Ahogyan arról mi is beszámoltunk: ismételten megtámadtak egy embert az antifával szimpatizálók Budapesten, ezúttal a pulóver márkája volt a kiváltó ok.
Az áldozatot a mandiner.hu kérdezte, ahol kiderül, hogy Gábort egy szórakozóhelyen, megvárták, majd négyen-öten ütötték-rúgták, még azután is, hogy földre került.
Gábor húszas évei végén járó srác, épületgépész technikusként dolgozik egy magyar kisvállalkozásnál; elmondása szerint még sosem volt táppénzen, ezért kissé szokatlan is volt neki az ügyintézés menete – mindenesetre így legalább kézügyében vannak az orvosi papírok, a látlelet a traumatológiáról, a szemészetről és a szájsebészetről is, bennük a ténnyel: Gábort április 8-ról 9-re virradó hajnalban az ismert helyszínen ismeretlenek bántalmazták – írja a lap.
Az áldozat egy lányra várt a mosdó előtt, amikor egy társaság hirtelen körülállta:
„kérdezte az egyikük, angolul, hogy »ez Lonsdale pulóver?«, meg, hogy »magyar vagy?«, és bökdösni kezdte a mellkasomat”
–meséli.
Reggel hatkor, mondja tovább, Gábor, hárman – ő, a barátnője és annak a barátnője – indultak, hogy a Blaha Lujza tér környékén fognak majd egy taxit. „Ekkor hirtelen a semmiből megint előugrott a társaság, a főkolompos, egy szőke, göndör hajú, korombeli sráccal az élen.
Akkor már nem is kérdeztek semmit, csak üvöltöztek, hogy undorító náci vagyok, csúnya a barátnőm meg ilyesmi, és nekem estek”.
Gábor nem húzta fel magát, „próbáltam teret nyerni, hátrálni, felvenni az ütéstávolságot, de sokfelől ütöttek, húsz-harminc méter múlva földre kerültem, próbáltam feltápászkodni, négykézláb, ekkor valaki oldalról arcon rúgott; attól tört el az arccsontom”. Visszaütni esélye sem volt, olyan hirtelen és váratlanul történt az egész, „fel sem fogtam, hogy bunyózni akarnak, ők meg nyilván már hergelték magukat kint egy ideje”.
Szerencséjére fel tudott állni, „vettem elő a telómat, tárcsáztam a 112-t, ők meg továbbálltak”, a lányok ijedten nézték végig a gyors jelenetet, de ott maradtak, megvárták, amíg kiértek a rendőrök.
„Alapvetően nem rendőröket hívtam, hanem mentőt, nem láttam semmit a jobb szememre, de a rendőrök előbb értek ki, és mondták, hogy ilyenkor hivatalból megy a feljelentés”, fejsérülten meg is szondáztatták – ha mérsékelten is, de természetesen fogyasztott alkoholt, 0,48-at mutatott a szonda – egyébként Gábor elmondása szerint rendesek voltak. Aztán megérkeztek a mentők, „mentünk egyik kórházból a másikba, aztán a látleletek felvétele után mentünk a hetedik kerületi rendőrkapitányságra, ahol megtettem a vallomást”. Végül Gábor saját lábán ment haza onnan, mert relatíve közel lakik; egy barátja fájdalomcsillapítót vitt neki és hazakísérte.
Egyébként kiderült: arccsonttörést szenvedett, ami alapból nyolc napon túl gyógyuló sérülés; még mindig be van vérezve a jobb szeme és homályosan is lát, ami szintén szokatlan neki, hiszen sosem volt szemüveges, most szemcseppekkel kezeli. „Ha nem fájdalomcsillapítozom, akkor sajog, a számnál pedig zsibbad, mosolyogni annyira nem javasolt” – sorolja; illetve ahogy esett, az öve végighasította az oldalát, de ez csak felszíni sérülés. Mindenesetre ezen a héten semmiképp nem tud visszamenni dolgozni, a homályos látás nehezen lenne összeegyeztethető az autóvezetéssel a helyszíni kiszállásoknál.
„A németek meg az olaszok idejönnek Pestre, magyarokat – én sváb vagyok – svábokat, zsidókat meg lengyeleket verni, azt senki meg nem magyarázza nekem, hogy itt én vagyok a fasiszta és nem ők, mert ez telibe pontosan ugyanaz, mint a fasizmus maga” – helyezte kontextusba az eseményeket az áldozat.
(Mandiner nyomán)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
