalmas elszívó hatás a lakosságot terhelve.
Összességében a magyar társadalom életminőségben, vagyonban és jövedelemben drámain elmarad a V4-en belül. A 2005 utáni bő másfél évtized alatt süllyedt le a mai elfogadhatatlan szintre. Az ok döntően az, hogy a külföldi tőke túlságosan domináns helyzetben van nálunk és a munkaerő – a külföldi tőke becsábításának érdekében – igen erősen alulértékelt.
Miután a magyar társadalom vagyonban és jövedelemben elmaradt a V4-en belül, ezért a már veszélyes helyzet felszámoláshoz legalább a Lengyelországhoz mért kb. 20 millió Ft-os jövedelmi elmaradást kell felszámolni – annak összegét a magyar családoknak vissza kell juttatni. Ezzel van remény arra, hogy életminőségben, illetve vagyonban a magyar családok a V4 többi országához felzárkózzanak és egy jobb életszínvonallal rendelkező, egészségesebb és jobb kedélyű magyar társadalom jöjjön létre. Ha ez nem történik meg, akkor Magyarország lemarad a V4-en belül, s annak elmaradt térsége lesz. Ez a határon túli magyar nemzetrészeknél elfordulást fog eredményezni az anyaországtól és még jobban felerősíti a külhoni magyarság asszimilációját is!
P.Á.
(forrás: Világ Magyarsága)
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
