„Kifakadt a gennyes fekély”

Az antifa évtizedek óta jelen van a magyar undergroundban, de az átlagember 2023 februárjáig nem igazán találkozhatott velük. A közelmúltban azonban kifakadt ez a gennyes fekély – olvasható a Nacionalista Zónán megjelent írásában, melyet változtatások nélkül közlünk.

Belpesti dohos pinceklubokban botolhatott beléjük, akinek rossz napja volt, illetve egy évben egyszer a Becsület Napja ellen kibújtak a föld alól, de felületes szemlélő számára még ekkor sem tűnt fel a létezésük.

A közelmúltbeli egyre szembetűnőbb jelenlétük kiindulópontja egyértelműen az, hogy minden rendszer kitermeli a maga ellenállóit. A Gyurcsány-kormány ideje alatt vagány dolognak számított jobboldalinak lenni, ma pedig ugyanígy gondolnak magukra azok a fiatalok, akik sodródnak az árral, de nincs megalapozott világnézeti hátterük. És, ahogy a kétezres évek derekán létezett egy számottevő radikális jobboldali réteg, úgy most is megjelent ennek baloldali ellentettje. Vérszegényebb, fogyatékosabb, de kétségtelenül jelen van. Természetesen nem lesz minden baloldali fiatalból antifa. A döntő többség az iskolapad elhagyásával és a hétköznapi életbe való belépéssel megért alapvető logikai összefüggéseket az életről, csak a leggyengébb képességűek sodródnak minden kontroll nélkül és ragadnak meg a paletta baloldalának legszélén.

Ameddig “csak” szánkókat gyújtottak fel a Kossuth téren, és Facebook oldalakat jelentgettek, mint valami beteg lelkű házmesterek az előző rendszerből, addig is kellemetlenek voltak, de a fekély még nem fakadt ki. Azonban annyira már terhes lett a jelenség a társadalom normális rétegének, hogy vakargatni kezdték a kérdést.

Idén februárban, amikor a nyugati antifák (nyilvánvaló hazai támogatás mellett) embereket vertek össze a nyílt utcán vélelmezett politikai meggyőződésük okán, azonban kifakadt a fekély. És, még nem is sejtettük, hogy milyen ocsmány lesz a genny, ami kifolyik belőle.

Folyt onnan összefonódás a mainstream baloldallal, nemzetközi bűnszervezettel, pedofília, öngyilkosság és minden egyéb aberrált jellemhiba, amiket normális ember inkább el sem akar képzelni, mert már az is kellemetlen, fojtogató érzés, ha megjelenik a tudatában, amit ezek képviselnek elméletben és gyakorlatban egyaránt.

Természetesen mondhatnánk, hogy “gond egy szál sem”, hiszen megélt már ez a nemzet nagyobb csapást is, mint egy ilyen társaság. Lenin-fiúk, Budai Önkéntes Ezred, ÁVH és még sorolhatnánk azoknak a sorát, akik a maguk idejében képviselték ugyanazt a gennyet, amit ma az antifa, mert tudjuk, hogy mindig jött az immunválasz a társadalom részéről.

Hál’ Istennek most még a folyamat korai fázisában vagyunk, de épp azért, hogy a fekély ne terebélyesedhessen felhívnánk a figyelmet egy aggasztó jelenségre:

a mainstream jobboldal retorika szintjén természetesen elítéli az antifát, de az immunreflex csak félig működik, így teret is enged neki. Teret enged azáltal, hogy szemlézi a híreit, hogy átveszi a retorikáját, és ebből kifolyólag bizonyos esetekben azonos ellenségképet fogalmaz meg, mint maga az antifa.

Így történhetett meg, hogy az European Fight Night küzdősportgála úgy lett démonizálva a magyar társadalom előtt, mintha az valami terrorgyanús rendezvény lett volna, miközben a legnagyobb rendben zajlott le.

Ez mégis hogy történhetett?

A magyar hatóságok és a jobboldali mainstream sajtó minden kritikai szemléletet nélkülözve vette át egy nyíltan szélsőbaloldali, antifa felület híreit és retorikáját.

Majd néhány hónappal később egy soproni kongresszussal kapcsolatban ezt a hibát megismételték. Mivel maga a fősodor teremtett alaptalan pánikhangulatot, az ügy odáig nőtt, hogy még osztrák antifák is érkeztek a Leghűségesebb városba.

Majd mi történt?

