Vármegyések Európa nyugati végein

„A HVIM – Magyar Ellenállás delegációja Párizsban járt, ahol több nemzetközi rendezvényen is részt vett, tovább bővítve külföldi kapcsolatrendszerünket, és erősítve az együttműködést más nemzetek hazafiaival. Tagjaink hasznos tapasztalatokkal tértek vissza Nyugat-Európából” – írta oldalán a szervezet.

Május 7-én a HVIM hétfős delegációja hosszú útra indult. Átszelve Európát Párizsba mentek, hogy a francia Les Nationalistes meghívásának tegyenek eleget. Bár korábban is voltak kapcsolataik francia hazafiakkal, az említett mozgalommal tavaly ismerkedtek meg Szentpéterváron, ahol az ISL (International Sovereigntist League) megalapításában közösen vettek részt.

A programsorozat május 8-án egy női konferenciával vette kezdetét, amit a Les Nationalistes női tagozata, a Kariatidák (Les Caryatides) szervezett Féminisme & Féminité (Feminizmus és Nőiség) címmel. A konferencia célja a konzervatív, keresztény nő eszményének bemutatása és a modern feminizmussal való szembeállítása volt. A számos francia női felszólaló mellett beszédet mondott a spanyol Democracia Nacional, a lengyel Narodowe Odrodzenie Polski és a HVIM – Magyar Ellenállás képviselője is. „Mozgalmunkat Illés Boglárka képviselte, aki franciául tartotta meg beszédét. Felszólalásában kifejtette, hogy a modern ideológiák – különösen a feminizmus egyre radikálisabb irányzatai – azt ígérik, hogy felszabadítják a nőket. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan észrevétlenül lebontanak valami olyasmit, ami évszázadokon keresztül értelmet és tartást adott a női létnek. A gondoskodást gyengeségként állítják be. Az anyaságot korlátnak, a családot pedig sokszor egyfajta elnyomó struktúrának” – írták beszámolójukban.

Az előadások szüneteiben hasznos eszmecserék folytak, így számos európai szervezet aktivistái osztották meg egymással tapasztalataikat a nők szerepéről a nemzeti radikális mozgalmakban. Az elhangzottak alapján egyértelmű mintázat rajzolódott ki, amely szerint azokban az országokban jelentős a nők szerepe a nemzeti mozgalmakban, ahol a keresztény vallás adja a szellemi magját ezen szervezetek tevékenységének. Ez a konklúzió még a későbbi napokban is visszaköszönt.

Ne harcolj Izraelért

A rendezvénysorozat fő programja a május 9-én megrendezett nemzetközi konferencia volt, amely a No War for Israel címet kapta. A téma aktualitását az adta, hogy Izrael immáron sokadszorra lángba borította a Közel-Keletet, átgázolva civilek tízezrein, tovább pusztítva a megmaradt keresztény közösségek és vallási emlékek maradékát. Ezzel párhuzamosan az izraeli agressziót kritizáló agendát kisajátította a baloldal, miközben a jobboldal a cionista érdekek csatlósaként egyfajta „keresztes háború” hamis álcáját húzta a pusztításra. Ezt volt hivatott ellensúlyozni a konferencia, megmutatva, hogy a valódi jobboldali erők minden körülmények között elutasítják a cionizmus barbár cselekedeteit.

A konferencián a francia felszólalók mellett számos külföldi szervezet szónokai is felszólaltak. Beszédet mondott az olasz Rete dei Patrioti, a spanyol Democracia Nacional és a Falange Espanola de las JONS, a görög Arany Hajnal, a lengyel Narodowe Odrodzenie Polski, a német Die Heimat, a belga Mouvement Nation, a szerb Srbska Akcija, az orosz Akadémisták Testvérisége, a román Fundatia Ion Gavrila Ogoranu és a Noua Dreapta képviselője. A HVIM-et Boór Tamás képviselte, aki kifejtette, hogy a valódi jobboldali szervezetek nem hagyják magukat becsapni, és pontosan felismerik, hogy a Soros-féle liberalizmus és a Netanjahu nevével fémjelzett soviniszta cionizmus ugyanannak az érmének a két oldala, ugyanannak a fogónak a két szára, amelyek a tradicionalitást próbálják összezúzni. Beszédében külön kitért a sovinizmus mételyére, amely akkor tud megjelenni, ha egy nemzeti mozgalomból hiányzik az esszenciális szellemi töltet. Ez a keresztény hit az, ami jelentéssel tudja megtölteni a mozgalmi aktivitást, és az üres evilági cselekedeteket egy magasabb rendű cél szolgálatába tudja állítani. Beszédének ez a része szinte teljesen megegyezett a szerb felszólaló mondanivalójával, ami a két delegáció közötti hosszú diskurzus kiindulópontja lett.

