Az ember azt hinné, hogy az LMBTQ-közösségnek egy 30 napnyi idő bőven elég, hiszen júniust már kikiáltották Pride-hónapnak, de azóta valahogy lett nekik LMBT Történeti Hónap is. Hogy hova tűnt belőle a Q? Ki tudja, de valamiért mégis ennek keretében tartják a Queer hősök, queer művészet, queer történelem című kiállítást, ami március 18. és április 15. között látogatható a budapesti Madhouse-ban (legalább a hely hű marad a „bolondok háza” névhez).
A történelem átírása szivárványszínekben
A szervezők szerint ez a kiállítás nem csupán egy pillanatnyi megmozdulás, hanem egy „diadal”, ami a szivárványközösség több ezer (?!) éves harcát, kitartását és ellenállását szimbolizálja. Hogy pontosan hol voltak „több ezer éve” a genderpartizánok, és milyen forradalmakat vívtak, az már rejtély, de ne is keressünk logikát.
A tárlaton 16 művész, köztük queer alkotók és szövetségeseik mutatnak be 17 művet, amelyek olyan „történelmi” identitásforradalmárokat ábrázolnak, akik – állítólag – jelentős szerepet játszottak a szivárványharcosok életében. Persze a mai divatokat követve „hősöknek” nevezik őket – ami szürreális.
A kiállítás ingyenesen látogatható – mert tudják, hogy senki sem fizetne érte.
Azért, hogy mégis csurranjon-cseppenjen valami, licitet is tartanak. Lehetőség van a kiállított „művekre” ajánlatot tenni és megvásárolni. Minden mű kikiáltási ára 20 ezer forint, és jelenleg akár 32 ezer forintot is érhetnek azok, amikre már érkezett licit. Miért is? Azért, hogy az LMBT Történeti Hónap kasszája teljen.
Tegyük fel a kérdést: a műkereskedők és a galériák miért nem tolonganak ezekért a művekért? Talán azért, mert a művészet és a deviancia nem ugyanaz a kategória. De ne aggódjunk, biztos lesz egy-két fanatikus támogató, aki bedob pár tízezret a „szent ügyért”.
(Kép forrása: https://queertori.hu/)
A tárlat weboldalán a bemutatkozóban az alábbi szöveg olvasható:
„Ez az LMBTQ+ közösség tagjainak egyik ereje: rengetegen akarják, hogy maradjanak a négy fal között és szégyenkezve bújjanak el a sötétben, de végül valahogy mindig megtalálják az utat, hogy a hangjuk visszhangozzon a világban.
Tessék, itt vagyunk!
Büszkén. Mert máshogy talán nem is megy, máshogy talán nem is tudjuk. És ezt nem tudják elvenni tőlünk. Ma gyakran érezhetjük, hogy el akarják törölni ezt a büszkeséget. De nézz körbe a képek között: nem fog sikerülni. Mert ez az évezredek emlékéből fakad. Ha úgy tetszik: diadalaiból, hősökből, példaképekből és alkotókból.
Ez a kiállítás több mint egy kiállítás. Ez a kiállítás egy büszke tisztelgés hősök előtt, egy közösség előtt és a büszkeség legyőzhetetlensége előtt. Egy szabad demokrácia előtt, amelyet mindannyian megérdemlünk.”
„Büszkén”, „Az évezredek emlékéből” – írják. Pedig néha egy kis szerénység sem ártana, főleg amikor az utcán vonaglanak hiányos öltözékben a Pride-on. Vajon melyik évezredben tartottak először ilyen felvonulást? Talán az őskőkorszakban, amikor még kőből pattintották a szivárványzászlót?
A meleglobbi varázslatos álmai
Amikor azt halljuk, hogy „történelmi hősöket” mutatnak be egy galériában, azt várjuk, hogy valós egyénekről lesz szó. A szervezők úgy gondolták, hogy a Varázslatos álmok (Sailor Moon) két szereplőjét, Uránusz tündért (Sailor Uranus) és Neptun tündért (Sailor Neptun) szintén ebbe a minősítésbe sorolják, így helyet érdemelnek a nagy queer panteonban. Egyértelműen kakukktojásként szerepelnek a listában a sok létező múltbeli ember között, akikről meg akarnak emlékezni. Olyan abszurd, mintha a Romer-koncerten felcsendülne egy Bódi Guszti-sláger.
