A német rendőrség bővíti a Palantir megfigyelőszoftver használatát – Digitális őrszem vagy demokratikus fenyegetés?

Amikor tavaly terroristák támadták meg Münchent, a német rendőrség ismét egy régi problémával szembesült: túl sok adat, de túl kevés idő. Tanúvallomások árasztották el a nyomozókat, a biztonsági kamerák töredékes felvételeket rögzítettek, és a közösségi médiában hemzsegtek a pletykák és hamis nyomok. Az információáradat, amelyet a nyomozóknak fel kellett dolgozniuk, hagyományosan hetekig tartott volna.

Ezúttal minden másként alakult. Órák alatt a nyomozók felmérték a támadók mozgását, azonosították hálózatukat, és olyan összefüggéseket tártak fel, amelyeket a hagyományos nyomozás talán soha nem fedezett volna fel. Az áttörést a Palantir Gotham nevű rendszere tette lehetővé – egy alkalmazás, amely képes hatalmas adathalmazokat feldolgozni, és olyan mintázatokat azonosítani, amelyek az emberi elemzés számára láthatatlanok maradnának.

Ez a siker olyan mértékben felgyorsította Németország amerikai megfigyelési technológia iránti elköteleződését, amely még öt évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt volna. Három tartomány már napi szinten használja a Palantir rendszereit, és Baden-Württemberg egy 25 millió eurós, ötéves szerződéssel készül csatlakozni hozzájuk. Ami kezdetben csak óvatos kísérletezés volt, az mára a német digitális rendészet alapjává vált.

Ez a lépés nem csupán technológiai előrelépést jelent, hanem alapvető változást is a német rendvédelem magánéletvédelmi, szuverenitás-, biztonság- és szabadságjog közötti egyensúlyhoz való viszonyában. Alexander Dobrindt belügyminiszter, a konzervatív CSU politikusa a Palantir rendszereinek használatát támogatja a szövetségi ügynökségeknél, ezzel felülírva elődje szigorúbb irányvonalát. Az időzítés sem véletlen: a Palantir épp most éri el valaha volt legerősebb pénzügyi eredményét, több mint egymilliárd dolláros negyedéves bevétellel, amit a mesterséges intelligenciára épülő biztonsági alkalmazások iránti globális kereslet táplál. Ezzel a döntéssel azonban nemcsak a magánélet védelme kerül veszélybe, hanem a kormányok túlhatalma is egyre inkább a magánszektor kezeiben összpontosul.

A Zöld Párt, bár hivatalosan elkötelezték magukat a polgári szabadságjogok védelme mellett, a kereszténydemokratákkal együttműködve vezették be a Palantir megfigyelőrendszert közös „biztonsági csomagjuk” részeként.

Az Alternatíva Németországért (AfD) továbbra is az egyetlen párt, amely következetesen kihívás elé állítja a német állampolgárok külföldi vállalatok általi megfigyelését, és átláthatóságot követel ezen megállapodásokkal kapcsolatban. Míg a fősodratú pártok koordinált módon szavaznak a meglévő szerződések védelme érdekében, az AfD olyan kérdéseket vet fel a digitális szuverenitásról, amelyeket a politikai elithez tartozó vezetők inkább elkerülnek.

A Palantir a globális technológiai innováció és a nemzetközi biztonsági törekvések kétes találkozópontján jött létre. Peter Thiel alapította a céget 2003-ban, az In-Q-Tel, a CIA kockázati tőke részlegének kezdő tőkebefektetésével. Az első szerződések Afganisztánra összpontosítottak, ahol a hadseregnek drónfelvételek, lehallgatott kommunikációk és emberi források adatait kellett feldolgoznia.

Azok az algoritmusok, amelyek egykor kandahári felkelőhálózatokat követtek, most már bajorországi bűnügyi mintázatokat elemeznek. Ezzel a cég nemcsak a katonai hírszerzésben, hanem a polgári életben is egyre nagyobb befolyásra tett szert. Az alapító célja nemcsak a biztonság erősítése, hanem a privát adatok széleskörű összegyűjtése és feldolgozása is, ami az emberek magánéletét és szabadságjogait fenyegeti. A cég technológiai megoldásai tehát nemcsak a hatékonyságot növelik, hanem újabb lehetőséget adnak a kormányoknak és vállalatoknak a társadalom feletti kontroll növelésére.

Alex Karp, a Palantir vezérigazgatója soha nem titkolta a cég katonai gyökereit. Nyíltan beszél arról, hogy segítenek a szövetséges erőknek, hogy „gyorsabban megölhessék a gonosztevőket”, és a rendészetet a nemzetbiztonsági munka elkerülhetetlen kiterjesztésének tekinti. A cég névválasztása is tükrözi ezeket a célokat: a Palantir Tolkien mindentudó „látókristályaira” utal, míg a Gotham név Batman sötét, elképzelt városát idézi, ahol a technológia lehetővé teszi a hősies beavatkozást a városi fenyegetések ellen.

Az alkalmazás egy átfogó adatintegráló rendszereként működik, amely teljesen átalakítja a hagyományos rendőri munkát. A rendőröknek eddig különböző adatbázisokat kellett átvizsgálniuk, hogy  kapcsolatba lépjenek különböző ügynökségekkel, és kézzel kereszthivatkozzák az információkat. 

