Miért pont a zselés? – A szaloncukor 600 éves története és mai slágerei

A karácsony egyik „alapkelléke” a szaloncukor, melyről talán kevesen tudják, hogy Franciaországból érkezett hozzánk. E közkedvelt édesség ősét (egy fondantszerű finomságot) még a 14. században kezdték el készíteni a franciák, s csak a 19. század elején került Magyarországra német cukrászmestereknek és kereskedőknek köszönhetően.

Neve onnan ered, hogy a polgári házak szalonjaiban (németül „salon”) kínálták a vendégeknek. Így lett „szaloncukor”.

A kezdetekben a szaloncukrot nem a fa díszítésére találták ki, hanem egyszerű ünnepi finomságnak számított. 

A „karácsonyfa + szaloncukor = ünnepi dísz + édesség”-szokás Magyarországon csak később, a 19. század végén honosodott meg, amikor a „karácsonyfázás” divattá vált.

Az első szaloncukrok kézzel készültek: a cukrászok fondantmasszát készítettek, amit aztán formáztak, ízesítettek, majd színes papírba és – a kor ízlésének megfelelően – selyem- vagy sztaniolpapírba csomagoltak. Ennek gyakran rojtos volt a vége – mint a mai szaloncukrok többségének. Ez a csomagolás és díszítés is hozzájárult a szaloncukor „ünnepi”, vagyis „luxusjellegéhez”.

A 19. század végén, a technikai fejlődésnek köszönhetően megindult a gépesített gyártás. A fondantkészítést, -formázást, -csomagolást egyre inkább gépek végezték el. Az első magyar gőzüzemű csokoládégyárak is ekkor kezdték el gyártani a szaloncukrot.

Ez tette lehetővé, hogy az édesség ne csak a gazdag polgárok ünnepét díszítse, hanem idővel minden háztartásban elterjedjen. A 19. század végére, az 1890-es években már több tucat receptet és ízesítést jegyeztek le. 

Egy 1891-es házi cukrászkönyv például 17 féle szaloncukor-leírást tartalmaz.

A 20. század viharai – világháborúk, gazdasági nehézségek, társadalmi változások – nem kímélték a szaloncukor hagyományát sem. Sok házban a hagyományos édességek háttérbe szorultak, a karácsonyfák inkább egyszerű díszekkel, gyümölcsökkel, papírfigurákkal készültek.

A második világháború után azonban – és különösen az 1950-es évektől – a tömeggyártás lehetővé tette a szaloncukor elérhetőségét szélesebb rétegek számára is, jóllehet a kínálat kezdetben szűkebb volt és az egyszerűbb ízek domináltak.

Az 1989 utáni rendszerváltást követően a piac megnyílt, új ízek, új gyártók jelentek meg és a szaloncukor ismét reneszánszát élte. A dísz- és nosztalgiajelleg mellett az ízek sokfélesége és az ár-érték arány is fontos lett.

Manapság a szaloncukor messze túlmutat a régi fondanton és papírcsomagon: a hagyományos ízek mellett rengeteg új, kreatív, modern ízesítés is elérhető.

Jelenleg mintegy 150 ízben kapható szaloncukor hazánkban.

A legnépszerűbb, legkeresettebb ízek ma Magyarországon a következők:

• zselés (gyümölcsös) töltet, ez hosszú ideje az abszolút favorit;
• marcipános, a klasszikus nosztalgikus és elegáns íz;
• kókuszos, a trópusi és karakteres ízek kedvelőinek;
• karamellás, ez manapság különösen divatos íz, sőt, az egyik legfrissebb versenyen a győztes szaloncukor egy karamellás-fehércsokoládés kombináció volt;
• csokoládékrémes klasszikus csokoládébevonattal és krémes belsővel.

Idővel tehát a natúr fondantból és papírba tekert édességből valódi bonbonszerű élvezet lett. Ugyanakkor nem állt meg az evolúció: a mai kínálatban – a gyártók tapasztalatai alapján – megjelentek a különleges, modern ízek és ízkombinációk is. A legújabb trendek között találunk ízesített karamellás-fehércsokoládés, narancsos, gyümölcsös, mogyorós és egyéb prémiumvariációkat is, melyeket a fogyasztók egyre szívesebben választanak az ünnepi időszakban.

Érdekesség, hogy a legutóbbi – 2025-ös – Év Szaloncukra díj is egy karamellás-fehércsokoládés változatnak jutott: egy dél-magyarországi manufaktúra édessége diadalmaskodott a mezőnyben. 

A szaloncukor nem pusztán édesség, hanem egyben erős szimbólum is: a karácsonyfa dísze, ami nosztalgiát ébreszt, emlékeket idéz: gyerekkori karácsonyokat, családi összejöveteleket. A fényes papírba csomagolt cukorkák és azok csillogása a fán olyan vizuális élményt ad, ami mással nem helyettesíthető.

Régen a szaloncukor a gazdag polgári házak ünnepi asztalának dísze volt a szalonban, ahol a vendégeket kínálták meg vele. Különleges, elegáns édességnek számított. Mára már mindennapi, elérhető ünnepi finomsággá vált, de a díszítés és a tradíció varázsa mit sem vesztett jelentőségéből.

Az is jelzi, hogy a szaloncukor mennyire része a magyar karácsonynak, hogy jelenleg évente nagyjából 3500 tonna szaloncukor fogy el az országban, ami átlagosan egy kilogrammot jelent háztartásonként.

Ugyanakkor a kínálat és a minőség is sokat számít: az elmúlt évtizedekben a prémiumkategóriás szaloncukrok – akár kézműves, egyedi ízesítésű édességek – egyre népszerűbbek lettek.

A szaloncukor tehát nem csupán egy édesség, hanem egy évtizedek, évszázadok óta élő tradíció, melyben benne van a család, a nosztalgia, az ünnep, az otthon melege.

Temesvári Márta