Az Eurovíziós Dalfesztivál egy 1956 óta (2020 kivételével) minden évben megrendezésre kerülő zenei verseny, az Európai Műsorsugárzók Uniójának tagállamai között, a világ leghosszabb ideje futó nemzetközi televíziós zenei versenye. A dalfesztivál keretében minden részt vevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb produkcióját.
A versenyt bemutatni a magyarok számára biztosan nem kell, ha valamikor, hát a transzvesztita Conchita Wurst gyalázatos performansza óta mindenki tudja, hogy melyik eseményről van szó. Hazánk egyébként néhány éve már nem vesz részt a toleráns és elfogadó gálaesten, helyettünk viszont olyan „európai” országok képviseltetik magukat, mint Izrael, Ausztrália, Kanada, Grúzia, Örményország, vagy Azerbajdzsán.
Az előselejtezők kedden és csütörtökön zajlanak, a döntő szombat este lesz, de az esélyekről és magáról az értékelés pártatlanságáról sokat elmond, hogy
már most lehet arra fogadni, hogy a még élőben el nem hangzott, elő nem adott dalok közül melyik fogja leginkább megdobogtatni az európai nézők szívét és persze a nagyon-nagyon szakmai zsűri fülét.
A legesélyesebbnek Svédországot és Finnországot tartják, nyilván véletlen, hogy éppen ez a két állam igyekszik a lehető leggyorsabban a „semlegesség jegyében” belépni a NATO-ba. De az első 4-be várják az éppen háborúban álló Ukrajnát is.
A legesélyesebbnek tartott Svédország egy korábbi győztes (igazán svéd kinézetű) előadóművészt küld a versenyre. Loreen és csodálatos dala:
Finnország egy néger kinézetű művészt küld, aki a tradicionális finn zenei világot megtestesítendő „Cha cha cha” c. remekművel igyekszik elnyerni a dicsőséget hazája(?) számára. Íme:
Az ugyancsak favoritnak számító ukrán előadó történetesen ugyancsak néger, de ez nem lesz akadálya annak, hogy a produktum a maximális 12 pontot kapja például Örményországtól és Grúziától.
