Szigorítja bevándorlási törvényeit Japán: tízszeresére emeli a „fejpénzt”, valamint állandó munkahelyet és japán nyelvtudást ír elő

Japánban, ha egy külföldi hosszútávon is le szeretne telepedni, akkor ehhez egy engedélyt kell kiváltania, melynek összegét a mostani kormány a korábbi húszszorosára, 200 000 jenre (mintegy 409 000 forintra) emelte – derül ki a BBC cikkéből. 

Emellett a letelepedni vágyótól megkövetelik az állandó, stabil munkahelyet, a nyugdíjfizetést, illetve a japán nyelv ismeretét. Amiket néhány évtizede mindenki „észszerű” szabályozásokként jellemzett volna, azok ma a „szigorú” kategóriába tartoznak.   

Takaicsi Szanae miniszterelnök nem is titkolja, hogy ezzel a szigorítással kifejezett célja a Japánt sújtó migráció visszaszorítása. A lépés egyébként igen időszerű volt, hiszen a szigetországban ötven kerek éve nem emelkedett a letelepedési engedély kiváltásának díja, aminek egyik oka nyilván az, hogy az elöregedő társadalom problémájának megoldását a korábbi vezetők a tömeges migrációban látták. Elvégre mit számít, kik élnek egy országban, csak a GDP pörögjön, nem? Ez a kapitalizmus lényege.

A liberális BBC sem mulasztja el kiemelni, hogy noha a japánok nem igazán szeretik a bevándorlókat, azokra „szükség van”, hiszen kell a munkaerő, aki dolgozik az elöregedő társadalom helyett. 

Brutális növekedés

A közhiedelem még mindig úgy tekint Japánra, mint egy „homogén államra”, azonban ez már nem sokáig lesz így. 2025-ben a migránsok száma elérte a 4,12 milliót, ami az előző éves rekordnövekedést is túlszárnyalta 9,5 százalékkal. A helyiek már beszámoltak a kulturális változásokról, és a társadalmi átalakulás előjeleit is érzékelik többen. Ezen aggályokra reagál most a politika. 

Egy migráns már rohant is a BBC-nek panaszkodni, hogy elmondja, „nem kezelik őket egyenlően” a japán vezetők. Tőlük több befizetett adót, és szigorúbb viselkedési normákat várnak el, mint egy átlagos japán polgártól. 

„Már így is itt van ez a kulturális és nyelvi akadály, ami miatt rengeteg tehetségtől elesik az ország, akik nem ide jönnek. Most meg ez? Mire jó ez?” – tette fel a kérdést felháborodottan. Szerinte hosszú távon így „sérül” Japán versenyképessége. 

Nem is értjük, miért nem szeretnék az európai példát követni, ahol a „sokszínűség” és a „tolerancia” megteremtette ezeket a „csodás” társadalmakat, melyekben minden nap élnünk kell. 

Kapcsolódók: