Idén sem maradhatott el a minden évben megrendezésre kerülő Kitörés emléktúra. Alább Pintér Tibor beszámolóját tesszük közzé.
A metsző hideg szél ellenére, a sötét beálltával tegnap is mécsesekkel világították ki a Kapisztrán tértől a Széll Kálmán térig azt az útvonalat a megemlékezők, melyen 1945. február 11-én, az esti órákban a magyar és német katonák megkezdték a kitörést a szovjet ostromgyűrűből. A balliberális oldal médiája és megmondói – „jó” szokásuk szerint – ismét nem tudtak szó nélkül elmenni a kegyeletnyilvánítás e szép és méltó formája mellett. Az egykor szovjet tankok árnyékában hazánkat kommunista diktatúrába taszítók szellemi örököseinek most épp az fájt ugyanis, hogy a „szélsőjobb kisajátítja a kitörést”.
Természetesen, ahogy azt a baloldal esetében már megszokhattuk, ennél a kijelentésnél mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Mivel a szóban forgó jobboldali mozgalmak, csoportok éppen azt szeretnék elérni, hogy Budapest második világháborús ostroma, mint a magyar és az egyetemes történelem egyik legjelentősebb, leghősiesebb ostromharca, a jelenleginél sokkal szélesebb körben váljon ismertté, és ezáltal végre méltó helyére kerülhessen a kollektív emlékezetben. Valamint, hogy ne csak egy szűk kisebbség nézőpontjából lehessen még napjainkban is értelmezni az akkori eseményeket. S hogy egy efféle törekvés mennyiben lehet legitim és eredményes? Nos, ennek megítéléshez elég csupán arra gondolnunk, hogy ma 1956-ra, amikor is a magyarok – a kitörés hőseihez hasonlóan – újfent a szovjet tankok és a kommunisták ellen fogtak fegyvert, a legnagyobb állami ünnepek egyikeként emlékezik meg ország-világ. Pedig nem volt olyan nagyon régen, amikor azok a kevesek is megkapták a „reakciós fasiszta” és hasonló jelzőket, akik október 23-a kapcsán szabadságharcról mertek egyáltalán beszélni. De mindenképp meg kell említeni ebben a vonatkozásban Trianont, június 4-ét is. Nagyjából két évtizeddel – történelmi távlatban csupán egy pillanattal – ezelőtt, amikor az első Trianon megemlékezéseket bejelentették a szervezők a hatóságoknál, a rendőrség illetékes képviselői sokszor kerek szemekkel, csodálkozva néztek, mert egyszerűen nem is értették, milyen történelmi eseményről is van szó pontosan… Ehhez képest idén, a 100. évfordulón már a legtermészetesebb volt, hogy az egész országban megállt az élet néhány percre, és az emberek legtöbbje pontosan tisztában volt vele, miért is zúgtak fel a harangok aznap délben.
A tanulság mindebből tehát, hogy az emlékezetpolitikát igenis a bátran kezdeményezők, nem pedig azok írják, akik jókora fáziskéséssel a történések mögött kullogva, a rendszerváltás után évtizedekkel is még mindig ott tartanak, hogy „Trianon igazságos volt” és a szovjetek „felszabadították” Magyarországot.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