Egy nemzetközi találkozó magában hordozza annak lehetőségét, hogy olyannal kerülünk egy tető alá, akivel nem értünk egyet, vagy akár ellenségünknek tekintjük. Ezzel a helyzettel most szembe kellett néznie a magyar delegációnak, ugyanis két román résztvevő is megjelent a konferencián. Míg egyikük egy alapítvány képviseletében volt jelen, és mentes volt minden soviniszta megnyilvánulástól, addig a másik felszólaló a magyargyűlölő Noua Dreaptától érkezett. Előbbivel könnyen szót lehetett érteni, hiszen székelyek között él, és kifejezetten szereti a magyarokat. Utóbbival azonban semmilyen közösséget nem tud vállalni a HVIM. „Egy ilyen felszólaló jelenléte viszont nem jelenthet okot a távolmaradásra, ugyanis azzal pont a magyar érdek maradna képviselet nélkül” – tette hozzá a szervezet.

A konferencia zárásaként egy esti banketten vettek részt a delegációk, ahol további tapasztalatcserére volt lehetőség. A kötetlen szórakozás előtt azonban a magyar delegációnak még egy szomorú, de szép kötelességnek kellett eleget tennie. Autóba szálltak, és Maisons-Laffitte városába indultak. A másfél órás út után egy kis temetőnél szálltak ki, ahol egy francia bajtárs segítségével megtalálták a sírt, amit kerestek. „Miután letakarítottuk a sírkövet, vármegyés tiszteletadás mellett helyeztük el rajta mozgalmunk koszorúját, amely 1500 kilométert utazott Felvidékről, hogy egy francia földben nyugvó magyar harcosra emlékezzen. Marton Lajos sírjánál Dobay Gergely, a HVIM – Magyar Ellenállás felvidéki társvezetője idézte fel az ’56-os hős, a petit-clamart-i merénylő és a csádi villámháború veteránjának kalandos életét és mozgalmunkhoz kötődő viszonyát. A tavaly decemberi temetésén mozgalmunk koszorúját francia bajtársaink helyezték el a síron, de most személyesen is leróhattuk tiszteletünket” – szólt a beszámoló.

Párizsi útjuk során a vármegyések betekintést nyerhettek a hazai liberálisok által olyannyira áhított nyugat-európai élet valóságába. A szemetes utcákba, a metrókban és a sarkokon leselkedő sötét tekintetekbe, a hömpölygő barna tömegbe, amely lassan minden világváros utcaképét uniformizálja a sokszínűség jegyében. A hazájukkal örökké elégedetlenkedő itthoni „mindenszaristáknak” meleg szívvel ajánlják az Eiffel-torony környékét, ahol minden méterre jut egy agresszív afrikai bóvliárus, és fényes nappal is kismacskaméretű patkányok cikáznak a turisták lábai között.

Utolsó párizsi éjszakájukon felmásztak a Szent Szív-bazilikához (Sacré Cœur), ahol hálát adtak Istennek sikeres útjukért, és a biztonságos hazatérésért fohászkodtak. „Hazatérve új tapasztalatokkal gazdagodva, fáradtan bár, de szellemileg feltöltődve folytatjuk munkánkat, tudva, hogy Európa számos pontján vannak bajtársaink, akik velünk együtt harcolnak a hagyományos rend védelmében” – zárul a beszámoló.

A teljes utazás a HVIM oldalán olvasható, ahol a beszámolót videókkal is színesítik.

Kapcsolódó: