Állandó kiállítóhelyet keresnek az erdélyi katonai emléktárgyaknak

Az Erdélyi Emlékmű Gondozó és Történelmi Értékmentő Csoport  (EGTÉ) azzal a céllal jött létre Marosvásárhelyen, hogy az erdélyi történelmi emlékhelyeket, emlékműveket, hadisírokat, ismeretlen katonasírokat, katonatemetőket méltó módon felújítsa, gondozza és megőrizze az utókor számára.

Benkő József történész, a hadtörténet doktoranduszának kezdeményezésére jött létre a csoport, helyesebben különült el egy már húsz éve megindult hagyományőrző szervezet, a marosvásárhelyi Magyar Királyi 23. Határvadász-zászlóalj Hagyományőrző Csoport, amelynek alapításában szintén részt vett.

„A hagyományőrző csoport életre hívásának családi oka volt” – mesél a kezdetekről Benkő József: „két nagyapám is részt vett a második világháborúban, és a marosvásárhelyi 23. határvadász alakulatban szolgált. Az ő emlékük ápolása indított el ezen az úton.”

– Mikor alakult meg a csoport?

– 2005-ben. Akkor még éltek második világháborús veteránok, ha nem is sokan. Hétszáz veteránnal készítettem interjút, sok emléktárgyat kaptam tőlük, és a családból is több emléktárgyam volt. Elhatároztam, hogy folytatom a gyűjtést, és el kellett kezdeni az emléktárgyak restaurálását is. Mára több ezer emléktárgyat gyűjtöttünk össze, például több 48-as kardot, tarsoly- és csákódíszt, katonanaplókat és fényképeket a két világháború idejéből. De birtokunkban vannak egyedi emlékek is, mint például Tisza István cigarettatárcája.

– Kezdetektől foglalkoztak hadisírgondozással is?

– Az a munka később kezdődött, és ez hívta létre tavaly az Erdélyi Emlékmű Gondozó és Történelmi Értékmentő Csoportot. Maros megye ikonikus helyén, a Bekecs-tetőn kezdtük el a hadisírgondozást. Itt állították meg a magyar csapatok 1916 őszén a román betolakodókat, és innen űzték a Kárpátokon túlra azokat a magyar királyi 9. kassai és a 10. miskolci honvéd gyalogezred honvédhősei. A Bekecs tetején, a Körtvélyes-mezőn, ahol hat katona nyugszik, restauráltuk az obeliszket, amelyet a negyvenes években állított a helyi Frontharcos Szövetség. A Bekecs lábánál is van egy obeliszk, ahol huszonhét magyar és két bosnyák katona nyugszik, ők nyírfából kaptak új kereszteket fejfául.

– Hányan vannak a csoportban?

– Tizenöten. Vannak köztünk diákok, van művészettörténészünk, régészünk, és vannak támogatóink is, mint például a Maros megyei EMKE, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület. De hálával tartozunk a Hazajáró televíziós csapatának, akik ha jártukban-keltükben rábukkannak elhanyagolt emlékműre, értesítenek minket.
Az első nagy feladatunk a „Szürke lovas”, Gaál László 48-as honvéd ezredes síremlékének felújítása volt Bulcson. Ő a temesvári csatában vesztette el fél lábát, azután hetekig bujdosott Bulcson, és ha nem hal bele sebesülésébe, ő lett volna a tizennegyedik aradi vértanú. Az osztrákok annyira keresték, hogy még a sírt is kihantolták, hogy megnézzék, valóban benne nyugszik-e. 2024. március 15-ére készültünk el a renoválással.

– Más hadi síremlékeket is felújítottak?

– Igen, az idei halottak napjára kovásznai Kovács Ferencz 48-as honvéd főhadnagy sírját rehabilitáltuk a Zilah melletti Szilágyperecsenben. Ezúton is köszönjük a 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző Csoport részvételét a rendezvényen, valamint egyéni támogatóink segítségét a szükséges anyagi források, renoválási alapanyagok és eszközök biztosításában.

– Melyek a további tervek?

– 2026. március 15-ére szeretnénk a Temesvár melletti, újbesenyői emlékművet felújítani, amely a 48-as szabadságharc utolsó nagy csatájának állít emléket.

– Mi lesz az összegyűjtött emléktárgyak sorsa?

– Szeretnénk egy online adatbázist, és egy állandó kiállítóhelyet létrehozni valahol Marosvásárhelyen, vagy környékén. Keressük a támogatókat, és a magyar állam segítségére is számítunk. Elkötelezettek vagyunk, nem pénzért, nem elismerésért, hanem szívügyünkként, őseink iránti tiszteletből végezzük hagyományőrző munkánkat.