Kassab Adonis: „Trump neve semmire sem garancia”

Hétfőn reményekkel telve fogadta a világ, hogy tűzszüneti megállapodás született Sarm-es-Sejkben, ami esélyt ad a gázai háború lezárására. A helyzet azonban sosem olyan egyértelmű, mint amilyennek először látszik, ezért portálunk megkereste Kassab Adonist, a Mi Hazánk képviselőjelöltjét és témabeli szakértőjét, hogy mélyebb betekintést nyújtson a kérdés részleteibe.

– Tűzszüneti megállapodás született, közelebb került a békekötéshez Izrael és Gáza vezetése. Van rá esély, hogy valóban véget érjen a háború?

– Az elmúlt két évben ez már nem az első tűzszünet, ami megköttetik a Hamász és Izrael között. Ezeket rendszerint néhány nap után felülbírálja az, hogy Izrael nem hagyja abba a támadásokat a Gázai övezet ellen, így a tavalyi tűzszünet is pár nap után kudarcba fulladt.

– Esetleg az, hogy Donald Trump is ott volt most a megállapodás aláírásakor, és a nevét adta hozzá, változtathat valamin?

– Trumpot már több mint másfél éve megválasztották elnöknek. Ő anno azt ígérte, hogy néhány hét alatt mind az ukrán háborút, mind a közel-keleti konfliktusokat is lezárja. Ígéretét egyszerűen nem tudta teljesíteni, nem is tűnt úgy, hogy sikerülhet neki. Az Egyesült Államok újra egyre több fegyvert szállít Ukrajnába, és Trumpnak még az év elején a Gázai övezettel kapcsolatban olyan beszólásai, vagyis „javaslatai” voltak, hogy ürítsék ki teljesen az övezetet, és hozzanak létre ott egy óriási turisztikai központot. Ezért úgy gondolom, hogy az ő neve semmire sem garancia.

– Tegyük fel, hogy békekötés lesz a vége, mi lesz a sorsa az övezetnek, illetve magának Palesztinának? Van esély arra, hogy szuverén ország legyen, vagy legfeljebb úgy maradhat fenn, ha Izrael bábjává válik?

– Palesztina az ENSZ határozata alapján már közel 80 éve létre kellett volna, hogy jöjjön. Nincs még egy olyan ország, nincs még egy ilyen nép a világon, amely ENSZ-határozatok tömkelege ellenére, illetve most már 157 ország elismerése mellett sem lehet teljesen független. De köszönhetően az amerikai vétónak, ezt még mindig nem lehet megvalósítani.

Tény és való az, hogy nehéz – mondhatni sakk-matt helyzetben – van a palesztin hatóság, amely Ciszjordánia felett rendelkezik valamilyen szinten, de nem teljes mértékben, hiszen az izraeli hadsereg jelenléte gyakorlatilag ellehetetleníti a terület feletti szuverén fennhatóságát.

Nem hiszem, hogy a palesztinok fel fogják adni küzdelmüket. Való igaz, hogy egyelőre reménytelennek tűnik helyzetük. A jelenlegi politikai valóságot ismerve nem feltételezem azt, hogy a közeljövőben létrejöhet a független palesztin állam, annak ellenére, hogy azt idén nyugat-európai országok tucatjai sorban ismerték el.

Igazából mindezt inkább egy diplomáciai gesztusnak lehet elkönyvelni, ami nem elég ahhoz, hogy kiharcolják Palesztina valódi függetlenségét. Ennél sokkal nagyobb diplomáciai nyomást kell gyakorolni Izraelre.

– Milyenek a reakciók az arab világban, hogyan állnak a különböző országok ehhez az eseményhez?

– Mélyebben kell ismerni az arab világot, hogy megértsük, most miért vannak viszonylag csendben egyes országok. Az érdekek és az ellenérdekek nagyon kesze-kuszák az arab világban. Az, hogy most minden arab és minden iszlám ország a zászlajára tűzte a palesztinok függetlenségét és annak támogatását, inkább egy elvi doktrína. 

Az arab országok többségének valamilyen szinten kisebb-nagyobb gazdasági függősége van az USA-tól, illetve óriási az amerikai befolyás, főleg az Öböl menti államoknál. Tehát meglepő az, hogy például Szaúd-Arábia most élesebben bírálja Izraelt, és jobban kiáll diplomáciailag a palesztinok mellett, mint az elmúlt 10–20 évben bármikor. 

A többi országot, akik az ellenállás tengelyébe tartoztak, az elmúlt 10–20 év szinte teljesen felőrölte, lásd Irak. Most Szíriában is teljes káosz van. Libanon esetében ugyancsak egy megtépázott országról beszélhetünk. Tehát pont az úgynevezett ellenállás tengelyének országai: Libanon, Irak, Szíria, Irán jelenleg többé-kevésbé csöndben vannak, nincsenek abban a geopolitikai vagy katonai helyzetben, hogy nagyobb nyomást tudjanak gyakorolni, vagy állást tudjanak foglalni az ügyben.