Lövöldözésig fajult két család vitája Békésen – helyszíni riport

Országszerte elszabadultak az indulatok, az elmúlt pár hétben drasztikusan megszaporodtak az olyan esetek, amelyek hazánk legjobb demográfiai mutatóit produkáló népségéhez köthetőek. Alig két hét telt el azóta, hogy Kerepesen százfős családok estek egymásnak, máris itt az újabb „elszigetelt eset”, ezúttal Békés városában sültek el a fegyverek két család „szóváltását” követően. Helyszíni riportunk következik.

Két család konfliktusa miatt intézkedtek a rendőrök június 9-én Békésen a Vadvirág utcában.  A hivatalos jelentés szerint két férfi és egy nő jelent meg haragosaik háza előtt, ahol rövid szóváltást követően a felek kapákkal és egyéb kerti szerszámokkal estek egymásnak. Az összecsapás során fegyverek is eldördültek.

Az egyik támadó több lövést is leadott egy gáz-, riasztó fegyverrel, azonban nem talált el senkit. Ahhoz képest, hogy rövid időn belül ez már a második olyan eset, ahol két „kiccsalád” konfliktusa lövöldözésbe torkollik, a fősodratú média teljesen elhallgatta az esetet. A helyi lapok is csak igen szűken számoltak be az összecsapásról.

Hozzá kell tennünk, a rendőrség sem volt túl bőbeszédű, velünk is csak annyit közöltek:

„folyamatban lévő ügyben nem adhatnak tájékoztatást”,

ugyanakkor megnyugtattak minket,

„urai a helyzetnek” és „nem komoly a dolog”.

A kerepesi ügyhöz hasonlóan itt is mindössze három személyt állítottak elő, két férfit, és egy nőt. A hatóságok még vizsgálják kinek milyen szerepe volt a verekedésben. Mivel a hivatalos csatornákon keresztül nem jutottunk túl sok érdemi információhoz, ezért a helyszínre utaztunk.

Általános jelenség

Az első és legfontosabb, amit megtudtunk, hogy az összecsapás helyszíne, a Vadvirág utca Békés cigánytelepén található, mely városrészt egyébként csak Párizsnak neveznek. Valamennyi megkérdezett azon a véleményen volt, Párizst – ugyanúgy, mint a francia fővárost – a fehéreknek tanácsos kerülnie, főleg sötétedés után.

Ilyenkor a környék igazi no-go zónává válik, ahová se magyarnak, se rendőrnek nem tanácsos betévednie. Úgy tudjuk, idegeneknek még nappal sem egy életbiztosítás. A helyiek azt mondják, Párizsban már csak a lecsúszott, jobbára munkanélküli cigányság maradt, jelentős részük nem veti meg se az alkoholt, se a különböző dizájner drogokat. Egybehangzó állítások szerint számos olyan család van, ahol már a szülők se dolgoztak soha, így „rejtély, hogy miből élnek”. A gyerekeknek mutatott példáról nem is beszélve.

A szervezett bűnözésből élő réteg, vagyis ahogy a helyiek fogalmaztak „a maffiózók” már rég elköltöztek onnan sokkal elitebb környékre, ahol gond nélkül felvághatnak életstílusukkal, hiszen a hatóságok részéről semmiféle ellenőrzéstől nem kell tartaniuk.

Egy idős néni arról mesélt nekünk,

a városvezetés tehetetlensége aligha meglepő, elvégre a települést „az erőtlen KDNP vezeti”.

Az viszont elmondható, hogy a látszatra nagyon is ad a városvezetés, hiszen miközben a magyar lakta részeken kőkockákból kirakott járdák vannak, melyen babakocsival közlekedni szinte lehetetlen, addig Párizsban a düledező putrik előtt vadiúj járdák fogadnak minket, sőt, még a reflektorfényes, műfüves focipályát is ide építette a város.

Rendszeresek az „atrocitások”

Valamennyi megkérdezett állította, Párizsban rendszeresek a családok közti szóváltások, ami nem egy esetben végződik kisebb-nagyobb verekedéssel. Egy helyi vállalkozó arról mesélt nekünk, errefelé a cigányoknál még nagyon sok szokás tartja magát a „régi időkből”. Ilyen például, hogy az asszony nem járhat kocsmába, viszont azok is szórakozni akarnak, így amíg a férj odavan dorbézolni, a nők gyakran összejárnak szerencsejátékozni. Nem ritka, hogy annyira belemelegednek a dologba, hogy ékszerek, műszakicikkek, sőt bútorok cserélnek így gazdát.