Ezzel szemben a Gotham összekapcsolja ezeket a szétszórt rendszereket, és azonnali feldolgozást kínál. Írjon be egy nevet, és egy pillanat alatt hozzáférhet a bűnügyi előélethez, közösségimédia-tevékenységekhez, pénzügyi nyilvántartásokhoz, utazási szokásokhoz és az ismert kapcsolatrendszerhez. A rendszer képes olyan kapcsolatokat azonosítani a gyanúsítottak között, amelyeket az emberi nyomozók könnyen figyelmen kívül hagyhatnak. A Palantir által kínált eszközök nemcsak a nyomozások hatékonyságát növelik, hanem az adatok és személyes információk egyre szélesebb körű megfigyelését is lehetővé teszik, fenyegetve ezzel a magánélet védelmét és a demokratikus kontrollt.

A német tartományok fokozatosan kezdték el használni ezt az alkalmazást. Hessen 2017-ben írta alá, majd Észak-Rajna–Vesztfália 2019–2020-ban, végül Bajorország 2024-ben. Minden telepítés kiterjesztette a rendszer képességeit és adatelérését. Ami súlyos bűncselekmények felderítésére alkalmas eszközként indult, az ma már rutinszerű nyomozásokat és adminisztratív funkciókat kezel.

A polgári jogokat védő szervezetek erőteljes ellenállást tanúsítottak. Constanze Kurz, aki a Káosz Számítógép Klub (CCC) szóvivője a Palantirt „a 21. század mesterséges intelligencia fegyverkereskedőjének” nevezi, figyelmeztetett arra, hogy a német hatóságok érzékeny rendőrségi adatokat adnak át egy amerikai cégnek, amely külföldi hírszerzési törvények hatálya alá tartozik. Aggodalmuk túlmutat az elvont alkotmányos elveken. A jelenlegi bajor jogiszabályok lehetővé teszik a rendőrség számára, hogy Palantir segítségével nyomozásokat folytassanak, anélkül hogy konkrét jogsértés gyanúja merülne fel. Azok a polgárok, akik panaszt tesznek, bűncselekményekről tudósítanak, vagy egyszerűen csak bűncselekmények helyszínén tartózkodnak, algoritmusos elemzés alá kerülhetnek.

A függőség nem csupán pénzügyi szempontokra terjed ki. A német rendőrség egyre inkább amerikai rendszerekre támaszkodik, amelyeket nem képesek önállóan megvizsgálni, megérteni vagy irányítani. A hagyományos nyomozati képességek romlanak, miközben a tisztek a külföldi, zárt szoftverek által generált algoritmusos ajánlásokra hagyatkoznak.

A hatóságok működési sikerekkel indokolják a folytatott gyakorlatot, például a müncheni izraeli konzulátus elleni támadás után végzett elemzéssel. A brit rendőrség tapasztalatai a Palantir rendszerekkel kapcsolatban, amelyek több ezer hamis pozitív azonosítást eredményeztek és aránytalanul vettek célba kisebbségi közösségeket, arra utalnak, hogy hasonló problémák merülhetnek fel a rendszer német alkalmazása során is. A vállalati titkolózás megakadályozza a rendszer pontosságának vagy elfogultsági mintáinak független ellenőrzését.

A Palantir saját algoritmusai hozzáférhetetlenek a német hatóságok számára, amelyek a rendszer ajánlásait végrehajtják. Az állampolgárok olyan automatizált értékelésekkel találkoznak, amelyeket nem vitathatnak meg; mindezeket matematikai formulák alapján, amelyeket nem tudnak megvizsgálni, és idegen vállalatok hajtanak végre, amelyeket nem vonhatnak felelősségre a német törvények alapján.

A digitális megfigyelés bővítéséről való közvélemény-tudatosság viselkedési alkalmazkodásokat indított el. Az állampolgárok egyre inkább készpénzes fizetéseket alkalmaznak, csökkentik a közösségi média használatát, és kétségbe vonják a technológiai megfigyelés bővítésére vonatkozó hivatalos indoklásokat. A Szövetségi Tanács felhívása a Palantir országos alkalmazására a hatalom próbálkozása arra, hogy normalizálja a külföldi vállalati megfigyelést, mielőtt az alkotmányos kihívások hatékony válaszokat tudnának kidolgozni.

A német hatóságok olyan kérdésekkel szembesülnek, amelyek nem csupán a közvetlen magánéletvédelmi aggodalmakra vonatkoznak, hanem alapvető nemzeti függetlenségi kérdéseket is felvetnek a digitális korszakban. Az ország dönthet úgy, hogy adatgyarmataként működik az amerikai vállalati birodalom részeként, vagy elindítja a folyamatot, hogy visszaszerezze a szuverenitást a polgári információk felett. Az idő sürget, mivel minden egyes hónap, amely eltelik, egyre mélyebben ágyazza be a külföldi megfigyelést az intézményi működésbe. A demokratikus visszafordítás lehetősége egyre szűkül, ahogy az amerikai vállalati ellenőrzés politikai választásból működési szükségletté válik.

(A Süddeutsche Zeitung, NDR, WDR, Chaos Computer Club nyomán)