Az utak felkent kerékpársávja, a Lánchíd-felújítás megreformálója, Karácsony Gergely ötéves ténykedése alatt a budapesti hajléktalankérdést és a lakhatási válságot is régi baloldali (haladó, szabad, felvilágosult stb.) módon, innovatív megoldásokkal tarkítva kezelte Budapesten. Lássuk, is hogyan!
Fővárosunk népe és a turisták orra talán már fel sem szaglik az aluljárókba telepedő kosztól és orrfacsaró bűztől. Az évtizedek alatt hozzászokott az ott uralkodó állapotokhoz. Amikor pedig Karácsony Gergely átvette a főváros kulcsát, azonnal biciklire pattant, amint a kamerák elé ért, és munkához is látott többek között a közterületen életvitelszerűen élők helyzetének rendezéséhez is. A fiatalos, lendületes baloldali városvezető pedig egyszerre oldotta meg a hajléktalankérdést és a lakhatási válságot.
Jó levegő, kerékpársáv és természetközelség az Üllői úton. Már csak a Lánchíd hiányzik a karácsonyi Budapest-képhez
Ma Budapest aluljárói olyanok, mint legforgalmasabb útjaink, melyeken egymás mellett jól megfér a kerékpársáv és a dugóban ácsorgó autós. Vagyis több funkciót is képtelenek ellátni, de muszáj nekik. A biciklisek jelentős része ugyanis továbbra is a járdán kerülgeti a gyalogosokat, de ez már nyilván utóbbiak hibája, amiért a saját lábukon közlekednek ott. Az ázsiai ételfutároktól mégsem várható el, hogy az üres biciklisávokon kerekezzenek, az ő kultúrájukban a gyalogosok közötti szlalomozás a megszokott, így pedig talán a honvágyuk is csökken munka közben.
Ez tehát a kulturális sokszínűség igazi, baloldali ünnepe Budapesten!
De vissza az aluljárókba, ahol szintén az üresen álló, félre eső területeken alakítottak ki (az itt élők maguknak) szállásokat, ezzel kompenzálva a túlzsúfolt intézményeket, amelyekben egyébként sincs közbiztonság. Szóval az aluljárókban éli életét a szabadsággal együtt mindent átható vizelet kesernyés szaga és a mocsok. Muszáj sajnos a földalatti átjárók zegzugaiban elvégezni szükségleteiket, a plázákban és gyorséttermekben sajnos már mindenhol fizetni kell a wc-használatért, éppen miattuk. Igen, a főváros által üzemeltetett köztéri mosdókban is pénzt kérnek ezért,
már ha nincsenek lezárva azok előtt, akik néha használnának ilyeneket, rendeltetésük szerint.
A közterületi lakóingatlanok tágas terein egyébként tucatnyian is jól megférnek egymás mellett, a szállókra jellemző szűkös helyek itt nem nagyon fordulnak elő, legfeljebb a reggeli és délutáni csúcsforgalomban. Az aluljáró azonban, ahogy a város is mindenkié, nem csak a gyalogosoké! Ráadásul a kannás bortól és egyéb szerektől jókedvű állampolgárok igazi közösségeket alkotnak tánccal és muzsikával, vagy valami arra nyomokban emlékeztető ricsajjal. Oké, néha összevesznek, de ez mindenhol megesik, a „megöllek te büdös kurva” pedig az ő kultúrájukban tudjuk, hogy mást jelent. A békülős együttlét a telenfonfülkében is működik, a járókelők pedig ne nézzenek oda. Na igen, az aluljárókból kialakított szálláshelyeken a megszokottnál nagyobb az átmenő forgalom, ez tény, de az első liter koccintós után ez már senkit nem zavar. Csak az átmenő forgalmat, de számítanak ők bármit is?
Tágas és olcsó szuterén Angyalföldön, ez éppen minimális átmenő forgalommal. „Hamár vonat nem volt…”
Természetesen az innovációban a BKK sem akart lemaradni a fővárosi önkormányzat mögött. A fedett buszmegállók ugyan szűkösebbek az aluljáróknál, cserébe viszont pazar utcai panoráma mellett hajthatja álomra fejét kényelmetlen üléseken a legolcsóbb szesztől nemjózan koszos kis barátunk. Amennyiben hosszabb utazásra adnák fejüket, szerencsére akkor sem kell kétségbe esniük. A Móricz Zsigmond körtér és a Széll Kálmán tér közötti villamosokon hálóüléseket alakított ki a közlekedési vállalat, melyeken kényelmesen elnyújtózva durmolhatnak az oda-vissza út alatt az ápolatlan csövesek és herbálos cigányok,
természetesen mindezt térítésmentesen.
Ezen sorokat olvasva valószínűleg már Önben is bevillant az érintettek emberi méltósága. Engedje el, láthatóan ők maguk is megtették ezt már hosszú évekkel ezelőtt, néhány száz liter beazonosíthatatlan bódítóhatású szer elfogyasztása után. Inkább azokkal kellene néha foglalkozni, akiknek még van, ahogy a normális közterületekkel kapcsolatos igényeik is. Persze tudom én, hogy nem minden hajléktalan ilyen. Van egy szűk réteg, amelyik valóban önhibáján kívül került utcára és rekedt is ott, de ettől még próbál rendesen megélni a mostoha körülmények között. Őket lehet és kell is segíteni. Azonban ha a kissé ironikus hangvételű írásommal hozzájárulok egy valódi megoldásokhoz vezető párbeszéd kialakulásához, akkor már megérte billentyűzetet ragadnom.
(A cikkben szereplő fotók a szerző felvételei, és van még belőlük bőven!)
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
