Lassan már két hónap is eltelt a 2022-es országgyűlési választások óta, a balliberális ellenzék pedig azóta csak tántorog a pályán. Ez nem is csoda, hiszen az általuk csodafegyverként aposztrofált „nagy összefogás” nemhogy nem vitte őket sikerre, hanem akkora vereséget szenvedtek, mint még soha a rendszerváltás óta. De hogyan is fest a helyzet, ha egyenként vizsgáljuk a szereplőket?
Demokratikus Koalíció:
Szinte már közhelyszámba ment, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett párt az ellenzék vezető ereje, ők határozzák meg az irányvonalat, és általában véve is Gyurcsány szava a legerősebb. Nos, a választások még ezen is változtattak. Ugyanis az kétségtelenül igaz, hogy az ellenzéken belül ők alakíthatták a legnagyobb frakciót, de ezen túlmenően sok örömben nem volt részük azóta.
Az általános demoralizált hangulat őket is a földhöz vágta, és ma már az sem igaz, hogy ők lennének az ellenzék vezető ereje, az ugyanis a Mi Hazánk a Medián legfrissebb felmérése szerint. A nemzeti párt pedig természetesen semmilyen közösséget nem vállal sem a DK-val, sem a balliberális tábor többi szereplőjével.
Momentum:
A szépreményű „aranyifjakból” álló társaság annak idején azzal az üzenettel indult, miszerint nem kívánnak a „2010 előtti világ” szereplőivel együttműködni, ahhoz képest úgy olvadtak be a Gyurcsány által vezérelt tömbbe, hogy arra szavak nincsenek. Ráadásul fiatalos lendületük is megkopott, láthatóan tanácstalanok, nincs önálló arculat, és lassan már az elnöki szék is kezd egy metró megállóhoz hasonlítani: jönnek-mennek. Fekete-Győr András dicstelen bukása után Donáth Anna vette át a párt vezetését, azonban magánéleti okokra hivatkozva (gyermeke születik) ő sem kívánta tovább kormányozni a Momentum léket kapott hajóját. Hogy ki követheti? Nem tudjuk, az viszont biztos, hogy a magát közgazdász diploma nélkül is bátran közgazdásznak nevező Hajnal Miklós is bejelentkezett az elnöki tisztségért… Szép kilátások!
Jobbik:
Az utolsó kapcsolja le a villanyt. Igazság szerint e tömör mondatban össze is lehetne foglalni, mi vár az egykori nemzeti radikális, mára azonban „parizeussá” fajult, megélhetési figurákon kívül másokat felmutatni képtelen pártból. Tényleg kár szaporítani a szót: a kávé lefőtt. Jövőjük nincs.
LMP:
A párt helyzete valamelyest hasonlít a Momentum helyzetére, azzal a különbséggel, hogy pár év előnyük van. Azaz, ők is azzal az igénnyel indultak, hogy „lehet más a politika”, 2010-ben kimondottan jó eredménnyel be is kerültek a Parlamentbe, majd bebizonyították, hogy annyira „mégsem lehet más a politika”, ők is beolvadtad a balliberális tömbbe, ennek eredményeképpen önállóan már be sem tudnának jutni az országgyűlésbe. A gyurcsányi ölelés tehát itt is a pusztulásba vezetett.
MSZP:
„Ez a harc lesz a végső…” – énekelték még minden bizonnyal sokan az MSZP-s „nagy öregek” közül az Internacionálé sorait a pártállami időkben, de úgy tűnik, valóban ez volt az utolsó. Önállóan már ők sem lépnék át az 5%-os küszöböt, és minden bizonnyal pár évig még el fognak kínlódni egy-egy újítónak szánt projekttel (Például Újhelyi István szerint az lenne a megoldás, hogy nevezzék át az MSZP-t), de gyakorlatilag az utolsó maradványa is eltűnik az egykori kommunista állampárt jogutódjának.
Párbeszéd:
Ők nagyjából akkora társadalmi támogatottsággal bírnak, mint a KDNP. Nemhogy az 5%-os küszöböt nem ugranák meg, de valószínűleg az 1%-ot sem. Egészen elképesztő, hogy parlamenti képviselettel rendelkezhet egy olyan párt, amely nem több befolyást illetően, mint egy gittegylet. Mivel szinte borítékolható, újra nagy balliberális ellenzéki összeborulás az ismert okok miatt nem lesz, így ők is vághatják a centit, mikor húzhatják le végleg a rolót.
Összegzés:
Márki-Zay Péterre, volt közös miniszterelnök-jelöltre ezúttal nem térünk ki. Egyrészt nincs saját pártja, másrészt ember nincs, ki azt gondolná, bármiféle komoly politikai jövője van. Orbán Viktor és a Fidesz akár hátra is dőlhetne, ha végigtekint a balliberális roncsderbin, ha nem volna egy olyan párt, amely viszont vélhetően igen nagy csatára fogja késztetni.
Ez pedig a fentebb már említett Mi Hazánk Mozgalom, mely kőkemény nemzeti ellenzéki pártként fog működni, és az elmúlt szűk két hónapban is a Toroczkai László által vezetett párt volt az egyetlen, amely érdemi munkát végzett. És ezt a magyar emberek, a választópolgárok is látják.
Így a jelenlegi tendenciákat nézve nem elhamarkodott a kijelentés, hogy új ellenzéket kap a Fidesz, amely viszont egészen más lesz, mint az eddigi. Mert mint mondják, őket elvek vezérlik, s a nemzet boldogulásáért küzdenek.
(fotó: Havran Zoltán/Magyar Nemzet)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