„Igen ám, de mikor apjuk másnap kijózanodik, akkor aztán megy a család visszakövetelni, ami az övék”

– teszi hozzá. Kérdésünkre elárulja, az ilyen pénzügyi elszámolásokból fakadó viták elég gyakoriak errefelé, és az sem ritka, hogy a szóváltás tettlegességig fajul. Szerinte jelen esetben is erről lehet szó. Azon viszont ő maga is meglepődött, hogy ezúttal már fegyver is elsült. Elmondása szerint ilyenre eddig még nem volt példa.

A városban gyakori jelenség a luxusautóval körbe-körbe autókázó fiatal cigányok látványa.

„Az égvilágon semmit nem csinálnak, csak égetik a benzint és bömböltetik a magnót”

– fogalmaz egy idős asszony. Megtudtuk továbbá, hogy éjszakánként a Penny parkolóban verődnek össze jól szituált legények, akik „rendesen ki vannak pattintva, és a verdáik is vadiújak”- meséli egy békési fiatal, aki Párizs határán él. Elárulta, a biztonság kedvéért késsel a párnája alatt alszik, mert „sosem lehet tudni”. Erőszakos bűncselekményre egyébként nem nagyon volt példa, viszont az előfordult, hogy

„beugrálnak a kerítésen, aztán viszik, ami megtetszik nekik”.

A fiatal kérdésünkre elárulta, informatikusnak tanul Szegeden, és noha akár home officeban is dolgozhatna, biztos benne, hogy nem marad itt.

Párizsban a helyiek élik a saját világukat, saját szokásaikkal, saját törvényeikkel, a magyarok meg tudják, hova mehetnek és hova nem. Gyakorlatilag két civilizáció él egymás mellett.

„A probléma ezzel csak az, hogy miközben mi fogyunk, ők szaporodnak, és Párizs már kicsi nekik”

– panaszolja egy anyuka, akitől megtudtuk, a Párizs környéki ingatlanokat egyre többször cigányok vásárolják meg, hiszen nekik van miből. Párizs tehát terjeszkedik.

A konkrét eset

Beszéltünk egy szemtanúval, aki a Vadvirág utcában lakik és végignézte a verekedést. Azt mondta, a támadók legalább négy kocsival érkeztek, kerti szerszámokkal felfegyverkezve. A verekedésben az F.  és az  R. család tagjai vettek részt. Utóbbiról sikerült megtudunk, hogy  nem csak népes, de igen hírhedt család is a környéken. A szemtanúnk a rendőrség munkáját is bírálta, szerinte azok jóval a verekedés kitörése után értek csak a helyszínre, mikor a legtöbben már szétszéledtek.

A földeken vesztek össze

Lapunk megbízható forrásból úgy értesült, hogy ezúttal nem szerencsejátékpénzen, vagy tartozáson kaptak össze a felek. A történet ennél is szürreálisabb:

a vita egy letaposott lilahagyma miatt robbant ki.

Az  F. család viszi ugyanis a földekre dolgozni a helyi cigányokat, jelen esetben az R. család népes pereputtyát. Forrásunk – aki kapcsolatban áll a munkáltatókkal – úgy tudja, az egyik cigány nő letért a kijelölt területéről, és letaposta a lilahagymákat. Ekkor az F. család egyik asszonya rárontott, és követelte az okozott kár megtérítését. Az összegben viszont nem értettek egyet, és a két asszony között heves szóváltás alakult ki. Másnap reggel pedig

az F. család tagjai úgy érezték, a munkaeszközöket a zöldségek helyett a másik családon is ki kell próbálniuk.

A lapunknak nyilatkozó férfi sem hiszi, hogy mindössze hárman balhéztak volna, hiszen – mint fogalmaz – „mindkettő igen népes család, és pillanatok alatt ott teremnek, ha gond van”.

Képes-e megvédeni a város a lakosait?

A hatóságok védelmében muszáj megjegyeznünk, hogy a probléma rendszerszintű. Tudomásunk szerint a Békési Rendőrkapitányság feladata ellátni a környező települések rendvédelmét úgy, hogy az is kétséges, magára Békés városára van-e elég rendőr? Ez pedig további aggályokat vet fel, hiszen mi lesz akkor, mikor magyarokon akarnak majd vélt vagy valós sérelmet megtorolni a „párizsiak”? Mellettük nem lesz ott a népes rokonság, hogy védelmükre keljen.

Frissítés

Cikkünk megjelenése után megkeresett bennünket egy lakos, aki állítása szerint rokonságban áll az F. családdal. Ő kollégánknak arról beszélt, „Párizsban az emberek nem drogoznak, tisztességesek, dolgosak”, és az egész verekedést az R. család provokálta ki. Ők voltak azok, akik kapákkal, kaszákkal, valamint „riasztópisztollyal” hadonászva kivonultak az F. család házához. Az R. családdal kapcsolatban annyit tett hozzá, csak egy részük a balhés, nem mindenki.