Bal oldalon láthatók a mesében szereplő karakterek – az amerikai szinkronban például unokatestvérekként tűnnek fel. Jobb oldalon a kísértetiesen hasonló „művészi” interpretáció, ahol arra céloznak, hogy a két karakter leszbikus románcot folytat. (képek forrásai: Wikipedia, https://queertori.hu/alkotasok/)
Ha már az LMBT(Q?)-propagandistáknak feszegetniük kell a határokat, hogy elegendő mennyiségű történelmi alakot találjanak, az okkal veti fel az egész mozgalom legitimitásának kérdését.
Viszont ha már kitalált szereplők is beleférnek, akkor „történelmi” személyiségek tárháza áll rendelkezésükre, ugyanis beleerőltették a sorozatokba, filmekbe, videójátékokba a temérdek mennyiségű deviáns karaktert.
Pipás Pista, a bérgyilkosnő
(Kép forrása: https://queertori.hu/hosok/pipas-pista/)
Láthattuk, hogy egy japán rajzfilmsorozat két szereplője most már hivatalosan is „történelmi alak”, azaz fontosabb a szemükben, mint egy valódi magyar hős. Íme azonban egy személyiség a régi időkből, akinek a bemutatása még a fizikát is meghazudtolja. Ismerjétek meg Pipás Pistát, születési nevén Rieger Pálné Fődi Viktóriát – legalábbis a honlap leírásában így szerepel. Igen, jól olvastátok! Már születésekor férjezett asszony volt.
Úgy tűnik, a progresszívnak nevezett identitáspolitikát követők múltidéző hónapja nemcsak a valóságot, hanem az időt is meghajlítja, hogy minden beleférjen a nagy narratívába. Ki tudja, lehet, hogy a jövő évi kiállításon már olyan ikonokat is demonstrálnak, akik születésük pillanatában doktori címmel és hitelkártya-tartozással rendelkeztek.
(Kép forrása: https://queertori.hu/alkotasok/)
Wokebingó Stormé-módra
Ha az önjelölt elnyomottak tökéletes mártírkaraktert akarnának fabrikálni, akkor valószínűleg Stormé DeLarverie élete lenne a fő inspiráció – természetesen egy róla készült mű is megtekinthető a csarnokban. Ő ugyanis mintapéldája annak, amikor valaki minden létező „progresszív” címkét magára próbál aggatni.
(Kép forrása: https://queertori.hu/alkotasok/)
Nézzük csak, hány X-et tudnánk elhelyezni, ha wokebingót játszanánk. Stormé afroamerikai anyától és fehér apától született, így a fajkeveredést be is jelölhetjük. Ráadásul nemcsak leszbikus, hanem férfinak öltöző nő. Transzvesztita műsorvezetőként pedig drag előadónak, pontosabban drag kingnek minősül. Mindemellett melegjogi aktivista is, aki puskával járőrözött a leszbikusok védelmére – tehát nem zárkózott el attól se, hogy a toleranciát erővel harcolja ki. Ha lenézünk a bingókártyánkra, már könnyen lepakolhattunk annyi X-et, hogy nyertünk is. Stormé élete tehát egyetlen nagy lobbinarratíva, amelyben minden „elnyomott identitás” egy személyben testesül meg.
Ha nincs elég alany, jöhetnek a spekulációk
A bemutató igazi kihívás elé állítja a korok tanúságát, ugyanis olyan személyeket is bajnokként ünnepelnek a valóság megreformálói, akik esetében a homoszexualitás kérdése mindössze pletykákra és spekulációkra alapozódik. Arábiai Lawrence és Thaly Kálmán esetében ez a helyzet – bizonyíték nincs, de valódi történelmi hősök hiányában megpróbálnak abba kapaszkodni, amibe csak tudnak.
Értékteremtők helyett normarombolók kapnak még egy dedikált hónapot
(Kép forrása: Facebook)
Újabb hónap, újabb erőszakosan lenyomott agymosás. Már így is van egy teljes havi időintervallum minden évben, ahol eddig közterületeken, nyilvánosan felvonulhattak és propagandát folytathattak – de nekik ez nem volt elég! 2013 óta Magyarországon külön szentelnek 31 napot annak is, hogy „bizonyítsák”, az LMBTQ-közösség mindig is jelen volt a történelemben. Hol van a Magyar Hősök Hónapja? Hol van a Családok Hónapja? Mikor szánunk egy teljes hónapot azokra, akik valóban építették ezt az országot, nem pedig arra, hogy az aberrációt ünnepeljük?
Az egész esemény egy szűk kör érdekeit szolgáló, erőltetett bohóckodás, ami már régen túllépett a kulturális szórakoztatáson, és átváltott ideológiai hadjáratba. De vajon meddig lehet ezt még fokozni?
(Kiemelt kép forrása: https://queertori.hu/alkotasok/)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