A kongresszus pontos helye, illetve lefolyásának részletei a mai napig nem ismertek a nyilvánosság számára, azaz önmagában ez a rendezvény semmilyen formában nem volt veszélyes sem Sopronra, sem általában Magyarországra nézve. Fel sem tűnt volna a lakosságnak, hogy egyáltalán van. De mivel egy rossz reflex mentén reagáltak a közélet hangadói, még külföldi antifasisztákat is sikerült mozgósítani, akik miatt a fél várost le kellett zárnia a rendőrségnek. Az eseményen készült felvételeket látva, utólag kijelenthetjük, hogy az antifa sem zavart sok vizet.

Most pedig eljutunk oda, hogy a hazai antifa soproni “sikerére” hivatkozva tüntetni készül egy olyan megemlékezés ellen, ahol 1956-os szabadságharcunk hősei előtt kívánunk tisztelegni.

Vak az, aki nem látja a folyamatot, mely ténylegesen jóval összetettebb, minthogy egy ilyen rövid írásban azt ki lehetne fejteni, de a lényegi mozzanatokra bízom benne, hogy sikerül rámutatni.

Hangsúlyozom, a folyamatnak az a szakasza, amely a nagy nyilvánosság szeme láttára történik, mindössze 2023. februárja és októbere közt zajlott le. 8 hónapra volt ahhoz szükség, hogy az antifa felbátorodjon a helytelen immunválaszon és eljusson a Becsület Napja ellendemonstrációtól egy olyan emléknap megzavarásáig, amely össztársadalmi identitásképző erővel bír. Ha továbbra sem a megfelelő választ kapják az összjobboldaltól, akkor 8 hónap múlva hol fogunk tartani? Június 4. lesz a következő célpont?

Félreértés ne essék, nem gondoljuk, hogy hazai antifa külső támogatás hiányában erőszakos cselekményeket merne, vagy tudna kivitelezni, akár most októberben, akár júniusban. Azonban ne felejtsük el, hogy a februári támadások előtt egy nappal mindenki azt mondta volna, hogy Magyarországon ez elképzelhetetlen. Számunkra is az volt. Nem lehet megjósolni, hogy az eszköztáruk milyen irányba és milyen intenzitással nő. Ugyanúgy, ahogy a terrorizmus logikája is diktálja, az erőszak esetükben is egy eszköz a társadalom és a politikai közélet befolyásolására.

Az erőszaknak nem kell folyamatosan jelen lennie az utcákon, elég ha a tudata jelen van annak, hogy bekövetkezhet.

De, hogy ne csak ilyen szélsőséges képekben gondolkozzunk bármilyen egyéb területen történő térnyerésük ugyanarra a célra irányul. Ez pedig nem más, mint a befolyásszerzés. Ennek a sikerét pedig semmi más nem érzékelteti jobban, minthogy egy néhány ember által ismert Facebook oldal bejegyzései órák alatt landolhatnak a legolvasottabb sajtófelületeken. Emögött pedig nem a beépített embereket, vagy egyéb összeesküvés elméleteket kell keresni, hanem a fentebb kifejtett hibás immunreflexet. Az emberi tényezőt.

Mit gondolunk mi helyes válasznak?

Mindenekelőtt az antifa álláspontjának totális ignorálását és közéleti karanténba helyezését. Beláthatatlan következményei lesznek, ha önmagukat jobboldalinak tételező sajtófelületek a továbbiakban is alkalmazzák a logikájukat, szófordulataikat.

A második javaslatunk első ránézésre ízlés kérdése, de ténylegesen sokkal több annál. Szerintünk a mindenkori tematizálás jogát a jobboldalon kell tartani. Ha például egy emléknappal kapcsolatban társadalmi vita alakul ki, akkor nem szabad megengedni, hogy baloldali elemek tematizáljanak. A szempontok és fő érvrendszerek kizárólag a jobboldal különböző szegmenseiből érkezhetnek. Nem kell ezekben egyetértenünk, természetszerűleg nem is fogunk, viszont ha nem akarjuk, hogy olyan influenciák mérgezzék a társadalom tudatát, amik megkérdőjelezik a legalapvetőbb közös értékeinket, akkor a diskurzusnak a jobboldalra kell kerülnie, és ott is kell maradnia. Ez egy hosszú folyamat, mondhatjuk, hogy metapolitikai küldetés, de ha finnyásságból, félelemből vagy bármilyen egyéb okból kifolyólag nem történik meg a fordulat, akkor az idő ellenünk, jobboldaliak ellen dolgozik.

A fenti sorok írója a Militáns Konzervativizmus Telegram csatorna szerkesztője.