Elmondása szerint a rendőrség nagyon korrekten járt el, és jól végezte a munkáját, ellentétben a városvezetéssel, mely „nagyban felelős azért, amilyen állapotok uralkodnak Békés városában”.

A 30 év alattiak jobban magukon hordozzák a „rendszerhibát”

Az esettel kapcsolatban megkerestük Békés városának önkormányzati képviselőjét, Földesi Mihályt. Ő is megerősítette számunkra, noha éves szinten „előfordulnak összevitatkozások, csetepaték” a cigánycsaládok között, a riasztópisztollyal történő „igazságszerzés” nem jellemző a településen.

Voltak korábban is problémák a cigányokkal, vagy a semmiből jött az eset?

Földesi: A fiatal generáció – a 30. életév alattiak – már jobban magukon hordozzák a „rendszerhibát”. Többen hajlamosak átlépni az együttélési normákat. Ebben a korosztályban -nagyobb részben- már úgy nőttek meg a fiatalok, hogy a szüleiknek, a nagyszüleiknek nem volt bejelentett munkahelyük, azaz nem látták őket rendszeresen dolgozni menni.

A legtöbben segélyből élnek illetve önkormányzatnál vagy 100 %-os önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozásban – általában – részmunkaidőben dolgoznak közmunkaprogram keretei között. Az itt kapott csekély pénzeket egészítik ki időszakos munkával. Mire elegendő ez a fizetésnek nem nevezhető pénzmennyiség? Szinte semmire.

Egyébként is a cigánycsaládok a mának élnek. Nem érdekli őket az ár, mert amit meglátnak, azt meg is veszik. Ezért egy-két nap, sok esetben egy-két óra alatt elköltik a havi jövedelmüket.

Mire megy el még a kapott pénz? Sok esetben – a „testvéreiktől”- uzsorakamatra kapott pénzek visszafizetése viszi el a bevételük zömét. Az ebbe belecsöppent családoknak egy életen át nincs menekvésük. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miből élnek a következő fizetési napig, ha már uzsorakamatra sem kapnak pénzt?

Tombol a prostitúció, a markecolás, az idősebb korosztály lenyúlása, a lopás és megjelent a drog minden formája és terjesztése. Csodálkozunk azon, hogy a cigánycsaládoknak nincs munkájuk? Ezen ne csodálkozzon senki, hisz 16 éve a KDNP-s városvezetés a munkahelyteremtés területén nem tud felmutatni semmit.

Rengeteg támogatás érkezett a városba, de ez csak „népjóléti” intézkedésre, szemfényvesztésre elegendőek. Az uram-bátyám rendszerben lévő szűkkörnek ez nagyon megfelelő -hisz a pályázati pénzek, munkák náluk landolnak-, de a dolgozni akarók -sajnos- kénytelenek elhagyni a várost a megélhetés reményében.

 Vagyis Ön úgy látja, a városvezetés nem éppen ura a helyzetnek?

Földesi: A jelenlegi városvezetést nem érdekli az itt élő cigányok helyzete. Kineveltek egy „díszcigány” réteget, akik az akaratukat érvényesítik a családoknál. A cigányok jelenléte a szükséges rossz számukra, de érdekből azt a néhány cigánycsaládot segítik és mutogatják. Az integrációt végrehajtják, mert így kapnak jelentős állami támogatást. A „leromlott városrészek rehabilitációja” projekt több mint egymilliárd forintot hozott a városnak. Ebből készült ebben a kerületben a járda, a „cigányláda” gödör tisztítása, a csapadékvíz elvezetése, tárolása érdekében, valamint a körbekerített pálya, játszótér… Miért került ez több mint egymilliárdba? Önökre bíznám a választ. Nem a cigányok „híznak” belőle. Ők szavazni kellenek… és az integrációs támogatások ide vonzásához.

Ön szerint mi lehet a megoldás az ilyen családi „összetűzések” visszaszorítására?

Földesi: Ahogyan a Mi Hazánk Mozgalom programjában is szerepel, a rendvédelem helyreállítása. Azt látni kell, hogy a rendőrség Békés városában is létszámhiánnyal küszködik. Egyszerűen nincs elég emberük az alájuk rendelt térség biztosítására. Arról nem is beszélve, hogy ma, Magyarországon ott tartunk, ha egy rendőr a kötelességét teljesíti, még a végén őt hurcolják meg. Egyszerűen a törvény nem védi a feladatát becsületesen ellátó rendőrt. Amíg ezt a helyzetet nem orvosoljuk, meglátásom szerint esély sincs az érdemi változásra. Meggyőződésem, hogy származástól függetlenül, minden tisztességes békési lakos érdeke a jól működő rendőrség és a jó közbiztonság.

Magyar Jelen