Közvéleménykutatás helyett “közvéleménymanipulálás” zajlik az USA-ban is

Hazánkban már a magára valamit is adó ember nem hisz a közvéleménykutatásoknak, hiszen hosszú évek (sőt, évtizedek) óta látjuk, érezzük, hogy a számok sohasem a valóságot tükrözik, hanem a megrendelő által elvárt eredményeket igyekeznek “önbeteljesítő jóslatként” a nagyérdemű elé tárni. Épp annyira függetlenek, mint a külföldről pénzelt médiumok. 

Elég csak pár évet visszamennünk, talán sokan emlékeznek még, hogy pl. a 2022-es országgyűlési választások előtt a Mi Hazánkat rendre 3 százalékra mérték, de volt olyan keményvonalas intézet is, amely egyenesen 1 százalékot vizionált a pártnak! Valamennyien nagy magabiztossággal kijelentették, hogy esélyük sincs megugrani a parlamenti küszöböt, no de a Kétfarkú Kutyapárt, annak nagyon jó esélyei vannak. Az eredmények ismertek. Semmit nem tanulva az eseményekből, ugyanezt eljátszották 2024-ben az EP-választások kapcsán is, ahol megint 3 százalékot jósoltak a Mi Hazánknak, míg a Kutyapártnak egyenesen 1, jó kampány esetén 2 mandátumot! Aztán, nem hogy 6-8 százalék, még 3 is alig lett meg a szélsőliberális globalista pártnak, míg a Mi Hazánk majdnem két mandátumot szerzett.

Nyugaton azonban kissé másabb a helyez. A kulturmarxizmusban és liberalizmusban elkábított emberek kevéssé gyanakvóak a kormánnyal, a médiával és a hivatalos szervekkel kapcsolatban, mint a kelet-európai népek. Felénk általánosan elfogadott tény (leszámítva persze a nagyvárosi, liberális értelmiséget és TikTok-generációt), hogy a média félrevezet és manipulál, a hatalom pedig hazudik. Nyugaton viszont él a közbizalom, így egy-egy közvéleménykutatásnak is jóval nagyobb súlya lehet, mint a “vadkeleten”. Ahogyan az antifasiszta retorika és a “szélsőjobbal” való fenyegetés is jóval hatásosabb, mint itt, ahol megtapasztaltuk, milyen az antifasiszta vörösterror.

Trumpnak esélye sincs

Akik régóta követik az Egyesült Államok politikáját, tudhatják, hogy az amerikai elnökválasztásnak Franklin D. Roosevelt óta nem igazán van tétje, hiszen mindkét fél ugyanazt képviseli. (Anno ugye a republikánusok voltak a semlegességpártiak, míg Roosevelték mindenáron háborút akartak Németországgal, akár a szovjetet segítve. Ügyes manipulációval végül el is érték, amit akartak.) Aztán jött a status quo, ahol lényegi kérdésekben mindkét fél ugyanazt képviselte, és az elitből jött, annak szerves részét képezte. Egészen 2016-ig, Donald Trump felbukkanásáig, amit olyan médiahisztéria, és durva kampány követett, amit korábban senki nem gondolt volna. Még prominens republikánusok is Hillary Clinton mellett kampányoltak. A média pedig kb. úgy állította be a választást, mint előre lefutott versenyt, ahol a republikánusoknak már nem is érdemes elmennie szavazni.

Ez a jóslat nem vált be

Tedd fel a régi lemezt

Az újrázásra készülő Joe Biden az elnökjelölti vitán olyan szinten leszerepelt, hogy már a demokratáknak is el kellett ismerniük, az elnök mentális egészsége az elmúlt időben(!) olyan szinten megromlott, hogy még egy ciklust aligha bírna végigvinni, így hosszas huza-vona után végül kénytelenek voltak visszaléptetni. Amikor kijött a bejelentés, hogy helyette Kamala Harris lesz a demokraták elnökjelöltje, a teljes Trump-stáb pezsgőt bontott, hiszen, ha létezik Bidennél népszerűtlenebb és alkalmatlanabb elnök, az Harris. A hír hallatára állítólag még Barack Obama is kiakadt, szerinte ugyanis Harris “egyszerűen nem nyerhet”. Ő személy szerint Mark Kelly arizonai szenátort és volt űrhajóst támogatja, ám Kellynek esélye sincs a Demokrata párton belül Harrisszel szemben. Hiszen ő fehér, ír-amerikai családból származik, heteroszexuális, ráadásul családja is van. Ezzel szemben Kamala Harris néger, nő, fehérellenes, kulturmarxista, ráadásul a férje is zsidó. Olyan talentumokkal rendelkezik, amely egy személyben testesíti meg a Demokrata párt szélsőliberális, radikális – mai divatos szóval élve – “woke” irányvonalát, amelyet a párton belül legyőzni nem lehet, így szinte kétséget kizáróan ő lesz a párt hivatalos elnökjelöltje.

S, láss csodát, a korábbi népszerűtlen alelnök egy csapásra népszerűvé vált a közvéleménykutatásokban. A zsidó származású Reuter által alapított – s eredeti szellemiségét mindvégig megtartó – lap már ki is hozta a “legfrissebb, szenzációs közvéleménykutatások” eredményeit, mely szerint Kamala Harris már most 2 százalékponttal vezet Donald Trumppal szemben, és “minden bizonnyal” legyőzi majd. Már elő is léptek az árnyékból a “független politikai elemzők”, akik elmagyarázták, hogy Harris “sokkal élesebb”, mint Biden, a demokraták körében is népszerűbb, s még a szavazási hajlandóság is nőtt. Ebbe a játékba szállt be a Northwest Progressive Institution is, mely már toronymagas Harris győzelmet jósol.

Most komolyan, van, aki még hisz a közvéleménykutatóknak?

Frissítés: Obama is beállt Harris mögé

A szárnyra kapott sajtóhíreket és pletykákat cáfolandó, a demokraták X-en közzétettek egy telefonhívást, melyben Michelle Obama támogatásáról biztosítja Kamala Harrist, aki szerinte “történelmet készül írni”. Később a telefonba beleszól férje is, aki szintén “nagyon szurkol” Amerika első lehetséges néger női elnökének.

Gyebnár Dávid